NEHAZUGGY

Csak akkor legalább ne pofáznának állandóan erkölcsről, családról, kereszténységről, konzervatív értékekről

Szabadelvű, toleráns jó reggelt kívánok mindenkinek az anya férfi, az apa nő, ki lóg ott az ereszrő‘? kezdetű versike dallamára! Ezt az önmagán túlmutató jelentéssel bíró népmesei okosságot a drága miniszterelnök úr (áldja meg az Isten mindkét kezével) Facebook-oldalán tegnap kialakult spontán buli egyik résztvevőjétől tanultam. A spontán összeröffenés azután alakult ki, miután Szájer József, mandátumáról vasárnap sietve lemondott fideszes EP-képviselőről kiderült, ami kiderült. A főszerepben:

• Brüsszellel (azzal, amelyik állítólag 72,5 milliárd forintot küldött tegnap Magyarországnak, mert el akarnak veszejteni minket),
• egy múlt pénteki 25 fős, főleg férfiak részvételével zajlott szexorgiával,
• a Jóska hátizsákjából előkerült, ám egy bűnbánó közleményben korábban letagadott drogokkal,
• a járványügyi korlátozások, vagyis a helyben, Brüsszelben érvényes, gyülekezésre vonatkozó törvényi szabályozások telibeszarásával,
• a rendőrség elől az ereszcsatornán meneküléssel,
• valamint az egészet megkoronázó vérhazug, mártírkodó magyarázkodással.

Mint egy súlyosan igénytelen, zsé kategóriás, börleszkbe hajló amerikai akciófilm, ami annyira gáz, hogy az ember hirtelen még a saját adekvát reakcióit sem tudja kontrollálni.

Najó, bevallom. Első körben leginkább a múlni nem akaró röhögőgörcsöt hozták elő belőlem Szájer úr kalandjai a köpönyegforgatás és álszentség pöcegödrében, amit szerencsére az internet népének egészséges humora is megtámasztott. Ráadásul el is képzeltem az ereszcsatornába kapaszkodó, véres kezű szakállas embert, félig letolt gatyával, a hátizsákjában a drogokkal (amelyekről nem tudja, ki tette oda őket), igazolvány nélkül, mint a magyar polgári, nemzetikERESZténykonzervatív értékrend megtestesítőjét, ahogy üvölti bele a brüsszeli hasadó hajnalba, hogy nem leszünk bevándorlóország, le a Szovjetunióvá lett Európai Unióval, az anya nő, az apa férfi. Valahogy olyan harmonikus, megbonthatatlan, kikezdhetetlen erkölcsi egységet alkotott ez az elképzelt kép Orbán tegnap reggeli posztjával, amelyen a varsói karmelitáknál imitálja az advent idején magába szállt mélykeresztényt.

Rengeteg írás született és bizonyára még születni fog Szájer-ügyben, és ez nagyon helyes. Nem értek egyet az általam rendkívül nagyra becsült TGM-mel abban, hogy ez magánügy. Szó sincs erről. Mint ahogy az is nagyon helyes, hogy rengeteg írás született, és szülessen is még a Demeter nevű háztáji náciról (és mentegetőiről), akinek a méltósága helyén tátongó űrt betöltő megveszekedett orbánizmus nem tette lehetővé, hogy megszégyenülve eltakarodjon a közéletből. Úgy értem, a főnökei nem engedik el a kezét, mert nettó náciul beszél – de hát mások is nácik, kit érdekel -, viszont hűséges, lojális, harcos és az állampárt holdudvarának sokévi átlaghoz képest írni-olvasni is tud.

Ami engem illet Szájer-ügyben és azon túl: először is úgy látom, hogy a drága miniszterelnök úr nyerő szériája és irigylésre méltó lapjárása folytatódik. Még ha ez azzal is jár, hogy revideálni vagyok kénytelen, amiért hétfőn még komolyan megpróbáltam a Fideszben nagyjából párját ritkítónak számító lemondás mögött értelmes, komoly magyarázatokat keresni. Röhejes próbálkozásnak nevezném akkor is, ha jó okom volt rá, hiszen a szanaszét fércelt fideszes alaptörvény atyja tavaly májusban, az EP-választás előtt is feszengett a bőrében, és szidta az európai politikát, amelyből saját bevallása szerint neki már akkor elege volt. De nem tehetett mást, a harcostársak könyörögtek, a főnök nem engedte, hogy ivarérett, szuverén emberként szuverén, szabad döntést hozzon, hát maradt. Ahogy ő fogalmazott: „a saját vágyainkat gyakran alá kell rendelnünk a közös érdekének”. Ambivalens az örömöm azzal kapcsolatban, hogy alig másfél évvel később, vagyis múlt pénteken immár engedelmeskedett a saját vágyainak, amikor egyéb diplomaták és fontos emberek társaságában adott a testi élvezeteknek.

Tisztázzuk a gyengébb felfogású, kognitív disszonancia által kínzott honfitársaink kedvéért, akik most úgy állnak az eset előtt, mint Ádám anyák napján: Szájer Józsefnek alapvető emberi joga van az orgiázáshoz és a testi-lelki kielégülés – szexuális irányultságának megfelelő – hajszolásához. Szájer Józseffel nem az a baj, hogy esetleg meleg és alkalomadtán akár több férfival is szexuális kapcsolatot létesít, ha ez teszi boldoggá. Tökre örülök annak, hogy Szájer József közel 60 évesen is tud élni, mert ebben semmi illegális nincs. Elég nagy baj, hogy miközben senkinek, még a főnökének sem lehetne semmi köze Szájer József magánéletéhez, közel 60 éves koráig bujdokolnia, szégyenkeznie, titkolóznia kellett, mert 30 év alatt ő és a pártja semmit nem tett azért, ellenben nagyon sokat tett az ellen, hogy a meleg emberek a társadalom teljes jogú tagjaivá válhassanak.

A probléma először is az, hogy Szájer József a törvények telibeszarása árán akart kielégülni egy (gruppen)szexpartin úgy, hogy drogot is találtak nála, miután az ereszcsatornán megpróbált meglógni a rendőrség elől. Ha ez Magyarországon történik, ma talán nincs ügy, de sajnos a belga rendőrséget, ügyészséget és sajtót nem Orbán Viktor vette meg kilóra, ezért az egész történet ebben a formában derült ki. Vagyis Szájer József a nemzetikERESZtény Fidesz EP-képviselőjeként többszörösen bűnt követett el, és szégyent hozott az országára. Aki azzal mentegi Szájert, hogy dehát miért pont most, miért pont ő bukott le, azaz relativizálni és bagatellizálni akarja a cselekmény súlyát, az nézetem szerint rosszul jár el. És ha esetleg titkosszolgálati akció keretében fülelődött le Orbán brüsszeli tisztje, akkor az min változtat? Akkor nem igaz, hogy Szájer József törvényt sértett, és egy brüsszeli ereszcsatornára aggatta fel a polgári-kERESZtény-konzervatív-nemzeti értékeket, amelyekkel a pártja kormányprogram helyett álságos módon kufárkodik?

Másodszor a probléma az, hogy Szájer József belehazudta az ország arcába (és ebben az országban továbbra sem csak a saját és a Fidesz választói élnek), hogy az EP-kéviselőségről való lemondása egy „hosszabb ideje tartó gondolkodás végére tesz pontot”, amennyiben a napi politikai küzdelemben való részvétel egyre nagyobb lelki megterhelést jelent számára. Francokat.

Harmadszor a probléma az, hogy Szájer József nem csak a lemondása okával kapcsolatban hazudott, és vezette meg nem csak a saját választóit, hanem az egész országot is, hanem amikor a belga sajtó már név szerint írt a kalandjairól, akkor kényszerű közleményt adott ki, házibulinak nevezte az orgiát, (letagadta a drogot), nem ejtett egyetlen szót sem arról, hogy vasárnap mit hazudott, viszont cserébe azt írta:

Vasárnap bejelentett lemondásommal levontam a személyes és politikai következtetést. Megkövetem a családomat, kollégáimat, a választóimat. Kérem őket, hogy botlásomat, harminc éves kitartó és elkötelezett munka fényében értékeljék.

Gusztustalan mosakodás ez, különösen annak fényében, hogy Szájer József miatt nem csak a választóinak kell szégyenkezniük (már ha egyáltalán), hanem azoknak is, akik nem Szájer Józsefre szavaztak, viszont most el kell viselniük, hogy Magyarország neki köszönhetően került a világsajtó nem kifejezetten hízelgő címlapjaira. Nem, Szájer József semmilyen következtetést nem vont le. Mint ahogy az  őt vasárnap könnyes hálával a csillagos égig magasztaló, a lemondása fölött megtört szívvel sajnálkozó, tegnap már a lemondását az egyedüli helyes döntésként kommentáló pártja sem vont le semmilyen következtetést a kurtafarkú közleményében. Nem, szerintem, aki a járványügyi szabályokat sérti meg, az nem menekül az ereszcsatornán világ szégyenére, mint egy ócska bűnöző. Nem mintha ez önmagában nem lenne elég durva egy funkcióban lévő EP-képviselőtől, de ez így egyenesen szégyenletes.

Mert negyedrészt az a legnagyobb probléma ezzel is, ami Borkai jachtos szexpartijával a legnagyobb probléma volt, azzal a kiegészítéssel, hogy Szájer József politikai súlya messze túlmutatott még pár nappal ezelőttig Borkai győri polgármesterén. Igenis, probléma, hogy ezek a hazug, álszent, horogkERESZtény farizeusok, akik tíz éve azon izzadnak, hogy nekünk megmondják, hogyan éljünk, hogy mi számít erkölcsösnek, a pártnak és az egyélőistennek tetszőnek, ebben az üzemmódban tolják, ahogy Szájer. Tíz éve működtetik ezt a kommunikációs átverésen alapuló kormányzást, egyre több jogot formálnak arra, hogy megmondják, kivel dugjunk, milyen normák szerint éljünk, hogy szeressünk, milyen papírokkal rendelkezzünk ahhoz, hogy beleférjünk az ő áporodott baromságokat hirdető világképükbe. Ahol a melegekkel együtt tudnak élni, mint az árok parti kutyaszarral, és viszkető tenyérrel ugyan, de megtűrik őket, csak a gyerekeinket hagyják békén. Ahol a család az, amit ők annak tartanak, a jogok annak járnak, akit ők érdemesnek tartanak azoknak a jogoknak a gyakorlására, ahol ők lopnak, miközben törvénytiszteletről papolnak (de már a rendőrség elől is menekülnek), ahol családpolitikát támogató, kereszténységet ápoló, keresztény európai jövőről lamentáló szent fazekakként beszélnek saját magukról, miközben te, ereszcsatornán kéményen csodálkozó kisember érezd magad bűnösnek, ha kilógsz a sorból, ha nem veted elég szorgalmasan a keresztet, nem élsz házasságban, mást szeretsz, mint akit illene, másként élsz, mint ahogy családbaráték azt eldöntötték. Jaj, nem, ők nem ugatnak bele, hogy mit csinálsz a négy fal között, ők türelmesek veled, elviselnek, csak ne tarts igényt arra, hogy egyenrangú polgárként tekintsenek rád. Majd miniszterek döntik el, hogy egyedülállóként, csoportszextől izzadt melegbárokat nem frekventáló, tisztességes emberként alkalmas vagy-e szülőnek.

Nem folytatom, a röhögőgörcs elmúltával a gyomrom felfordult többször is. Attól is, ahogyan ez nem hír, és ha mégis hír, akkor milyen formában hír a pártállami médiában. És nem, szerintem nincs rendben az az érvelés, hogy dehát a képmutatás az mindig is volt, mindig is lesz, a politika már csak ilyen. Amikor ezeknek az ereszcsatornán landolt állítólagos értékeknek a nevében szabadságharcol a kormány Európa ellen, akkor hadd lehessünk legalább felháborodva azon, hogy a hazug propagandájuk mögött semmi nincs. Semmi. Szájer majd most elviszi a balhét, a hívek egy része mentegeti, hogy de hát ő is ember, a másik része nem tudja, mit kezdjen az évtizedes fundamentalista agymosás fényében ezzel az egésszel, a kormánypárt meg majd tolja az egyenpropagandát arról, hogy itt Szájer az áldozat, a Soros-hálózat és a titkosszolgálatok. Az egyedüli pozitívum, hogy a közel 60 éves Szájernek talán lesz ideje elgondolkodni csúfos véget ért politikai karrierje romjain, hogy mi mindent tehetett volna azért, hogy ez ne így legyen, és mi mindent nem tett. Önmagáért és mindazokért, akikből bűnbakot, üldözendő, deviáns ellenséget gyártott a párt, amelyet a vágyai elnyomása árán szolgált több, mint 30 éven keresztül.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább