NEHAZUGGY

A jó Isten büntető ökle vagy a lába lesz az, nem a keze

Jó reggelt kívánok mindenkinek a szívlapát-pozitív kormányzati néphülyítés, meg a folyamatos szekunder szégyent indukáló pártállami szemfényvesztések hazájában, és természetesen azon kívül is! Határokon és tengereken innen és túl, diszkrimináció nélkül. Minden látszat és mendemonda ellenére a szívlapát magasba emelése és egy (bármely) ország magasfokú civilizációs állapota között semmiféle ellentmondás nincs. Azok után, hogy most már hivatalosan is anyagi és erkölcsi megbecsülésnek számít, hogy valaki a munkájáért fizetést kap, sőt – horribile dictu! – ha a sajátján kívül más munkáját is elvégzi, akkor azért is löknek neki némi alamizsnát, nekem senki ne mondja, hogy nem egy ország öntudatra ébredésének, felelősségteljes állampolgárok legitim önérvényesítésének és felvilágosultságának bizonyítéka lenne, ha magasba emelnék a szívlapátot, és kikérnék maguknak, hogy ezt már nem.

Ehhez képest. Az van, hogy sokak által ismert, valószínűleg bizonyos körökben elismertnek és értéket teremtőnek számító közszereplők ilyeneket nyilatkoznak, amikor arról kérdezik őket, mi szükség van arra, hogy időközönként nagy nyilvánosság előtt dicsérjék a regnáló miniszterelnököt:

„Római katolikus, vallásos ember vagyok. Magyar és hazaszerető. Meggyőződésem, a jó Isten keze van abban, hogy egy olyan korban élhetek, amikor egy keresztény, katolikus országnak (ööö – szerk.) egy ilyen ember a vezetője (református – szerk.), mint a miniszterelnök. Számomra Orbán Viktor a világ egyik legnagyobb élő politikusa, és hiába savazzák és próbálják lejáratni, nem lehet kiütni. Sakkos példát hozva, Orbán Viktor hat lépéssel előrébb jár, mint a hazai liberálisok és baloldaliak, ráadásul velük ellentétben, van víziója. Ha ő nincs, ma itt lennének a migránsok. Nem kellenek a migránsok, van nekünk elég gondunk a baloldallal is”. (Szikora Róbert, művész)

Hát már hogy a fenébe ne lenne joga kimondani bárkinek, ha így érez? Mint ahogy nekem is jogom van azt gondolni, hogy a jó Isten keze inkább a lába vagy sokkal inkább az ő büntető ökle lesz. Ahhoz mondjuk nem tudom, mi közöm van, és bárkinek mi köze van, és konkrétan mi következik abból, hogy ki milyen vallású, és milyen a viszonya a jó Istennel, hogy hisz-e, vagy nem hisz, főleg ki miben hisz. De vajon csak a vallásos ember lehet magyar és hazaszerető? Vagy bárki lehet magyar és hazaszerető akkor is, ha nem tetoválja a homlokára, hogy katolikus és vallásos, egyszerűen csak magyarnak érzi és vallja magát?

Simán lehet, hogy pár éve jóval toleránsabb voltam, simán lehet, hogy pár éve még nem éreztem fizikailag is rosszul magam, valahányszor bárki (aki számít) a nyílt színen orálisan kényeztette a vezért. Ez mostanra elmúlt. Maradt az üveges tekintetű értetlenség. Afölött, hogy egy demokráciában, egy jogállamban, ahol állítólag mindenkinek joga van szabadon gondolkodni, és cselekedni (Palkovics nertársat kivéve), ahol dúl a keresztény szabadság, ahol senkit nem érhet hátrány, és senkit nem visz el a fekete autó azért, mert abban hisz, amiben akar, azt szeret, akit akar, vagyis nem egy mindenható, erőskezű, tekintélyelvű rezsimet működtető alak áll a tápláléklánc csúcsán, akit fejvesztés árán kötelező imádni, miért érzi akár egyetlen ivarérett, kisebb-nagyobb tisztességben megvénült ember azt a kényszert magában, hogy lépten-nyomon nyilvánosan szerelmet valljon a fényestekintetű küldetéstudatnak. Ezt soha nem fogom megérteni, pedig évek óta próbálom. Mi az oka annak, hogy az elnyomórendszerváltás (köszi, Mirtill) után évtizdekkel a politikai kultúra ebben az állapotban van? Hogy némelyek úgy hajlonganak bármely idealizált bálvány előtt, mintha az rocksztár lenne, mintha muszáj lenne, mintha az életük múlna rajta.

Azt hiszem, hogy aki (előadóművészként?) egy világjárvány idején – amikor Magyarországon polgárok tíz- és százezreit sodorják el az egészségügyi nyomorúságból fakadó gazdasági visszaesés következményei; amikor teljes iparágak (pl. előadóművészet, turizmus-vendéglátás) kerültek padlóra, döglődnek vagy már csődbe is mentek, mert a kormány senkit nem hagyott az út szélén; amikor cégtulajdonosok azért veszik igénybe a babaváró hitelt, hogy megmenthessék a vállalkozásaikat (!!!) – a migránsokat és a baloldalt tartja a legnagyobb problémának, és azzal nyomul, hogy az ő szeretve tisztelt vezérét a gonoszok alaptalanul savazzák és megpróbálják lejáratni, azt el kell engedni. Tartok tőle, egy ilyen embernek hiába magyarázná bárki, hogy nem minden világok legjobbika és pláne nem egy református műanyagkeresztény által cégtulajdonosként irányított katolikus Magyarország fénykorát jelzi, hogy egy ilyen helyzetben százmilliókat tolnak templomtornyok statikai megerősítésére (tegnap éppen a bicskei katolikus templomnak megítélt 290 millió forinttal döngették a mellüket) és vissza nem térítendő állami támogatások milliárdjait osztogatják szét titokban (!) a sleppnek és a haveri, fideszes önkormányzatoknak. Szállodaépítésre vagy felújításra, családi birtok csinosításra, fogadó kapacitásbővítésre, szolgáltatásfejlesztésre, homlokzatfelújításra, élményfürdő fejlesztésre, konferencia-központ létesítésre, hadd ne soroljam. Miközben az ellenséges, baloldali vezetésű (van nekünk elég gondunk velük) települések lakóit szarrá szopatják és akkor rugdossák bele az árokba őket, amikor a legnagyobb szükségük volna a gondoskodó fideszes állam támogatására. Csak azért, mert a jó Isten kezének köszönhetően az ország élén pöffeszkedő embernek (úgy is, mint a világ egyik legnagyobb élő politikusa) jövőre is mindenáron választást kell nyernie. Akárhány tönkrement egzisztencián és emberéleten keresztül vezet az út újabb négy évnyi hatalomba.

Nem tudom, mekkora szerencse, hogy egy olyan korban élhetünk, amikor a jó Isten keze (ha már gyáván át kell ruházni az egyéni és kollektív, társadalmi felelősséget egy mesebeli figurára) ilyen csúnyán elbánt a sokakkal azért, hogy a kevesek nyakán taposva, a gyengébbeket kizsigerelve juthassanak a jólét és az érinthetetlenség csúcsára. Nem tudom, mennyire normális, hogy az emberélet sokadlagos jelentőségűvé válik egy szar állapotban lévő templomtoronyhoz képest. Nem tudom mennyire van rendben, hogy azt a templomtornyot (és sok más hasonlót) nem a térség tisztességesen zsírosodó, keresztény oligarcháinak adakozásából vagy a mindenki másnál keresztényebb párt- és kormánytagok becsületesen megkeresett, leadózott és hűvös halomba hordott megtakarításaiból finanszírozzák, hanem a mindenki keserves adóforintjaiból. Amely adóforintok nem jutnak el a végekre, ahova különben a digitális oktatás sem jut el, és ahol az emberhez méltó élet évtizedes illúzió volt és maradt.

Amit biztosan tudok, hogy ezek után gazsulálni, a nagy nyilvánosság előtt kéretlenül ánuszrózsát és talpat nyalni az a szint – ezt sem lehet elégszer hangsúlyozni -, ahová valamirevaló ember le sem lát, nemhogy lehajolna odáig. Amit biztosan lehet tudni, az az, hogy mindeközben például Mészárosék családi cége (úgy, mint az elvált Lőrinc és leszármazottai) TERVEZI a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet  Nemzeti Orvosi Innovációs Központot. Is. Azért olyan olcsó (valamivel több mint félmilliárd + áfa), mert ez még csak a MÉRNÖKI tervezés. Erre a nemes feladatra sem találtak még a látszat kedvéért sem alkalmasabb versenyzőt, mint a Mészárosokat. Akik a II. Sz. Patológiai Intézet Üllői úti épületének a bővítését és egy bruttó 8000 négyzetméteres, hatszintes új épületnek a tervezését fogják nyélbe ütni az engedélyezési dokumentáció összeállításával együtt. Remélem, megérem azt is, amikor ezek a világon mindenhez értő, Mészáros családnevű idősebb és fiatalabb mészárosai az országnak, majd kutatni is fognak, vakcinát fejlesztenek, műtenek és boncolnak párhuzamosan, és mindent is ők végeznek, amire Lőrinc barátot a gázszerelői oklevele ha nem is, de a világ egyik legnagyobb élő politikusával fenntartott legendás barátsága, a szerencse, a kitartó munka és a jó Isten keze feljogosítja. Azt a pillanatot meg pláne kíváncsian várom, amikor Lőrinc barát le akar majd mondani előkelő strómani címéről, mert már nem bírja a gyűrődést, már csak a családjának és a hősszerelmének élne, de a jó Isten gazdája keze nem engedi.

Pardon. Tudom, hogy Palkovics László innovációs nertársnak esze ágában nem volt lemondani, én is letagadnám, hogy recseg-ropog a nemzeti egymástökétszorongatási-egymástkörbezsarolási rendszer (NER), még véletlenül sem szabad azt a látszatot kelteni, hogy ez nem minden rezsimek legtökéletesebbje, hogy ez valójában a nápolyi maffiát megszégyenítő dac- és védszövetsége a korrupciónak és a politikai hatalommal való visszaélésnek. Ráadásul minden, amit letagadnak (fideszül: cáfolnak), arról záros határidőn belül valamikor úgyis kiderül, hogy természetesen igaz volt már akkor is, amikor kézzel-lábbal tagadták. Az viszont vicces, hogy egyesek tíz év után sem értik annak a rezsimnek a működését, amelynek a kiépítésében tevőlegesen (parancsot végrehajtóként legalább) részt vettek. Milyen jó, hogy itt mindenki aszerint indulhat vagy nem indulhat vagy hol indulhat képviselőnek, aszerint tarthatja meg vagy engedheti el a bársonyszékét, hogy mi az ő saját, szuverén döntése, akarata. Ja, nem. Tök vicces (pedig nem), hogy az elnyomórendszerváltás után kemény évtizedekkel majdnem ugyanott tartunk, ahol előtte, miközben egy rakás talpnyaló, fizetett és jól fizetett betanított munkás dolgozik azon, hogy naponta meghajlítsa a valóságot, és bebizonyítsa, hogy á, dehogy. Az MTI fotósait beleértve. Nem elég szöveges formában eltorzítani a valóságot, a látványt is szűrni és cenzúrázni kell. A hajdani értékteremtésből mára ennyi maradt: kézfogás és propaganda. Ebben tényleg csak a jó Isten keze lehet benne. Úgy értem, a lába és a büntető ökle.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább