Véget ért a móka mára, zárul Brüsszel mókatára. Valahogy így. De ne legyek demagóg. Ne legyek ideges. Tényleg minek? Felesleges. Minek hallgatom a rádiót? Minek olvasom a híreket? Beszippantott a mainstream média? Dehogyis. Csak a szokásos. Ahogy azt sem gondoltam volna soha magamról, hogy egyszer majd jobbikos politikus(ok) felszólalásait tartom majd vállalhatónak, úgy az is feldolgozhatatlan számomra, hogy az EU-t immár ugyanolyan lavírozó, levegőbe beszélő, simulékony, elvtelen intézménynek találom, mint itthon a Fideszt. Érzelemből nem szabad politizálni, sőt. Hidegen, tényszerűen, taktikusan és soha nem részrehajlóan. Aha. Hát ez nem az én világom lenne, ha politikus lennék. De nem vagyok. Csak egy adófizető állampolgár, aki kapkodja a fejét, hogy akkor most megint mi van.
Mert most megint az van, hogy sehogy sincs. Az év a vége felé jár, minden uniós képviselő már fél lábbal otthon van a családjánál (vagy valami bárban temeti az évet), amit fontosnak találtak, lezsírozták, majd januárban folytatják ott, ahol abbahagyták. Kurva jó. Merkel hamarosan kivonul a színről, Weber meg lenyelte a nácizó békát. A frakció marad, Deutsch megúszta, a Fidesz szárnyal, sőt. Még a végén kitüntetik a felcsútit. Így élünk, éldegélünk mi itt, az Európa nevű kontinensen. Én hülye mindig abban reménykedtem, hogy majd az EP lesz az, amely ha nem is előbb, de legalább utóbb benyújtja Orbánnak a számlát a szemétkedéseiért. Mindig is azt hittem, hogy az Európai Unió valóban egy értékközösség és egy olyan klub, ahova érdemes tartozni. Lófaszt. Most kiderült, hogy milyen zsinórmérték mellett politizálnak, és valójában kiket képviselnek. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy lassú a mechanizmus, meg bürokratikus a rendszer, meg a jogszabályok és a jogrend, meg a blabla. Mindig azt gondoltam, hogy a 7. cikk majd eléri a kívánt hatást, hogy a kötelezettségszegési eljárások előbb vagy utóbb beérnek, hogy Orbán majd oda kerül, ahova való.
Ehhez képest (újra) kiderült, hogy a legnagyobb szövetségese Merkel, a német befolyás miatt meg a Néppárt. Bármit is tesznek, vagy mondanak ezek, nem fogják kibaszni maguk közül őket. Tehát megint csak letisztult a kép, lehullt egy újabb lepel. Merkel félrenézései, Weber hisztije, mind-mind csak színjáték volt. Ezért érezte Viktorka, hogy bármit is tesz, annak soha nem lesz következménye. Gulyás Gergely kedd este azt mondta az ATV-ben, ne fogadjon senki nagy összegben arra, hogy Tomit szerdán megreptetik. Előre tudta. Mindent előre tudnak, mi meg itt reménykedünk, hogy nem, ez nem lehet. De. Azért igazodik mindenki a szalonképtelen Orbánhoz, mert érinthetetlen. Olyan háttéralkut kötött szerintem a németekkel, vagy szimplán csak zsarolja őket valamivel (?), hogy azt elképzelni nem tudjuk. Ilyen csörtetést sehol nem lehetne büntetlenül megúszni. Ennyi eurómillárdot nem lehetne ellopni következmények nélkül úgy, hogy utána még neki áll feljebb. Az ellenzék meg mondja a dajkameséjét, és mi mindig elhisszük.
Egy normális keresztény-konzervatív néppárti közösség a Szájer-botrány után úgy elhatárolódott volna ettől az álkeresztény bandától, mintha soha nem ismerték volna őket. Deutsch gestapózása után már az országba sem engedtem volna be a csávót, ehhez képest Orbán azzal fenyegetőzik, hogy megvétóz egy egész kontinensek járó segélypénzt? És mindezt úgy, hogy a fejük felett lóg a 7. cikk, mint Damoklész kardja? És mi történik? Semmi. Ez olyan, mintha én 2 pontra lennék attól, hogy elvegyék a jogsimat, ennek ellenére ittasan elgázolnék egy járókelőt a zebrán, és még cserben is hagynám, mindezt úgy, hogy az eseményt térfigyelő kamerák rögzítik. Majd miután elkapnak, még nekem állna feljebb, és én fenyegetném a bírót, hogy ha nem enged el, tovább fogok randalírozni.
Hol élünk? Nincsen semminek következménye? Tényleg? Déjà vu érzésem van, emberek. Mintha itthon lennénk. Mintha pontosan az menne ott nagyban, mint itt kicsiben. A törvények meg a jogok, ja. Merkel odaszól Webernek, hogy a Tomi gyereket hagyjátok, ne bántsátok, mert Viktorka, az ő bátor emberei és a parlamentje még a végén nem ratifikálja azt, amiben pár napja megállapodtak. Mi van? Ennyire be vannak szarva Orbántól? Tényleg megbolondult itt mindenki? Minden csak akarat kérdése, de a német kancellár valami miatt mindig félrenéz. Vagy ennyire fontosak az összeszerelő üzemek és a vámmentes áruk olcsó mozgása? Mi vagyunk Európa Kínája? Ezért nincs még nálunk euró? Ezért a legalacsonyabb a minimálbér és a legmagasabb az áfa? Ezért vagyunk a harmadik legszegényebb ország az Unióban? Ezért néznek el mindent ennek a lókupecnek, aki eladta az országot az oroszoknak és a németeknek is, nem beszélve Kínáról? Ezért járkál zsebre baszott kézzel, és beszél mindenkivel a magas lóról, mert megteheti? Érinthetetlen?
Milyen piszkos alkut kötött a bőrünkre és a jövő generáció számlájára? Egyre zavarosabb ez az egész, és egyben veszélyes is. És akkor Gyurcsány ráadásul könnyek között felhívja az eresztáncost, és azoknak tesz gesztust, akik 14 éve darálják és lábtörlőnek használják? Az, hogy legalább tízszer ejti le azt a kurva mikrofont, amíg interpellál, már annyira kínos volt, hogy nézni is alig bírtam. Atyaég! Ezek akarnak kormányváltást? Beszarok! Ez a mi ellenzékünk? Az egyetlen, aki dolgozik, az Hadházy, a többi csak úgy csinál. Az az ember (és még vagy kettő) egyedül elvégzi az összes megélhetési helyett az érdemi munkát. Hahó! Másfél év van hátra a választásokig, még annyi se. Ha akartok valamit, akkor el kell kezdeni komolyan dolgozni. Kéne valami irány, valami terv! Mit mondjunk, amikor megkérdezik, hogy ha ezek nem, akkor ki? Ugye nem hagytok cserben minket, mint négy éve? Ugye nincsenek titkos paktumok? Ugye bízhatunk bennetek?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.