Katonás, militáns jóreggelt kívánok! Mármint francnak van kedve bohóckodni, de a vezénylő tábornok, minden vezénylési- és haditervek gazdája, minden utcai harcosok védőszentje megint lubickol a saját magára leosztott háborús szerepben. Igaz, hogy azt mondta félszájjal, hogy nem háború van, vagyis hogy katonáink ezúttal nem háborúban fogják védeni a hazát, de azért a hadsereget bevetette a kijárási tilalom és a közrend fenntartásába. Annak ellenére, hogy kedd este az M1 közpénzszolgálati csatornának adott exkluzív monológjában még arról értekezett, micsoda kultúrnép, micsoda intelligens közösség a magyar, milyen példásan hordta a maszkot, és ezzel hozzájárult a járvány terjedésének lassításához. Ehhez képest tegnap este a TV2 nevű kanálison már azt magyarázta (vajon úgy állnak a számok, hogy fel kell pörgetni az atyuska propaganda turnéját a lakájmédia bugyrai között?), hogy hiába hozunk döntéseket, ha az emberek nem segítenek. Most akkor melyik? Csak nem arról van szó, hogy porciózzák és átruházzák a kormányzati felelősséget, hogy mindenkinek jusson? Hogy fel se merüljön, hogy elhibázott, későn meghozott döntések miatt hullik a nép? Mindenesetre
járőrözés lesz, egy csoportban lesz a rendőr és a katona is, a katona fegyverrel. A fegyveres katona támaszt jelenthet a rendőrnek, de intézkedni nem intézkedhet. Ez nem hadiállapot, így nem kell intézkednie a katonáknak.
Tehát akkor az intelligens kultúrnépre rá kell ereszteni a hadsereget, mert ha nem lát fegyvert, akkor nem engedelmeskedik a szabályoknak? Hát ez csodálatos, nyugodtan rebegjünk hálát, amiért a fegyveres katona nem intézkedhet. Miért? Felmerült egy percig is, hogy esetleg intézkedhet? És hogyan? Nem mondom, hogy nem zavarbaejtő, mert de.
Persze jó hír, hogy a fegyveres katona nem intézkedhet a fegyvertelen állampolgárral szemben, de francokat nincs háború. Március óta – ezerszer hallottuk, hogy a koronavírussal állunk háborúban. Meg mindenki mással is, akivel addig is háborúban álltunk, noha a több Balaton, kevesebb Adria szezonban teljesen elengedtük ezt a védekezés dolgot, de hát már ki emlékszik ilyen hülyeségekre? Meg azt is hallottuk kétezerszer, hogy az első csatát megnyertük, és ha egyszer sikerült, mert összefogtunk, akkor miért ne sikerülhetne még egyszer. Azt pedig megtanultuk az elmúlt tíz évben, hogy a háborús retorika, a háborús nyelv(ezet), az egyedüli, amit a doktorminiszterelnök úr folyékonyan beszél, egy dolgot biztosan megmagyaráz: saját kormányzásának, jelen esetben járványügyi válságkezelésének legalábbis részleges, ha nem teljes kudarcát. Főleg a láthatatlan ellenségek ellen folytatott megnyerhetetlen háborúira igaz ez, de ha az egészsésügyi kapacitások erőteljesen véges jellegére gondolunk, akkor most is igaz.
Engem azért egy kicsit nyugtalanít, hogy a láthatatlan, ámde nagyon is létező koronavírus ellen most már leginkább csak a vakcina szó ismételgetése a válasz. Meg a fegyveres katonák bevetése. Meg a választási törvény módosítása. Meg a korrupció legfőbb politikájának alaptörvénybe fércelése. De az az igazság, hogy miután Novák Katalin – újabban a főnökééhez és más fideszes párttársáéhoz hasonlóan nem túl népszerű – Facebook-oldaláról megtudtam, hogy a koronavírus-járvány miatt kell alaptörvényt faragni és beleírni azt is, hogy az anya nő, az apa férfi, végképp tudom eldönteni, hogy vajon én hülyültem meg, vagy a hölgyek-urak veszítették el minden kapcsolatukat a valósággal.
Szóval az, hogy naponta többször elmondják, hogy belátható közelségbe kerültünk a vakcinához, amely már a láthatáron van, már csak a karunkat kell kinyújtanunk érte, és aztán minden keservünk varázsütésre eltűnik, elég ijesztő önáltatásnak és népbutításnak tűnik. Akkor is, ha a korábban említett 50 százalék helyett tegnap már 99,9 százalékról (!) beszélt a miniszterelnök: ennyi az esélye annak, hogy a most bevezetett intézkedésekkel a hősies állapotban lévő egészségügyi rendszer a következő hetekben elbírja a terhelést. Vagyis örüljenek az egészségügyi dolgozók, hogy ilyen hozzáértő kormánya van az országnak, amely a megfelelő pillanatban lépett, különben elestek volna a gyógyítás frontján. (Én kérek elnézést.) Tehát én azért fenntartásokkal kezelném a közvélemény áltatása helyett azt a Szijjártó által reklámozott, szépreményű Szputynik nevű, állítólag 92%-os hatékonyságú oltóanyagot, ami másfél héten belül Magyarországra érkezik. Nem másért, csak mert olyan hírek keringenek, hogy három olyan medikus is megfertőződött a szibériai Altaj körzetben, akiket a koronavírus ellen Oroszországban fejlesztett Szputnyik V vakcinával oltottak. Mert az rendben van, hogy Putyin elvtárs már augusztusban azzal hencegett, hogy kész van a védőoltás, miközben egyáltalán nincs kész, ráadásul nem is áll tömegesen rendelkezésre, dehát ha ennyire jó minőségű a cucc, akkor remélhetőleg nem is fog.
Továbbá. Nekem fogalmam nincs, hogy Orbán Viktor retteg-e attól, hogy 2022-ben elveszíti a választást, ahogyan az ellenzéki pártok azt vizionálják, fogalmam nincs, hogy azért küld fegyveres katonákat az utcákra, hogy biztonságban érezze magát, nem mintha nem lenne érvényben gyülekezési tilalom kedd éjféltől. Pillanatnyilag egyáltalán nem is érdekelnek a pontos szociál-pszichológiai és egyéb motivációi annak a közjogi dúlásnak és hatalomtechnikai ügyeskedésnek, amelyre felhatalmazta magát, a pártját, kormányát és valamennyi nyúlványát.
A szánalomra méltó Hollikot ugyan azonnal harcba küldték, hogy megkísérelje meg- és kimagyarázni, hogy ők tényleg, becsszóra a kamupártok indulásának megakadályozása okán nyújtották be kedd éjfél előtt egy perccel a meghekkelt választási törvényt, és megetetni a nagyérdeművel, hogy ez itt csak a szokásos baloldali hangulatkeltés, de. Egyfelől aki belemondja a kamerába, hogy a kormány folyamatosan egyeztet a Magyar Orvosi Kamarával, és az orvosoknak megfelelő megegyezés fog születni az orvosi béremelésről, illetve az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről általában, aztán pillanatok alatt kiderül, hogy nyílt levélben kell cáfolni a hazugságait, az mondhat, amit akar. Másfelől ezeknek az alávaló jogi machinációknak az időzítése, ez a keleti autokráciákra jellemző üzemmód, amivel törvényi úton igyekeznek ellehetetleníteni a kormányváltás esélyeit és bebetonozni a hatalamukat, annyira átlátszó, hogy nekem lesülne a bőr a pofámról, hogy ennyire hülyének kell néznem a választókat. Nem az ellenzéket, mert az tíz éve alap. Hanem a választókat, akikkel korábban elhitettem, hogy a rendkívüli felhatalmazásra azért van szükségem, hogy az egészségüket, az egzisztenciájukat, az életüket potenciálisan megvédő intézkedéseket időben meg tudjak hozni. Sem az közpénzlopás alaptörvényi garanciái, sem az egyébként is szétszívatott ellenzéki pártok kormányváltási esélyeinek látványos rombolása, sem az egyedülálló emberek örökbefogadási alkalmasságának miniszteri kegyhez kötése, sem a szülők pártállamilag elismert nemének alkotmányba suvasztása nem ilyen intézkedés.
Nem tudom, hogy a járvány egészségügyi és gazdsági félrekezeléséről akarják elterelni a figyelmet ezekkel az éj leple alatt lopakodó húzásokkal, vagy azt remélik, hogy ezeket az alávaló kormányzással összefüggő, demokrácia-puccsnak is beillő disznóságokat most, a járvány zajában, a gyülekezési tilalom örve alatt, következmények nélkül tudják áttolni a droidgépezeten, de teljesen mindegy is. Ez ugyanannak a dilettáns, gátlástalan kormányzásnak a nyomorúságos látlelete, amelyik a járvány miatt milliókat vállal át a mindenki pénzén a futballisták fizetéséből, miközben gazdasági megmentésnek álcázza azt, hogy a novemberi bruttó bér felét téríti meg a bezárni kényszerülő létesítményeknek, szigorúan utólag. És nem, a szálláshelyeket nem húzza ki a csávából a 80 százalékos állami visszatérítés, bár ha a szemfényvesztés kormányprogram, akkor érthető.
Úgyhogy összefoglalom: miközben tehát csak a vállalkozások egy bizonyos körére térnek ki a kormány legújabb gazdaságvédelminek csúfolt intézkedései (ráadásul csak novemberre járnak), miközben az aranylábú, megbecsült futballistáknak tolják a milliókat, a miniszterelnök azt üzeni a soros propagandatévéjéből, hogy talpon kell tartani a vállalkozásokat, hogy azok ne küldjék el dolgozóikat, ezért „a munka alapú társadalom eszméjéből nem engedünk a járványkezelés ideje alatt sem”. Az ehhez fűződő kommentáromat a virtuális nyomdafesték sem tűrné meg, ezért megkímélem magunkat tőle. Innen lesz szép győzni, barátaim.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.