NEHAZUGGY

Megint utat tört a tehetség

Nem egyszer szórakoztunk már nagyon remekül az itt-ott kikandikáló Freud mester huncut kacsintásán, de – lévén, hogy már mindjárt vége az évnek, alig tíz nap van hátra – pártját ritkító szellemességet igyekezett elsütni Soros György ellenzéki lapja, a három nyolcas.

A dolog előzménye: a Jobbik is a közös lista mellett döntött. Összességében az ellenzéki összefogás már nem csak körvonalazódik, hanem létre is jött. Bizonyára lesznek még viták és változások – hogy is ne lennének, különféle politikai nézeteket valló pártokról beszélünk, az lenne a fura és ijesztő, ha nem vitáznának -, de a szavazók ezt akarják, az összefogás mögé álltak. A közvéleménykutatások már bőven hibahatáron kívül mérik: az ellenzéki összefogás támogatottsága megelőzte a kormánypárt támogatottságát.

Aki elég régen született, vagy aki élt már valamelyik demokratikus (nem illiberális, hanem tényleg) országban, az egyáltalán nem döbben meg azon, hogy nem egyetlen párt alkotja a komplett kormányt és a parlamentet, hanem több. Mindenféle. Mégpedig nem azonos, de más nevű pártok, hanem tényleg másfélék. Ezek a pártok vitáznak, egyeztetnek, kompromisszumokat kötnek, végül – remélhetőleg – mindegyik a legjobbat adja hozzá a közöshöz. Azért szokták ezt így csinálni, mert az országokban élő emberek is sokfélék, mindegyiknek mások a prioritásai. Van egy közös alap, ami általában azonos – egyfajta általános érvényű tízparancsolat, vallástól függetlenül -, minden más eltér. Az egyik a környezetvédelmet helyezi fókuszba, a másik a szociális biztonságot, megint másik az egyén szabadságát vagy éppen a közösség érdekét az egyéni érdek felett. Tehát minden területét érintik az életnek együtt, külön-külön nem. Ezek a pártok összességében képviselik a szintén eltérő módon gondolkodó választókat.

Ezzel szemben van az egypártrendszer. Magyarországon ez van, lényegében alig tér el az átkostól, egyetlen párt (akkor is, ha papíron kettő) egyféle nézőpontja és akarata érvényesül. Miután az országlakók itt sem egyformák, ez azt jelenti, hogy a többség képviselet nélkül marad, egy agresszív kisebbség kényszeríti rá az akaratát a társadalomra. Annyiban tér el a kommunistának nevezett diktatúrától, hogy ameddig az igyekezett mindenkinek biztosítani egy minimális, de élhető életet, addig ez, a mostani rendszer kirabolja az országot. Én legalábbis nem tudok arról, hogy Kádár szomszédja milliárdos lett volna, de arról sem tudok, hogy a magasrangú párttagok ész nélkül rabolhattak volna a közösből.

De most maradjunk a jelenlegi rendszernél. Tehát az van, hogy tíz év után több embernek van tele a hócipője ezzel a rezsimmel, mint ahánynak nincs. Ez ma már meglátszik a felmérésekben is. A Fidesz úgy hitte mindvégig, hogy soha nem történhet meg az, hogy nagyon eltérő pártok összefogjanak. Mégis megtörtént. Ennek örömére az összes olyan ember, akinek a jóléte Orbántól függ valamilyen módon – közpénzből finanszírozott zenészek és balettművészek, politikusok, nagyvállalkozók, közpénzből fizetett propagandisták – egy emberként kezdtek el üvölteni, hogy mekkora szemétség és mennyire elvtelen dolog az ellenzéki pártok összefogása.

Most jön a cikk elején emlegetett G. Fodor-féle pártlap zseniális, csodálatos, majdnem parádés öntökönrúgása. Ők általában is szeretnek különcnek tűnni a többi pártlaphoz képest, ez most remekül sikerült ezzel a karikatúrával:

Facebook/888-hu

Értelmezzük a dolgot! Középen nyilvánvalóan Noé áll (aki fölé nagyképűen Magyarország van írva). Az egyik oldalán az ellenzéki pártokat megszemélyesítő állatok. Jól felismerhető mindegyik, karakteres, semmi sumákság nincs a kinézetükben. A másik oldalon pedig – miután semmi más opció nem maradt – ott áll a Fidesz. Egy szörnyszülött, összebarkácsolva mindenféléből, mégis jellegtelen. Éppen olyan, amilyen az a párt, ahol kötelezően ugyanazt kell mondani és gondolni mindenkinek, aki csak a közelébe kerül, és meg akar élni.

Az ellenzéki pártok nem veszítik el a jellegzetes vonásaikat attól, hogy egy közös célért összefognak. Az egy akarat alá begyömöszölt kormánypártban senkinek nincs, nem is lehet saját karaktere. A rajz olyan tökéletesen ábrázolja ezt, hogy nincs is mit hozzátenni. Gyanítom, hogy távolról sem ez lehetett a cél, de itt jön képbe Freud és az ő huncut mosolya. Innen is szívből gratulálok a karikatúra készítőjének, bárki legyen is az illető. Nem különben gratulálok annak a tehetséges újságírónak, aki jónak látta megosztani. Hiába, a tehetség mindig utat tör magának.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább