NEHAZUGGY

Sajtó- és politikatörténeti legalja

Jó reggelt, jó szurkolást kívánok mindenkinek! Kinek mihez van kedve, annak szurkoljon. Én már elég hosszú ideje egyetlen dolognak szurkolok: hogy próbáljam megőrizni a józan eszemet, ne hülyüljek el teljesen, és ha nem sikerül, legalább ne tudjak róla, hogy megbolondultam. Ez utóbbi valószínűleg összejön, pont ez a lényege a megbolondulásnak. Aminek az elkerülése a NER egy főre, egy napra, egy négyzetméterre jutó gazemberségeinek lidérces árnyékában egyre kevésbé magától értetődő. Pedig már 4-5-6 éve sem volt az.

Az történt, hogy az operatív nyunyókatörzsi fennforgás 2. évadának hivatalos kimúlása tegnap egybeesett a 2020-ról elmaradt futball-Eb startjával, ami remek dolog. Még ha a kettőnek semmi köze nincs is egymáshoz. Egyrészt remek dolog, hogy Müller Cecília és megbízói, azaz a magyar kormány szándékos aknamunkája, dilettantizmusa és a zsinórban negyedik választási győzelemnek alárendelt propaganda-járványkezelése ellenére lecsengett a második hullámot mindenféle átmenet nélkül agyonverő harmadik hullám. Más kérdés, hogy mennyi áldozattal, és hogy ez hány embert érdekel egy olyan országban, ahol a miniszterelnök fapofával belemondja a kamerába (majdhogynem meg is van sértődve), hogy miniszterelnökként neki sem tudása, sem felelőssége nincs abban, hogy a közpénzből szarrá milliárdosodott haverja miért és mennyi állami közbeszerzést, vissza nem térítendő súlyos állami támogatást kap. Ő és kormánya NEM ILLETÉKES sem Mészáros, sem az Orbán-dinasztia gazdagodását illetően. Erről nem őt kell kérdezni, ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik, ő gazdaságpolitikát csinál. Aha.

Másrészt az is remek dolog, hogy ugyanez az ember, vagyis a rögeszmés, beteges stadionépítés kormányának feje az ő mániájának hódolhat végre, és büszkén mutogathatja a világnak a közel 200 milliárdos ékszerdobozát. Miközben elég valószínű, hogy miként a járvány örve alatt is minden erejével azon volt, hogy betonba öntse a hatalmát, és a keményen csodálkozó kisembereket sokadszorra átverve rátegye a kezét a közvagyonra, valamint kilóra felvásárolja a szekerét toló alászolgák hűségét, most sem lesz ez másként. Hiszen egy hónapig minden a fociról fog szólni, ami egyébként tényleg remek dolog. Nekem is, aki nem vagyok hajlandó utálni a futballt azért, mert egy rám folyton szégyent hozó alak a futballmániája okán IS leamortizálta az országot. A pénz- és hatalommániáját talán említeni is közhely. Mi nem tudunk, nem akarunk, ezért nem is fogunk résztvenni az Eb percről percre követésében, a megszakértésekben, megtippelésekben, de ettől még a következő, futballtól  hangos hónapban is figyelni fogunk arra, amire szerintünk figyelni érdemes.

Annál is inkább, mert változik a világ. Vagy nem változik, csak valamiért kezdenek letisztulni a dolgok. Egyértelműbbé válik, ki hol áll valójában. Például baromira nemes és szép dolog a függetlenség, de ez olyan luxus, ami csak demokráciában kapható, diktatúrának kinéző nemdiktatúrában nem él meg. Itt és most két opció van: az úgynevezett nemdiktatúra mellett, vagy a nemdiktatúra ellen lehet állást foglalni. A kettő között sem hely, sem élettér, sem oxigén nincs jelenleg senki számára. Úgy gondolom, ahogy közeledik a választás időpontja, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy ki hol áll. Ez így van jól, nem lehet a végtelenségig sündörögni, és valami másnak hazudni magunkat, mint amik valójában vagyunk. Hogy jön ez ide? Feltételezem, sokan olvasták az Index helyén működő azonos nevű orgánum nagyinterjúnak nevezett izéjét Mészáros Lőrinc birodalomépítővel. Mind sajtó-, mind politika-, de talán még kultúrtörténeti értelemben is páratlan legalja. Elsősorban abból a szempontból, hogy aki hallotta már akár csak két mondatot is beszélni a Forbes-listás disznószerelőt, az nagyjából biztos lehet abban, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy azok az átgondolt, kerek, a Fidesz mindenkori propagandaszólaimait is felvillantó, többszörösen összetett barokk mondatok az ő fejéből, pláne szájából gördültek elő. Itt egy random összehasonlítási alap:

Tehát bárki gyártotta az anyagot (szevasz, Rogán!), elég slendrián módon nézett utána a múltnak, vagy pedig Schmidt Mária receptje alapján hamisította meg azt. De minek is nézett volna utána? Az olvasó bármit benyel, csak elé kell tolni a mócsingos propagandával teli tálat. Így aztán hősszerelmes milliárdos barátunk igazságot kósza foszlányokban tartalmazó expozéjából a többi mellett például megtudhattuk, hogy 2002 és 2010 között micsoda ellenséges közegben dolgozott, konkrétan sorra kapta a NAV ellenőrzéseket. Namost. Olyan kurvasok ellenőriznivaló aligha volt akkoriban Felcsúton, ugyanis éppen csak csődbe nem ment a cége. Az az egy, ami volt neki. Mindazonáltal egy dolgot azért elhiszek Rogánnak Mészárosnak. Pontosabban kettőt.

1) „Jóllehet a részvények többségével én rendelkezem, befolyásom a napi ügymenetre nincs.”

2) „Nekem nincs félnivalóm. Egy ekkora vállalatot csak transzparensen lehet működtetni.”

Jahátja. Azt egy percig nem feltételeztük, hogy a Mészáros Lőrinc nevű gázszerelőnek akárcsak sejtése lenne arról, hogy mi a teendője, és mi történik körülötte, mióta az ország kasszakulcsának tulajdonosa úgy döntött, hogy sikeres vállalkozót csinál belőle. Méretes tragédia, hogy egy csaknem 500 milliárdos vagyon névleges tulajdonosának szájába adják a beismerő vallomást, miszerint ő egy közönséges stróman. Aki ráadásul úgy gondolja, hogy nincs félnivalója akkor sem, ha esetleg kormányváltás lesz. Sok az alkalmazott, azok majd jól megvédik. Biztosan ezzel nyugtatják, ő meg el is hiszi. Miért is kellene azzal frusztrálni, hogy az alkalmazottak nem hozzá, hanem a jövedelmükhöz ragaszkodnak. Nekik aztán tökmindegy, ki a főnök.

Akár mondatonként is szét lehetne szedni ezt a szégyentelen szerecsenmosdatást, aminek a páratlan legalja jellege akkor nyer igazán értelmet, ha összeolvassuk Mészáros gazdájának egy nappal korábbi kormányinfós mélyrepülésével. Az egymásra rímelő maszatolások, az ordító korrupció bagatellizálásának és félremagyarázásának idétlen igyekezete, ahogy Mészáros Legyetekbátorok Lőrinc száján keresztül a propaganda kényszeresen ismételgeti ugyanazokat az evidens kormányzati korrupcióval kapcsolatos hazugságokat, amelyeket Orbán Anépegyszerűgyermeke  Viktor egy nappal korábban… szégyen és gyalázat egy állítólag állva meghalásra, de le nem térdelésre ítélt népre nézve. És a slusszpoén: miután lehozta ezt a gigahosszúságú ocsmányságot, az Index helyén működő azonos nevű orgánum egy másik cikkében elhencegett azzal is, mennyit emelkedett Mészáros részvényeinek értéke az interjú után. Világos. Tök hasznos a portál, tök megérte kicsinálni a régit, tök rendben volt sok év politikai nyomásgyakorlás után összevissza hazudozások kíséretében bedarálni, kilóra felvásárolni a romjait, úgyhogy igazán megérdemlik a jutifalatot.

A le nem térdelésre ítélt népnek pedig azok a jutifalatok jutnak, amelyeket megérdemel a vérkorrupt, az ország fejlesztése helyett inkább identitáspolitikai árokásással foglalkozó kormánytól és az ő skizofrén hajlammal megvert, erkölcsi vakondtúrásokban mérhető fejétől. Aki délelőtt behazudta, hogy semmilyen döntés nincs a Fudanról, hogy természetesen népszavazás lesz a Fudanról (meg nemzeti konzultáció, amiről ő akarja), ehhez képest délután a pártja átnyomott két javaslatot, amellyel nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítik a projektet, és felhatalmazást adnak a kormánynak arra, hogy rendeletben jelölje ki az új kínai campus megvalósításához szükséges fejlesztési területet. Vagyis a népakarat telibe van szarva, aztán miután már minden sínen van, és kőbe vésve, akkor majd lehet népszavazni a nagy büdös semmiről. És ezt így szemrebbenés nélkül: délutánra már bizonyíthatóan nem igaz, amit délelőtt hazudott a félisten, a Palkovics-féle minisztérium oldalán olvasható részletes dokumentum ellenére nevezik politikai hisztériakeltésnek az 500 milliárdos nemzeti lopást érintő kritikákat, és állítják, hogy nincsenek meg a tervek, nem ismertek a költségek, nincs miről beszélni.

Ám mielőtt az ember pofája teljesen leszakadna, szembejön Varga Judit igazságügyi miniszter rongyos hisztikéje, ami arról szól, hogy meg van sértődve, amiért az Európai Unió Bírósága gyorsított eljárásban tárgyalja a magyar és a lengyel kormány jogállamisági mechanizmust megtámadó keresetét. Azt állítja egyebek mellett a jogállamiság definícióját nem ismerő kiváló Orbán-katona:

Régóta tudjuk, hogy a brüsszeli balliberális politikusok képtelenek elviselni, hogy vannak tagállamok, melyek a szuverén, önálló nemzetállamok Európájában hisznek, és elutasítják a migrációt. A mostani eljárás is ékes példája az ellenünk folyó politikailag motivált koncepciós eljárásnak. 

Tehát az EU Bíróságon balliberális politikusok ülnek, akik nem viselik el, hogy az Orbán-kormány jobb ötlet híján fokozódó migrációs nyomással és a szögesdróton dörömbölő migránshadakkal való riogatással (vége a járványnak, újra lehet migránsozni) akar választást nyerni zsinórban negyedszer. Vagyishogy erről szól a jogállamisági mechanizmus. Meg arról, hogy mindenki balliberális, aki nem fideszes. Koncepciós eljárás, boszorkányüldözés, nagy európai összeesküvés a soha le nem térdelő orbánizmus ellen. Amellett, hogy aki páratlan napokon azzal nyomul, hogy sehol máshol nem dübörög úgy a magyar jogállamiság, mint Magyarországon, annak elvileg semmilyen félnivalója nem lehet egy szaros bírósági döntéstől. Másfelől ha jól értem, Varga Judit már ismeri a döntés tartalmát, és pontosan tudja, hogy a kormány keresete annyira büdösgyenge lábakon áll, hogy azt csak elutasítani lehet. Harmadrészt ahol egy igazságügyi miniszter ilyen arcpirítóan egybites összeesküvésekkel operál, és a saját választói nem borítják rá az asztalt, ott alighanem szükségszerű, hogy egy félművelt gázszerelő legyen az ország leggazdagabb embere. Hajrá, magyarok!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább