Március 21,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A dakota erkölcstelenségen túli való világ

Péntek van, kihevertük/nem hevertük ki, hogy a drága miniszterelnök úr már megint ráköpködte a szotyolát a fejünkre, de azért kedélyes vidám jó reggelt kívánok mindenkinek! Remélem, finom volt tegnap az ebédke a kolostori Gundel-menzán, igen rosszul esne, ha megtudnám, hogy az embert próbáló, hősies kiállás és több mint két órás férfias újságírószívatás után valami mócsingós/műanyag/odaégett izét vetettek a tegnap a jogász mivoltjára többször is álszerényen hivatkozó sufnitudós elé. Ki tudja, a maradékokból, mit lehet összehozni, ugye.

Aki igazán hálás lehet azért (tudom, hogy eszébe nem jutna ilyesmi), mert tegnap senki nem vetemedett a biodíszletnek nézettek, az ajtón egyelőre bebocsáttatást nyertek közül arra, hogy a puritán álcájára és kolostori zabálási gyakorlatára rákérdezzen. Nem mintha nem lenne mindegy azok után, hogy összesen nulla darab egyenes és érdemi választ bírt adni a fejétől bűzlő nemzeti korrupciót firtató kérdésekre. Nem mintha lehetne bármit is mondani arra az egybites, undorító, kocsmai hazugságra, miszerint minden liberális demokrata egyben bevándorláspárti is. Nem mintha nem lenne mélységesen megvetendő, hogy a kilencedik éve a kétharmadával önkényeskedő, a szabad médiát évről évre, hétről hétre előre megfontoltan megfojtó, egyre kisebb területre visszaszorító alaktól hogy arról lamentál: nincs benne harag, nem rázza az öklét azért, hogy még mindig vannak olyan sajtóorgánumok, amelyek nem az ő közpénzből zsírosodó illiberalizmusát dícsérik, hanem sajtóként működnek, amelynek kutya kötelessége ellenőrizni a hatalmat.

Gajdics Ottó nevezetű kivénhedt gárdistának például nem az a dolga, hogy újságíróként viselkedjen, úgyhogy neki ez jött le a tegnapi világra szóló kormányinfóból:

A kormányfő kíméletlenül feladta a leckét a sajtó szereptévesztésben szenvedő balliberális részének, amely hosszú ideje igyekszik átvenni az impotens ellenzéki pártoktól a politika formálásának feladatát.

A máskor oly harcias őrkutyák, kormánybuktató tényfeltárók és mindent leleplező kritikusok rá kellett hogy döbbenjenek, jobb, ha maradnak a kaptafánál.

Akik (…) azzal kísérleteztek, hogy a szedett-vetett ellenzék unásig ismételgetett Orbán-fó­biás paneljeit olvassák a kormányfő fejére a korrupcióról, a demokrácia felszámolásáról vagy a nyilvánosság elfoglalásáról, azok megtapasztalhatták, hogy Orbán Viktor minden tekintetben sokkal jobb politikus náluk.

Vagyis az jár jól, az a király, aki kizárólag a migrációról, a gazdasági jobban teljesítésről és a Fidesz európai választási kampányáról kérdezősködik (arról, amiről kérdezés nélkül is képes hosszasan hörögni bármikor, köszönjük), minden más tabutéma, vagy nem létező téma, vagy az ellenzék unalmas paneljei közé tartozó baromság.

Pedig Gajdics ragacsos szervilizmusától eltekintve azért szép lett volna egyenes választ adni arra az érdemi kérdésre is: mi a helyzet azzal, hogy a leggazdagabb magyarok Forbes-listája tele van a Fideszhez köthető figurákkal. Ahogy az összes többit, úgy ezt sem sikerült abszolválni az egyenes gerincű, őszinte felcsúti bálványnak, helyette volt bőr a pofáján azt állítani: komolytalannak tartja az ilyen listákat (valahol a távolban felsírt a salakmédia szolgáinak összes listája, amit az idők során összegányoltak a Soros-zsoldos, hazaáruló civilekről, újságírókról, politikusokról, tudósokról), őfényessége meg amúgy sem illetékes a famíliájával üzletelő oligarchák közpénzen gazdagodásának megítélésében. Slusszpoén: fizetni szoktak a milliárdosok azért is, hogy a listán legyenek, azért is, hogy ne. Te már csak tudod, szép öcsém, hogy megy ez. Ja, nem. Csak a dakota erkölcstelenség, a kötelező cinizmus és önkritikátlanság ilyen baromságokat hoz ki az emberből.

Az a helyzet, hogy miközben minden nagyon szép, minden nagyon jó, és csak a szépről, meg a jóról, meg a fantasztikus teljesítményekről esik szó reggeltől estig, mert hátha az idők végezetéig (de legalább a soron következő választásokig) mukodik az, hogy az emberek nem a szemüknek, hanem a propagandának hisznek, kicsit más a helyzet a való világban. Akárhány fizetett hirdetésben gyalázza is Kovács Zoltán a Sargentini nevű haza ellenségét, akárhány propaganda fércmunka készül arról (jaja, már itt tartanak a Gajdicsok és társaik), hogy a rabszolgatörvénybe foglalt 400 túlóra valójában nem is létezik. Akárhányszor csapkodja az anyaföldhöz magát Szijjártó azért, hogy az ENSZ migrációs csomagja miatt mindmeghalunk.

Mindeközben a való világban egyetlen hónap alatt csaknem egymillió ember közérzete romlott, a populáció csaknem kétharmada – 64%-a a korábbi 53%-hoz képest – úgy gondolja, rosszul mennek a dolgok az országban. És lehet olcsó poénokkal lekicsinylően gúnyolódni az ellenzéken, amelyik a saját sírját ássa és az elvetélt kocajogásznak nem feladata ebben megakadályozni őket, lehet tagadni az idők végezetéig a valóságot, naponta névtelen propagandisták szájába adni, hogy nincs társadalmi támogatottsága az Orbán-kormánnyal szembeni utcai elégedetlenségnek, lehet további milliárdokat kiszórni a közösből azért, hogy mindenkit túlüvöltve rettegésben és függőségben tartsák az országot, de egyre nehezebben fog menni.

Ameddig a budapesti kórházakban azért szakad rá a plafon a napi 11 ezer forintba kerülő (frissen felújított!) szoba betegágyára, mert TÉL VAN, a tél pedig előre nem látható műszaki problémákat okoz – jelen esetben azt, hogy a levezető csatornában megfagyott a csapadék, és az így keletkezett jégdugó akadályozta a megolvadt hó elfolyását a tetőről -, addig bizony folyamatos terhelés alatt kell tartani a közpénzcsillárdokból összeharácsolt, hazudozásra, lejáratásra és figyelemelterelésre idomított polgári-nemzeti-keresztény propagandaszörnyet. Amelyik még így is el van nyomva, kisebbségben és ellenszélben kénytelen védeni a nemzeti köpönyegforgató rongyos mundérjának becsületét.

Nem tudom, hány újabb fizetett és túlfizetett hirdetés, plakát, egyperces gyűlöletblokk és Hollik-Hidvéghi fog kelleni, de megoldják az elvtársak, sőt valószínűleg örülnek is annak, hogy január végén újra Orbán Magyarországáról vitáznak az Európai Parlamentben. Ezúttal sem Orbán nagyságát és világformátumát fogják az elismerés szavaival illetni, viszont szó lesz az orbán rögeszméitől rothadó magyar jogállam és demokrácia tetszhalott állapotáról. Lehet vernyogni a Gajdicsoknak, be kell üzemelni a fröcsögőgépezet minden bugyrát és hajrá!

A nagy hangzavarban hátha senkinek nem jut eszébe olyan jelentéktelen dolgok fölött elmerengeni, hogy miközben a leggazdagabb magyarok irgalmatlan tempóban vagyonosodnak, a klasszikus értelemben vett középosztály vagyoni ereje folyamatosan csökken. Ez a következménye a fidesz következetes gcsaládvédelmi intézkedéseinek: nyílik az olló, az 1000-1500 főből álló elit évente legalább 300 milliót tesz félre, a nyomorult, meg azért nyomorult, mert úgysem szavaz a Fideszre. Sőt, valószínűleg egyáltalán nem is szavaz. Ha van az Orbán-rezsimnek bűne, akkor ez mindenképpen az egyik toplistás görénységük.

Ennyi fért a reggeli műsorba, vigyázzanak magukra és embertársaikra, cudar hideg van/lesz! Akire meg érvényes, annak jó hétvégét hamarosan! Csókpuszipacsi!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS