NEHAZUGGY

Ha valaminek meglesz a böjtje

Óraátállítás utáni vidám vasárnapot kívánok, elstartolt a legfrissebb nyári időszámítás! Bár miután a több alvás feltétlenül jobb, mint a kevesebb, és ma éjjel ez aligha jött össze, a vidámsággal kapcsolatban vannak kételyeim. Aki egész évben versenyt fut az idővel, az pontosan tudja, miről beszélek. De nem ez a lényeg, hiszen az óraátállítgatással még valahogy együtt lehet élni (ha már a koronavírus-járvány sok egyéb mellett egyelőre áthúzta az Európai Unióban ennek a gyakorlatnak a felszámolását is), ezzel szemben a NER-rel is együtt lehet élni, csak sokkal nagyobb próbatételt jelent azoknak, akik szerint rohadtul nem jó irányba mennek a dolgok. Ha van járvány, ha nincs.

Márpedig most éppen járvány van egy éve, amely még a kormány által hivatalosan közölt statisztikák tükrében sem nevezhető jelentéktelennek, sikeresen kezeltnek főleg nem. Attól végképp nem nevezhető annak, hogy Gulyás Gergely, az utóbbi vérzivataros napok egyik, a NER-rivaldába több ízben is kitolt kormányzati összevissza beszélője tagadja, hogy Magyarország a koronavírus miatti halálozás élmezőnyében lenne. Ne mondjuk, hogy hazudik. Mondjunk csak annyit, hogy minden bizonnyal nem mond igazat. Ez következik abból a tanulmányból, amelyet az Egészségügyi Világszervezet európai irodája, valamint az Európai Bizottság által létrehozott, a koronavírussal kapcsolatos kormányzati döntéseket elemző központ készített még tavaly (jó, hát Müller Cecília nyomába nem érhetnek, világos), amelyből kiderül: az országok kétféle módszerrel rögzítik a Covid-halottakat. Vagy pozitív teszttel vagy orvosi diagnózis alapján. Magyarország az előbbiek közé tartozik, márpedig azokban az országokban, ahol az adatokat laboratóriumi tesztekhez kötik, ott bizonyíthatóan alulmérik a Covid-19 halálozást, míg azok az adatok, amelyek a halotti bizonyítványon alapulnak, megbízhatóbbak. Ja, és arról  még nem beszéltünk, hogy mi van, amikor egy ilyen országban a Fidesz van kormányon. Ergo Magyarország nem jobban, hanem rosszabbul teljesít a másképpen számoló országokhoz képest.

Tájékozott ember persze nem állítja, hogy ez kizárólag annak köszönhető, amit a magyar kormány a figyelmeztetések ellenére elmulasztott megtenni az elmúlt hónapokban azért, mert kellett az idő és az energia

• a felsőoktatási intézmények valami egészen ótvar és aljas módon történő, modellváltásnak hazudott, zsarolásos-kényszerítéses szétverésére és a pártállam kezére játszására,
• az ország járvány idején történő általános fosztogatására,
• eszelős baromságok és nyilvánvaló disznóságok alaptörvénybe fércelésére,
• az ellenzéki önkormányzatok, vagyis a korábban helytelenül voksoló települések halálra szívatására,
• a választási törvény módosítására,
• az egészségügyi reform erőszakos, egészségügyi dolgozók ezreinek egy kritikus pillanatban történő távozását eredményező átverésére a rendszeren,
• állandó kommunikációs hadviselésre, identitáspolitikai önfényezésre és választási kampányolásra,
• a NER krémjének pofátlan dubajozására,
• stb.

Ezzel szemben minden tájékozott ember tudja, hogy ebben a fekete statisztikában, amelynek elborzasztó részeként hosszú napok óta Magyarországon hal meg lakosságarányosan a legtöbb ember a járvány miatt, vastagon benne van több tényező, ezek közül az egyik legborzasztóbb a magyarok általános egészségi állapota (a várható élettartam Magyarországon öt évvel rövidebb az Európai Unió átlagához képest). De éppen ezért nem férhetne bele – hát hiszen az elmúlt száz év legsikeresebb kormánya áll az ország élén, bezzeg ha most Gyurcsány és az oltásellenes baloldal kormányozna, ugye – az az egyrészt fejetlen és dilettáns, másrészt kizárólag hatalomtechnikai, politikai szempontokat követő morbid bohóckodás, amit művel az államvezetés.

Az olyan típusú közveszélyes kommunikáció rohadtul nem férhetne bele, hogy már csak néhány hetet kell kibírni, hogy megtudjuk, hány hetet kell már csak kibírni, hogy bejelentsük azt a napot, amikor valaki bejelenti, hogy hány hetet kell már csak kibírni, ameddig nyithatunk, ha valami nem alakul másképp. Pedig attól tartok valahogy így lehet definiálni a magyar járványkezelés elmúlt hosszú hónapjait. Ha úgy jobban tetszik, ez itt egy mondat a zsarnokságról az orbánista járványkezelésről.

Az úgy nagyon nem vicces, hogy Gulyás Gergely elejti véletlenül, hogy áprilisban mindenképpen ebédelhetünk már egy étterem teraszán, bár „minden jövőre vonatkozó prognózis (…) bizonytalan, most különösen az”, majd jön Szlávik doktor és megfejeli a miniszter bizonytalan nagyotmondást azzal, hogy legjobb esetben április közepén, de lehet, hogy csak április végén kezdhet csökkenni a vírus terjedése, és „talán valamikor nyárra lélegezhetünk fel”. Vagy például. Jó lenne tudni azt is, hogy legalább a kedves édesanyja érti a szavát annak, aki ezt a szöveget annyira tűpontosnak találta, hogy azonnal plakátra applikálta?

Mit jelent ez? Mi az értelme? Napok óta nem értem, mihez képest találták ki ezt a 2,5 milliót? Most akkor 2,5 millió beoltott elegendő ahhoz, hogy kialakuljon a nyájimmunitás, ami után fellélegezhetünk? Akkor miért mondják a szakértők, hogy a betegség nem feltétlenül ad immunitást? Van akiknek semennyit, már másnap újra elkaphatja, akinek termelődik ellenanyag, az is csak pár hétig, ezért kell az oltás, és ezért nem lehet összeadni a beoltottakat a betegség révén védettséget szerzőkkel. De jó, nem értek hozzá, kussolok.

Viszont mihez képest jönnek vissza a március 8. előtti szabályok, egyáltalán van élő ember, aki álmából ébredve is tudja, mi volt március 8. előtt, amikor naponta mondanak ellent egymásnak az urak? Az ember tanulmányozza az úgynevezett újranyitás menetrendjét, az április 8. utáni úgynevezett lazítást, és rohadtul nem érti, mi ebben a nyitás és lazítás. Jó, tehát felszálló ágban vagyunk. Ezért aztán a húsvét előtti Nagy Bevásárlási Rohamban lehet gyúródni, csereberélni a vírust, négyzetméterenként számolatlanul egymás talpára lépni. Ehhez képest április 8-a után, amikor már lazítunk, akkor a tíz négyzetmétert meghaladó vásárlótérrel rendelkező üzlet vásárlóterében az ott foglalkoztatottakon kívül egy időben legfeljebb átlagosan tíz négyzetméterenként egy vásárló tartózkodhat. A józan paraszt, aki vagyok, ezt úgy értelmezi, hogy ha a húsvét előtti rohamban, mondjuk április elsején, nagycsütörtökön egységnyi helyen akárhányan tartózkodhattak, április 8. után viszont már csak egy darab ember tartózkodhat ugyanennyi helyen, akkor az nem enyhítés, hanem szigorítás. Aztán olvasom, hogy ugyan áprilisra a kancelláriaminiszter már teraszon ebédelést ígért, de a vendéglátóhelyek ugyanúgy zárva lesznek, mint eddig, miközben a boltokban a fentiek szerint korlátozásokat vezetnek be. Nekem úgy tűnik ennek alapján, hogy megérkeztünk: átkeresztelték a szigorítást, mostantól újranyitásnak hívjuk. Sikerült új értelmet adni a szavaknak, és ha így folytatják, akkor a további, lépcsőzetes újranyitás értelmében már csak az marad hátra, hogy a családtagok sem látogathatják egymást.

Ez pont olyan, mint a negatív növekedés. Vagy mint a nyomorküszöböt leengedni alacsonyabb szintre, és máris egyből kevesebben élnek nyomorban, mert ha addig 80 ezer forint alatt éltek úgy, és mostantól 60 ezer alatt van nyomor, akkor rögtön kevesebben lettek, nem?De. Megy ezeknek a kormányzás, mint a kurvaélet. (A szomszédos Romániában például jövő héttől az eddigiekhez képest valamivel szigorúbb intézkedéseket vezetnek be, és majdnem vicces is lehetne, de rohadtul nem az, hogy ami ott szigorításnak minősül, az nagyjából az, amit Magyarországon enyhítésnek nevez a kormány.)

Amit ezzel az egésszel közölni próbáltam, az az, hogy persze lehet Brüsszelre, Gyurcsányra, és nem utolsó sorban a fegyelmezetlen népre mutogatni, és azt mondani, hogy úgy indultak meg a hétvégi jó idő hatására, mintha a járványnak már semmi nyoma nem lenne, lehet puffogni, hogy majd meglesz ennek a böjtje (via Zacher Gábor), mert sokan még mindig nem érzik át, hogy mennyire súlyos a helyzet, de könyörgöm: ezek után hogyan érezhetnék át? Hogyan várható el tőlük a szabálykövető, fegyelmezett viselkedés, amikor közben ilyen abszurd és szürreális döntések születnek, amikor járványkezelés helyett a közvéleménykutatások megnyerésével, szómágiával, a valóság átcímkézésével van elfoglalva a kormányzat? Ha valaminek meglesz a böjtje (mert már most is megvan a böjtje), az az, hogy a teljhatalom nem hajlandó felnőttként kezelni a lakosságot. Egy évet gyáván végigsumákoltak, maszatoltak, döntéseket odáztak el, közérdekű adatokat tartanak vissza a mai napig, rendszeresen nem válaszolnak az embereket joggal érdeklő kérdésekre, és azt hiszik, hogy ha lehazugozzák a bergamói állapotokról beszámoló kórházigazgatót, ha a sajtóra és az oltásellenes ellenzékre mutogatnak, ha nyitásnak nevezik a zárást, lazításnak a szigorítást, akkor majd az anyagilag, lelkileg, pszichésen leamortizált, frusztrált, teljes bizonytalanságba taposott populációban tudatosul, hogy valójában mekkora a baj. Nem fog. Ez a hajó elment.

A végére egy közérdekű közlemény azok figyelmébe, akiket érdekel és érint. Vogronics András Disztópia 2038, Magyarország című könyve elkészült, megvásárolható. A szerző 10 ingyenes példányt ajánlott fel azoknak, akik mindenképpen szeretnének a birtokába kerülni, de nincs rá anyagi lehetőségük. Ha olvasóink között vannak ilyenek, akkor kérjük őket, a [email protected] címen jelentkezzenek. Köszönjük.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább