Kéremszépen, azt én nem tudom. De hogy én mit követelek, az kezd alakulni.
Karácsony Gergely mondta azt nemrég, hogy „el kell kerülni, hogy a választás csak Orbán Viktorról szóljon„. Ez egy nagyon fontos, nagyon rettenetesen jelentősen megkerülhetetlen, egyben tökéletesen észrevétlenül maradt gondolat volt tőle. Lefordítom magyarra: az, hogy Ne Orbán, az ide kevés volt eddig is, és kevés is lesz. Semmire Nem Lesz Elég, hangsúlyozhatnám ki széles karlendítésekkel csapkodva az asztalt, de éppen nincs asztalom, annyit hangsúlyoztam már.
Bő tíz éve töprengek azon, hogy ha annyit rinyálunk a népképviseletről, akkor miért nem azt csináljuk? Böngészgetjük mindenféle pártok kampánylózungjait ahelyett, hogy komolyan vennénk magunkat, és mi írnánk egy vázlatos kormányprogramot, amit ha nem akar képviselni senki, akkor menjen a levesbe, mert szavazatot más ellenében kapni nem fog. Sírdogálunk, hogy jajjARendszer, és közben azt várjuk, hogy valamelyik párt pont tökéletesen betaláljon a vágyainkba, és közben értetlenkedünk, mert miért nem arra az akármire vágyik mindenki. Aztán meg azért sírdogálunk, mert… Ehh, ezernyi okból sírdogálunk ahelyett, hogy azt mondanánk jó magyarosan, hogy a kutyaúristenit, majd mi megmondjuk, milegyenahogylegyena.
Itt van ez a tetves internet. Fészbúk, meg lájk, meg statisztika helyett kell egy fórum, ahol az érdeklődő népesség összerak egy kormányprogramot, majd létszáma tudatában közli a politikusokkal, hogy erre szavazna X millió ember, másra meg nem, lehet dönteni. A politikus nem hülye, éhen halni nem szeretne, hát vagy felvállalja a képviseletet, vagy még tapsolunk is, mikor elveszik tőle a szót, a fizetését, de még a szolgálati Parkert is.
Fenn áll a Mars úgy 45° magasan dél-délkeleten, ilyenkor csupa harci láz vagyok, elkezdem írni.
Biztosan lehetne profibbat is alkotni, többet, szebbet, cicásgifeset, de én nem szakértő meg közgazdász meg politikus vagyok, hanem autószerelő.
És így a végére rém őszinte leszek.
Az az ember vagyok, aki a társadalmi hangulat alapján Trump-nak gondolta az elnökválasztást, ugyanakkor Biden-re szavazott volna (ha szavazott volna), viszont most nem ünnepelne kinn az utcán, mert minek. Én itthon sem tudok mit kezdeni azzal, hogy Alkotmány vagy Alaptörvény, Magyar Köztársaság vagy Magyarország, jobboldal meg baloldal, ezek semmirevaló szimbolikus dolgok a szememben amiatt, mert harminc munkásév alatt volt itt már minden, de az életem minősége végig rajtam múlt.
Tőlem irányíthatná az országot király, vagy mesterséges intelligencia is, amennyiben a legnagyobb társadalmi hasznosság lenne a célja. A demokráciának nevezett valamit lóversenynek látom, a többségnek van egy kedvenc lova, és ha az fut be, akkor fieszta, ha meg nem, akkor sántuljon meg az összes többi – ez nem demokrácia, ez egy nagy kápráztató lófasz. A demokrácia mindannyiunk ügyeiről szól, de azok letisztázásához rengeteget kéne egymással egyeztetnünk, és amikor nagyjából megvagyunk, akkor képviselőket bíznunk meg a tényleges képviseletünkkel. Ehelyett mi rohanunk őutánuk, kötjük a megalkuvó kis kompromisszumainkat, és ki hogy öltözik, és ki milyen kultúrember, ésígytovább. Hátrafelé nyilazunk ezer éve, mert még mindig fordítva ülünk a lovon.
Szóval Karácsonynak nagyon igaza volt azzal a megjegyzésével, csak talán nem volt szimpatikus észrevenni. A magam részéről annyit tehetek hozzá, hogy ha ’22-ben egy széleskörű össznépi stratégia akarása helyett még mindig ott tartunk, hogy „Akár az ördögre is, csak ne Orbán”, meg hogy megintmitmondott, akkor én a választás napján elleszek itthon, hasonlóan ahhoz a többmillióhoz, akik vállat vonva szokták nézni a lóversenyeket. És hogy bűntudatot sem leszek hajlandó ezért érezni, az már most kurvaélet.
Neki kéne kezdeni valami hasznosnak, emberek, mert mindjárt itt a célvonal.
Mogorva
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.