November 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Imádkozzunk Kövér László szellemi és lelki egészségéért

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A mai nap fénypontja ismételten Jakab Péterhez, a Jobbik frakcióvezetőjéhez kapcsolódik, aki úgy felhergelte a házmestert, hogy az lényegében alkoholistának nevezte őt és párttársait. Kövér László egymaga képes lehet arra, hogy még azokat is rábírja majd a Fidesz elleni szavazásra jövőre, akik esetlegesen még vacilláltak, hogy kire is szavazzanak. A házelnök egészen elképesztő mélységekbe süllyesztette a már amúgy is színvonaltatlan, nevetséges, jóindulattal is cirkusznak beillő Parlamentet, ahol vitának már évek óta nincs helye. Sok embert ki lehetne emelni a Fidesz oldalán, akikre jó esetben a kormányváltást követően maximum utcaseprés vár majd – itt kérek elnézést minden utcaseprőtől –, de Kövér még ezen a listán is kiemelt helyen szerepel. Nem tudom, volt-e valaha ennyire visszatasító, arrogáns, pökhendi, agresszív házmestere a Parlamentnek, pedig voltak azért érdekes figurák a tisztelt ház történetében.

Jakab lassan eléri, hogy ezek a parlamenti felszólalások szinte kizárólag róla szóljanak, hiszen már úgy is képes feldühíteni a házmestert, hogy ahhoz lényegében semmi sértőt nem kell mondania. Orbán Viktor szavainak idézése is mikrofon kikapcsolást ért, ami jól mutatja Kövér szellemi és lelki állapotát. 11 év kétharmados Fidesz-kormányzás sem volt elég ahhoz, hogy túllépjen ezen az önmagából kivetkőzött, frusztrált, állandóan dühös szerepből. Vajon mi lenne elég Kövérnek ahhoz, hogy végre megnyugodjon? Megkaptak mindent, de tényleg mindent. Nincs olyan javaslat, ami ne mehetne át a Parlamenten és nincs olyan döntés, amely ne élvezné a kormánytöbbség abszolút, kritikátlan támogatását. Kövér mégis folyamatosan frusztrált és meg akar büntetni mindenkit. Az ember azt gondolná, hogy ennyi idő alatt csak sikerült már leküzdenie a mindeféle komplexusait, és képes volt megnyugodni. De nem, ennek még csak a nyomait sem lehet felfedezni Kövérnél.

Jakab Péter ügyesen használja ezeket a parlamenti felszólalási lehetőségeket, bár más lehetősége nagyon nincs, amivel élhetne. Elmondhat több perces semmitmondó beszédeket, de annak semmiféle foganatja, érdemi hatása nem lesz. Nem fog több szavazatot szerezni az előválasztáson azzal, ha elmondja, hogy mit kellene tennie a kormánynak, vagy milyen hibákat követett el a védekezés idején. Ezt mindenki pontosan tudja, ezért nincs túl nagy szükség ezen állítások folyamatos ismételgetésére. Korábban is foglalkoztam már ezzel a témával és akkor is leírtam, hogy véleményem szerint ez az egyetlen módja annak, hogy legalább valamiféle figyelmet magára irányítson egy ellenzéki képviselő a Parlamentben. Mondjuk szerintem oda be sem kellett volna ülni annak idején, de ha már sokan megtették, akkor tegyék ezt úgy, hogy valamiféle üzenetet juttatnak el a szavazók felé.

Jakab üzenete pedig nem más, mint hogy a kormány teljesen belebolondult a hatalomba, és már semmi sem elegendő nekik. Lehet, hogy nevetséges performanszoknak tűnnek ezek a külső szemlélődő számára, de mivel a demokratikus népképviselet színtere egy cirkusszá vált, ezért nem érdemes meglepődni ezen. Az ellenzék alkalmazkodott a helyzethez, semmi több. Nézzük, hogy ezúttal pontosan miért járt elnémítás a házmestertől:

Jakab Péter Orbán Viktortól kölcsönzött egy a mondatot, „mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”, majd elkezdte hozzátenni, hogy múlt héten Kövér László sokadik alkalommal vonta meg tőle a szót a parlamentben, ekkor a házelnök kikapcsolta Jakab Péter mikrofonját.

[…] Ezután visszaadta a szót Jakabnak, aki azzal kezdte, hogy elnök úr, akármit is tesz, soha, semmilyen körülmények között nem fog tudni elhallgattatni. Kikapcsolhatja a mikrofonomat… Kövér László pedig ki is kapcsolta Jakab Péter mikrofonját megint.

Várom már azt a napot, amikor egy ilyen alak a lábát sem teheti majd be a Parlamentbe, mert nem lesz mögötte Orbán Viktor, aki pozícióba emelte és engedélyezte számára, hogy lényegében azt tegyen, amit csak akar. Egyetlen magát demokratikusnak nevező Parlamentben sincs helye egy ilyen figurának, amit a Jakabbal szembeni eljárások hétről hétre tökéletesen bizonyítanak. Az emberek vevők az ilyen showműsorra, ha már beleszólásuk nem lehet az ország ügyeibe. Ez persze valahol szomorú, de Orbán uralkodásának tizenkettedik évében sajnos idáig süllyedtünk. Viszont a hatalommal szembeni ellenszenv mértékét is tökéletesen mutatja az, hogy a hír alatt hozzászólók túlnyomó többsége borzasztóan fel van háborodva, hogy egy ilyen figura közjogi méltóság gyanánt önkényeskedhet az ország házában, és úgy büntetget ellenzéki politikusokat, hogy ő maga sértegeti őket.

Rá viszont – mint ahogy a magukat nemzetinek hazudó demokratákra úgy általában – a maguk által írt törvények nem érvényesek. Akkor és úgy alkalmazzák, amikor és aki ellen kifizetődő, a saját érdekeik érvényesítését szolgálja. Az viszont biztosan elmondható, hogy Kövérhez hasonló elvtársat már biztosan nem fog találni Orbán magának, hiszen ő komolyan elhiszi, hogy amit ők tesznek, az Magyarország felemelése, miközben olyan morális válságot okoztak, amelyre évtizedek óta nem volt példa. Kövér László azt érdemli, hogy soha többé ne legyen a közbeszéd tárgya, hiszen még arra sem méltó. Hogy amint eljön majd ez a pillanat, miként fogja megélni, azt nem tudom, mindenesetre aggódom az egészségéért. Azok az emberek ugyanis, akik ennyire visszaélnek a hatalmukkal, azok ritkán képesek feldogozni, ha ettől megfosztják őket. De ez már legyen az ő baja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.