December 30,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


Nem most kezdődik a mészárlás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

 Bősz Anett, az ellenzéki párt ügyvivője vasárnap Budapesten tartott sajtótájékoztatóját követően az MTI-nek nyilatkozva elmondta, az elitgimnáziumokban érettségizőknél már 30-50 százalék azok aránya, akik külföldi felsőoktatási intézménybe jelentkeztek, de más középiskolákban is – ahol a diákok nehezebb társadalmi, anyagi helyzetben vannak – már az érettségizők 5-10 százaléka próbálja külföldön folyatni tanulmányait.
Megkezdődött tehát a társadalom lefejezése – fogalmazott a liberális politikus, aki hangsúlyozta, Magyarországnak komoly problémát jelent majd a jövőben, ha már az érettségi után örökre elveszti legtehetségesebb fiataljait.

MTI

Egyetértek a Magyar Liberális Párt politikusával, bizony baj van. Csakhogy a társadalom lefejezése nem most kezdődött el, már jó ideje tart. Pontosabban elitcsere történik, a létező legmocskosabb módszerekkel. Az értelmiség lejáratása hat éve elkezdődött. A továbbtanulás a kevéssé tehetős családok számára hihetetlen erőfeszítést jelent, sok esetben megoldhatatlanná vált.

A kormány jó ideje célzottan a kevéssé iskolázott réteg kedvét keresi, ők a célközönség, a fix szavazói bázis és meglehetősen egyértelmű az a kormányzati törekvés, hogy ezt a réteget tágítani, bővíteni akarják. Igyekeznek elérni azt, hogy az elitcsere után lehetőleg a kialakult új felső réteg gyermekei juthassanak el az egyetemekre, maguk akarják kitermelni a jövő vezetőit mind a politikában, mind a gazdaságban, kultúrában, lehetőleg minden területen.

A mostani helyzetet bőven megelőzte a nem kormánypárti értelmiség degradálása, egzisztenciális ellehetetlenítése vagy éppen az országból való kiüldözése. A szavazói bázis hamar felkapta az értelmiség-ellenes jelszavakat, a romkocsmákban merengő állástalan diplomások (Orbán Viktor, 2012) hamar kedvelt szófordulat lett és szitokszó a filozófus, szociológus.

A kormánykritikus értelmiségiek ellenségekké váltak, sorra veszítették el a megélhetésüket, a politikai propaganda mindent megtett, hogy a társadalom szemében is megvetendő, semmirekellő, felesleges és szavahihetetlen nyűgnek tűnjenek. Hodosán Rózától Heller Ágnesig egész értelmiségi generációkat hiteltelenítettek el.

Helyükbe a saját holdudvar került. Lánczi Andrások, Fricz Tamások, Bogár Lászlók és társaik. Jellemzően olyanok, akik mindig az aktuális politikai rezsim hű kiszolgálói voltak, akik könnyedén alkalmazkodnak az új gazdához és teszik a dolgukat saját elvek nélkül.

A következő lépés pedig az, hogy a jövő generáció már az Orbán, Szijjártó, Lázár, Rogán csemetékből nevelődjön ki. Erről szól ez, nem másról. Évek óta ebbe az irányba mutat minden és mára jutottunk el odáig, hogy ez jól láthatóvá válik. Igen, az elit gimnáziumokból a gyerekek fele akar külföldi egyetemen tanulni. A nem elit gimnáziumokból csak azért nem, mert a családok valószínűleg nem tudják vállalni azt az anyagi terhet, amit ez jelent.

A nagyon nagy baj az, hogy sok család az itthoni taníttatást sem képes vállalni, ugyanis a diákhitel a tandíjat fedezi ugyan, de a megélhetést nem. Az is meggondolandó, hogy mennyi hitellel fog indulni a felnőtt életbe öt év múlva egy fiatal. Ha látható az, hogy diplomával sem képes önálló életet kezdeni és éppen csak a nyomorszint érhető el biztosan, ráadásul tartósan ez a kilátás és ráadásul évtizedekig törlesztenie kell a diákhitelét, akkor valóban célszerű még időben lépni. Mert szép dolog a hazaszeretet, de az életéért mindenki maga felel, a jövőjét egyénenként mindenki maga építi fel.

Az elvándorlás egyre súlyosabb gondokat fog okozni és nem jogos az a vélemény, hogy bizony itthon kellene maradnia mindenkinek, mert el kell tartani az előttük járó generációt, fizetni kell azok nyugdíját. A jelenlegi nyugdíjrendszer a legoptimistább becslések szerint sem tartható fenn sokáig. Át kellene állni egy másik, az öngondoskodást aktívan bevonó rendszerre. Az eltapsolt magánnyugdíjak nagyon fognak hiányozni és szükség lenne saját megtakarításra is, de ahhoz olyan fizetések kellenének, aminek esélye sincs. Az úgy nem fog menni, hogy a fizetések 49 százalékát elvonja az állam és ilyen brutális kizsákmányolás, valamint a tragikusan alacsony magyar bérek mellett még saját megtakarítás is legyen. Sokan örülnek, ha van mit enniük hó végén, a megtakarítás kivitelezhetetlen.

Tehát az, hogy már a középiskola befejezését követően elmennek a fiatalok, csak felgyorsulása, vagy inkább láthatóvá válása egy évek óta tartó folyamatnak.

Nem hiszem, hogy a kormánynak kifogása van a dolog ellen. Aki okos, kritikusan gondolkodik, esetleg átlát a dolgokon, nem könnyű megvezetni, saját véleményt tud alkotni, az jobb, ha távol van. Az iskolázatlan, szűk látókörű, könnyen manipulálható réteg pedig csak maradjon, belőlük jó szavazó lesz. Ettől persze még bőven marad okos, saját véleményt alkotni képes ember az országban, de majdcsak efogynak, elfáradnak, elkezdenek félni és befogják a szájukat – gondolja a kormány.

Igen, olyan világ felé tartunk, ahol G. Fodorok és Bayer Zsoltok lesznek az újságírás elitje, Németh Szilárdok, Szijjártók, Kósák lesznek a politika krémje és Kerényik, Feketék, Vajnák fogják alakítani a művészetet, kultúrát.

Mit beszélek! Nem arra felé tartunk. Már megérkeztünk.adomány

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.