A magyar reformok működnek. A magyar kormány úgy hazudik, mint a Niagara.
Ehhez képest az igazság az, hogy a KSH mindig az előző év azonos időszakához viszonyítja az ipari termelést. Azonban a grafikonon elég jó látható a valóság.
Csak összehasonlításként nézzünk át a szomszédba, Romániába.
Kék vonal: teljes ipar, zöld: bányászat, piros: feldolgozó, lila: energiaipar.
Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy lássuk a gazdasági válság mélypontját 2009-ben, majd az emelkedést az ezerszer elátkozott Bajnai-kormány átkos működése következtében. Az Orbán-kormány valahol a csúcson vette át a stafétabotot, de még egy darabig működöt a lendületben lévő gazdaság, valamint elég sok autóipari beruházás – amit nem az Orbán-kormány hozott, nekik már csak a melldöngetés maradt, ugyanis egy ilyen projekt évek munkájával jön létre – is akkor indult be.
Ha így ránézünk a grafikonra, szó sincs 24,3 százalékos növekedésről, a kormányváltáskori szintet sem képes megközelíteni.
Ó, hogyne, 5,3 százalékkal nőtt az ipari termelés az egy évvel korábbihoz képest. Áprilisban. Márciusban meg 4,6 százalékkal csökkent. Na de, ha már elástam magam a Statisztikai Hivatal honlapján, nézzünk egyéb adatokat is.
Itt azt tekinthetjük meg, hogy a 2010 átlagát 100 százalékosnak tekintő kiindulási alaphoz képest – az a vastagabb vonal az ábra közepén – a kormánynak 3 év kellett, hogy a válság kellős közepén lévő építőipar teljesítményét elérje, mégpedig úgy, hogy az uniós források bőséggel és éppen erre a célra érkeztek. Források nem jöttek tovább, teljesítmény 20 százalékot zuhant a 2010-es és 33,9 százalékot az egy évvel korábbi teljesítményhez képest.
Az ország népességfogyásáról mindenki tud, nem fogom ismét leírni. A szegénységi statisztikákat is ismerjük még akkor is, ha a KSH máshogyan fogja számolni ezentúl. Ennek csupán annyi következménye lesz, hogy a kormány jövőre véresre veri a mellét, hogy lám csak, felére csökkentették a szegények számát! Pedig nem, csak máshol húzzák meg a szegénységi küszöböt és így olyanok is kikerülnek abból a körből, akik valójában szegények. De már papíron nem lesznek szegények.
Hát ennyit a száguldó fejlődésről, a hihetetlen jobbanteljesítésről, a statisztikákról és az orbitális kormányzati hazugságokról.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.