Július 9,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A cenzúra ilyen alakú

Mindenkit köszöntök ezen a teljesen hétköznapi kedd estén. Most, hogy elmúlt a szombat és mind a két vasárnap, kénytelenek leszünk visszatérni a megszokott kerékvágásba. Vagy ha úgy tetszik, sínre, mert eléggé kötöttnek tűnik az a pálya, melyen mozgunk. Nem ritkán visszafelé.

Néhány nappal ezelőtt még a járvány izgatta az egész világot, mostanra azonban az amerikai események kerültek az érdeklődés középpontjába. Érdekes megfigyelni a magyar reakciókat, egészen különleges, ahogy kettéválik a történet annak alapján, hogy pártmédiát olvas az ember, vagy többé-kevésbé független portálokat. A fideszes haderők nagy elánnal tolják az ártatlan, orvul megtámadott Trump, kontra aljas liberális, antifás, nem tudom milyen vadállatok verziót. Ez egyeseknek annyira becsípődött, hogy még ebben a különleges jogrendhez szokott, bármit szemrebbenés nélkül benyelő országban is kiböki az ember látószervét. Az külön szép, amikor a pártpropaganda szorgos kis szalagmunkásai megpróbálják a jelenlegi magyar kormány érdekében felhasználni az Amerikai Egyesült Államokban forrongó indulatokat. Nem akarok, nem is fogok állást foglalni abban, ami most történik a tengerentúlon. Ahhoz azonban van néhány szavam, ami itt és most történik.

Csak egy példát fogok kiemelni abból a zavarosan fortyogó mocsoktengerből, ami jelenleg a pártmédiát jellemzi. A háromszorosan nyolcason fejtegeti egy Bohár Dániel nevű ember, hogy szerinte miről is szólnak az amerikai tüntetések. Talán mondani is felesleges, de azért mégis mondom: természetesen Orbán Viktorról szólnak. Nem fogok belemenni az iromány részletezésébe, annyira az én gyomrom sem acélos már este, de a záró bekezdést ide teszem:

„Arra azonban nem árt vigyázni, hogy 2022-ben a következő országgyűlési választások előtt könnyedén elképzelhető, hogy ez lesz a forgatókönyv hazánkban is. A hálózat emberei ugyanis már itt vannak, és alig várják, hogy valaki megfújja a bomlasztás sípját. És ők bomlasztanak. Ha kell, tűzzel, ha kell, puszta kézzel, ha kell, akkor vérrel.”

Lehet bárkinek bármi a véleménye arról, hogy mi történik most a világban, azonban nem árt figyelni arra a szisztematikus, nagyon is célirányos uszításra, amit a pártmédia – nem csak a nyolcaska, az összes – megpróbál most elfogadottá, természetessé tenni. Mert ez itt és most, velünk történik.

Haladjunk tovább. Azt írja az újság, hogy Csányi Sándor 12,5 milliárd forint osztalékot vesz ki az egyik agrárcégéből. Ez lényegében magánügy lenne, hiszen ő a tulajdonos, a saját vagyonát úgy pakolássza egyik kupacból a másikba, ahogy akarja, senkinek semmi köze hozzá. Az egy más kérdés, hogy szerintem Csányi lényegében egy első generációs (és többgazdás) Mészáros Lőrinc, bár vannak szembeszökő eltérések, a közpénz körüli kajtatás állandó és jellegzetes vonása az ilyen gazdagodásoknak. Például az egyáltalán nem hoz lázba, hogy Gattyán György mit csinál a pénzével. Az azonban legalábbis érdekes, hogy A NER körül sertepertélő mágnások nem forgatják vissza a cégeikbe (vagy a nevükön lévő cégekbe) a vagyont, nem fejlesztésre, nem bővítésre szánják, hanem kimarják. Hogy aztán mit csinálnak vele, azt én nem tudom. Ennyi pénzt egészen egyszerűen képtelenség elkölteni, persze ezt én csak a magam egyszerű agyával gondolom így. Szegény Tiborcz csak 2,3 milliárd osztalékot markolt ki a BDPST Zrt.-ből, de majdcsak utoléri valahogy a nagyhalakat.

Varga Judit – a magyar amazon – most éppen nem az Európai Parlamentet szórakoztatja a leveleivel, hanem a Facebook Felügyelőbizottságának írt. Leginkább információt szeretne kapni arról, hogy „a Felügyelőbizottság eljárásában az átláthatóság és a politikai semlegesség követelményei teljesülnek-e, illetve, hogy a testület milyen viszonyban áll a jogviták eldöntésére egyébként hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokkal.” Azért izgatja a miniszter asszonyt a dolog, mert létrehoztak egy Digitális Szabadság Bizottsága nevű izéfenét, ahová „az elmúlt időszakban több tucat állampolgári visszajelzés érkezett, melyek számos esetben épp az online felületek átláthatatlan működését és cenzúráját kifogásolták.”

Az a szörnyű érzésem támadt, hogy Varga Judit megint eltévedt a hajlított valóság hímes mezején. Nem hinném, hogy a Facebook lenne felelős az online felületek átláthatatlan működéséért. Ha nem így lenne, akkor a KESMA kebelére borult portálok – mint például az Origo – talán kicsit átláthatóbban üzemelnének. A cenzúrát én borzasztóan nehezen tudom értelmezni abban az esetben, amikor például egy magánkézben lévő médiáról van szó. A közpénzből működő média egy dolog, a magánpénzből – akár olvasói támogatásból – működő egy más dolog. Mi ugyan csak a kicsik között ketyegünk, médiának sem nevezném magunkat, de azért megnézném, hogy ki és hogyan gátolhatná meg, hogy töröljük például a trollokat. A cenzúra alatt – legalábbis feltételezem – ezt kell érteni ebben az esetben. Ha nem így lenne, azt a médiahatóságnak kellene észlelnie, nem állampolgári visszajelzésekből derülne ki. Hiszen az állampolgár honnan a fenéből tudhatná, melyik cikkbe nyúlt bele a portál vezetése, mit tiltottak le, netán mit adtak utasításba? A cenzúra ugyanis ilyen alakú, nem sértett kommentelők panaszaira épül a dolog. Mármint szerintem.

Végezetül egy kis színes. Miközben a demokráciától kicsattanó Magyarországon a rendőrök rommá büntetik a saját autójukban demonstrálókat, és ezt természetesen a pártmédia messzemenően helyesli, ugyanez a pártmédia ünnepli Matteo Salvinit, aki tüntetést szervezett az olasz kormány leváltása érdekében. Igaz, állítólag azt mondta Salvini a tömegnek, hogy ő nagyon tiszteli Magyarországot, és példaképe neki. Az MTI-n, Origón és mindenhol megjelenő lelkes összefoglaló – miszerint Olaszországban egy ellenzéki párt azért viszi utcára az embereket, hogy megbuktassa a kormányt – osztatlan sikert aratott. Már csak azt nem értem, ha ez Olaszországban – magyar szemszögből nézve – teljesen rendben van, akkor miért nincs rendben ugyanez akkor, ha az Orbán-rezsimet akarja leváltani valaki?

Ha esetleg valakinek sikerül megértenie, szórja már elém tudása gyöngyeit. Köszönöm szépen. Addig is jó éjszakát, szép álmokat kívánok mindenkinek. Holnap ugyanitt találkozunk. Pápá.

Mai cikkeink:

Ezen már nem lehet teli pofával röhögni

A diktatúra logikája

Velejéig rothadt rendszer

Szunnyadó ellenállás

Matolcsy szerint nem lesz itt semmiféle válság

Ezt én szúrtam el

Relativizálni a bűnözést

Megbocsátod-é?

Fejezzük már be ezt a bokorban is keresztényüldözést vizionáló viselkedést

A politikai termékké züllesztett kereszténység

Kommentek:

Ez a Lomniczi nagyon hülye. Még hogy Soros? Frászt. Bizonyíthatóan Karácsony Gergely szervezi az amerikai zavargásokat, hogy elterelje a figyelmet a Pesti úti mulasztásairól. (Katalin)

Nem érdemes azon keseregni, hogy nincs mozdulni akaró tömeg, nincs vezető, vagy éppen nincs senkinek összefoghatékja. Ha eljön az ideje, meglesz mind, különsebb hezitálás nélkül. Az ideje meg akkor jön el rettenetes sebességgel, amikor kellően sok embernek kevesebb lesz a veszteni-, mint a féltenivalója. Ceausescu bukását sem lehetett néhány héttel előre látni. (György)

A magyar gazdaság nem, de a lakosság adósodjon el. Ez a lényege annak, amit mondott. De ha a lakosság eladósodik, akkor a vásárlóerő lecsökken. Nem vagyok közgazdász, csak megpróbálom a józan eszemet használni. Ha törlesztésre fordítjuk a pénzünket, akkor kevesebb jut vásárolni. Ha meg a vállalatok vesznek föl hiteleket, akkor a fideszes potentátok hiteleit is mi fizetjük vissza, mint Paks vagy Budapest-Belgrád vasútvonal. (Transzporter)

A nap kommentje bethowentől:

Tehát- nem járható út, ha hitelekben gondolkodik Európa, de a magyar gazdaság sikerének kulcsa, ha hitelekkel tőmik ki a gazdasági szereplőket.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.