Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár fel van háborodva azon, hogy sokan elégedetlenek a magyar oktatási rendszerrel. Szerinte, ugyanis míg javultak a tanulók eredményei az elmúlt években, addig ennek ellenkezőjéről számol be a független sajtó. Véleménye szerint a fejlődés jól látható, mégis a választások közeledtével az az ellenzék érdeke, hogy hazugságokat állítson ezzel kapcsolatban, ezzel lejáratva a kormányt.
Ez fantasztikus, csak hát kezdjük ott, hogy már jó ideje oktatási minisztérium sem létezik, csak államtitkárság, ami jól jelzi, hogy mennyire is fontos Orbánéknak az oktatás. Ez igaz az egészségügyre is, amit Kásler egymaga felügyel, vegyítve az oktatással.
Az EMMI egy igazi szörnyszülöttje az Orbán-kormány ténykedésének, amelyet vélhetően a kormányváltást követően majd nyugdíjba vonultatnak. Szüksége van ugyanis az országnak külön egészségügyi és oktatási minisztériumra is, hiszen ezek borzasztóan fontosak bármely ország számára. Ezt maga Maruzsa is elismeri az alábbiak szerint, noha annak jelentőségét más miatt tartja fontosnak:
Lecsengőben a járvány, az ország készül a már kevesebb mint egy év múlva esedékes országgyűlési választásra. Nem véletlen, hogy az elmúlt néhány hétben újrakezdődött a tüzérségi támadás a magyar oktatási rendszer lejáratására. Minden kampánystáb tudja, hogy az oktatás és az egészségügy minden ellenzék legkedvezőbb támadási terepe a világ bármely táján, hisz mindkettő sok embert érint, a egészség és a gyermekek oktatása-nevelése pedig fontos az emberek többségének. Mindkét terep kedvező azért is, mert a kórházak és az iskolák is mindig, mindenhol lehetnének még jobbak.
Semmiféle tüzérségi támadás sem kezdődött az oktatási rendszer lejáratására. Az oktatási rendszer már évtizedek óta egyre csak romlik, amit számtalan statisztika bizonyít. Lehet persze olyan táblázatokat is előásni, amelyek alapján elmondható, hogy van amiben sikerült javítanunk, de olyanok ezek, mint a KSH kutatásai, amelyek egy olyan képet festenek le Magyarországról, amely sajnos a valóságban nem létezik. A magyar oktatás helyzete is ilyen, hiszen ugyan sűrűn cserélgetik az oktatásért felelős figurákat, de valahogy az Istennek sem akar működni ez az egész. Az eredmények nem javulnak, hanem romlanak, a tanárok pedig egyre csak fogynak, miközben az utánpótlás a diploma megszerzése után sokszor inkább bolti eladónak áll, hiszen azt legalább megfizetik.
A tanárok megbecsülése a béka segge alatt van, ami érthető módon nem vonzza a fiatalokat erre a pályára. A tanárok viszont egyre inkább kiöregednek, ami óriási problémákat okoz utánpótlás hiányában. Minden tanévkezdéskor beszámolnak arról a különböző sajtóorgánumok, hogy több száz, néha ezer betöltetlen tanári állás van országszerte, és vannak olyan iskolák is, ahol egyszerre több tanár is hiányzik. Megpróbálják persze megoldani úgy, hogy papíron ne legyen tanárhiány, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyes tanárok több olyan tárgyat is tanítanak a gyerekeknek, amihez alapvetően nem értenek. A helyettesítésekkel viszont elérhető, hogy egy felmérés alapján az látszódjon, hogy nincsenek betöltetlen állások, miközben a valóság az, hogy több százan hiányoznak.
Nem kell ellenzéki lejáratás ahhoz, hogy az emberek szembesüljenek a rendszer hiányosságaival. Ugyanez igaz egyébként az egészségügyre is, amely továbbra is szakemberhiánnyal küzd. Mindekét rendszer javításához az kellene, hogy az állam végre elkezdje megbecsülni az ott dolgozókat. Nem háláról és miniszteri jókívánságokról beszélek, hanem fizetésemelésről. Nem annak az ígéretéről, hanem valódi, jelentős emelésről, amivel el lehetne érni, hogy többen válasszák ezeket a szakmákat. Finnországban ma tanárnak lenni kiváltság, hiszen olyannyira megbecsülik őket, hogy szinte hírességeknek számítanak. Egyszerűen sikernek számít az, ha valaki taníthat egy iskolában, hiszen olyan sokan jelentkeznek egy-egy állásra, hogy csak a legjobbakat szerződtetik.
Ehhez az kellett, hogy megemeljék az oktatók fizetését egy olyan szintre, amely vetekszik a versenyszférában lévők fizetésével. Ezzel elérték, hogy a kiégett, a munkájuk iránt már nem lelkesedő, ezért azt rosszul végző oktatóktól megváltak, helyüket pedig friss, képzett szakemberek vették át. A finnek tudják – persze mások is -, hogy egy ország jövője az oktatás. A kiművelt fiatalok megváltoztathatják egy teljes ország sorsát, ezért is annyira felháborító az, amit Orbánék művelnek. Azzal ugyanis, hogy még inkább tönkreteszik az oktatást, azt érik el, hogy az ország jövője is veszélybe kerül. Mert hát milyen sors vár arra az országra, amelynek lakói műveletlenek? Persze egy diktátor célja mindig az, hogy sötétségben tartsa a népét, hiszen akkor nem fognak fellázadni ellene, hiszen fel sem fogják, hogy létezik más lehetőség is az ország vezetésére.
Orbán fél az okos emberektől, amit jól mutat az utóbbi évek viselkedése is. Emlékezzünk csak arra, hogy Lázár János nevét emlegették sokan Orbán potenciális ellenfeleként, a párt jövőbeni vezetőjeként. Amint a pletykák egyre hangosabbak lettek, Orbán eltüntette Lázárt a párt vezetéséből. Miniszteri székekbe is olyan embereket nevezett ki, akik ugyan tökéletesen végrehajtják a kiadott parancsokat, de nem feltétlenül az eszükről híresek. De akár Müller Cecíliát is megemlíthetnénk, aki tökéletesen betöltötte az Orbán által rá kiosztott szerepet.
Orbán jól láthatóan nem akarja, hogy az oktatás érdemben változzon, pláne javuljon. Ez nem áll érdekében. Pont ezért magyarázhat Maruzsa amit csak akar, de egy pár kiragadott eredmény még nem jelenti azt, hogy javult volna bármit is a hazai oktatás minősége, sőt. Egyetem összevonások és bezárások jellemezték az utóbbi időket, majd a Fidesz kitalálta, hogy idehozzák a Kínai Komunista Párt egyetemét nekünk. Ez jelenti a kormány felsőoktatási fejlesztéseit. A kérdés már csak az, hogy ezzel ugyan ki ért egyet?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.