NEHAZUGGY

Marad a hazardírozás, a valóság hajlítgatása és a vágyvezérelt propaganda

Vidám vasárnapot, jó egészséget mindenkinek! Ahelyett, hogy a hétvégére való tekintettel laza bulvárhírekkel berugdosnám az Úr megpihenésének napját, rögzítsük itt is a jegyzőkönyv kedvéért, hogy eldőlt, mint fél disznó az ólban: minden leadott szavazat és (eddig) összeszámolt levélszavazat szerint az Egyesült Államok soros, 46. elnökét Joe Bidennek hívják. Nem irigylem azokért a romokért, amelyeket el kell majd takarítania. Amely romokért nem mellesleg nem csak Donald Trump és az általa képviselt uszító populizmus a felelős, hanem a demokrata párt (identitás)politikája is. Úgyhogy érvényes ez a romelhárítás egyfelől a polgárháború szélére sodródott, gyűlölettel átitatott amerikai közélet pacifikálására (aminek egyáltalán nem tesz jót az az ámokfutás, amit a teljesen összeomlott elnök művel ezekben a napokban), vagy az Európai Unióval megromlott viszony helyreállítására is, ami egészen közvetlenül érint mimagyarokat is.

Bár távolról sem látom annyira tökéletesnek és feddhetetlennek sem Bident, sem a pártját, mint amennyire az elragadtatott hangvételű gratuláló üzenetekből és közleményekből ez aktuálisan átjön, nem hiszem, hogy ez itt egy habosbabos népmese arról, hogy a jó legyőzte a gonoszt, és pláne nem gondolom azt, hogy a trumpizmus, mint elitellenesnek álcázott pusztító populizmus és harsány, altright botránypolitizálás ezennel halott. De azért abban például hiszek, hogy nem fog megártani a világnak, hogy Kamala Harris személyében először lesz afroamerikai és dél-ázsiai származású nő az Egyesült Államok alelnöke. Végképp nem gondolom, és szerintem szinte senki nem gondolja, hogy Biden jó jelölt volt, de azt értékelem, hogy van legalább programja, az más kérdés, hogy mennyire hiteles képviselője annak a programnak és mit sikerül abból megvalósítania akár környezetvédelemről, szociális-egészségügyi rendszer megszilárdításáról, akár a leggazdagabbak megadóztatásáról van szó. Azt kifejezetten üdítőnek tartom, hogy győzelmi beszédében gyógyulásról és az ország egyesítéséről szólt, és arról, hogy abba kell hagyni azt a gyakorlatot, hogy az ellenfeleinket ellenségként kezeljük. Szó se róla, szerintem ráférne ez nem csak Amerikára, de az egész világra, hát még a Duna-parti NER-paradicsomra.

Nem tudom, hogy sikerül-e a Biden adminisztrációnak megvalósítania a kétpárti együttműködést, ami innen nézve teljesen szürreálisnak tűnik. Mármint hogy győztesek és legyőzöttek összefognak, nem egymás köpködésével óhajtják kibekkelni a következő négy évet, és nem a másik fél bűneinek véget nem érő propagandába foglalását tekintik kormányprogramnak. Nem tudom, hogy Bidennek sikerül-e a tudomány segítségével legyőzni a koronavírust, biztosítani mindenki számára az egészségügyi ellátást, legyőzni a rendszerszintű rasszizmust, megvédeni a bolygót a klímaváltozástól, megvédeni a demokráciát és mindenkinek adni egy esélyt a boldogulásra, de egyelőre annak örülök, hogy a maga semmilyenségében is azt üzente a világ azon részeinek, amelyeket ez érint: az önmagukból kivetkőzött, illiberális mázzal leöntött félautokratákat is le lehet győzni. Akkor is, ha az ember meg sem próbálja túlüvölteni őket.

Mindeközben a legyőzött fél nemhogy nem gratulált ellenfelének, de változatlanul győztesként tekint magára, az idegösszeroppanás határán őrjöng napok óta, és minden egyes kirohanásával tökéletesen bizonyítja, hogy hozzá képest John McCain, a 2008-as amerikai elnökválasztás republikánus elnökjelöltje micsoda hatalmas formátumú államférfiú volt. Továbbá mindeközben: arról nincs tudomásom, hogy Orbán A-terv Viktor hogy aludt ma éjjel, sem arról, hogy gratulált volna már a demokratikusan megválasztott új elnöknek (2016-ban ő volt az első, aki telefonozott a Fehér Házba), arról meg pláne nincs semmi hírem, hogy a B-terve a kidolgozás mely fázisánál tart. Pedig ezt jó lenne tudni annak fényében különösen, hogy saját maga 30 éve tartó politikai sikereit annak tulajdonítja, hogy jók az A-tervei. Ebből csak azért nem szeretnék elhamarkodott, az aggodalomra jogos reményt adó következtetéseket levonni, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem azt kell figyelni, amit mond, hanem azt, amit csinál, úgyhogy fene tudja, most akkor mi a helyzet. Reggel 6 óra körül, amikor ezeket a sorokat írtam, az biztosan igaz volt: nem az a szánalom csúcsa, hogy miközben egész Európa gratulált az új elnöknek, Orbán Viktor (tudom, meg sem kellene említeni a nevét) lapult, és még most is lapul. Ennek a lapításnak a V4-ek vonatkozásában van igazán beszédes jelentősége. Hogy miközben a lengyel államfőtől a cseh és a szlovák miniszterelnökig mindenkinek futotta legalább egy Twitter-üzenetre, a felcsúti ember a süketek szakszervezete koronázatlan királyának szerepében hallgat. És hallgat a karanténban lévő külügyminisztere is, aki korábban Joe Biden fiának vélt korrupciós ügyeit illetően kérte számon meglehetősen agresszív és kocsmai stílusban Trump ellenfelét. Ordító a csend.

Van viszont az erős emberek kussolásáért cserébe egy minden maradék méltóságából és szakmaiságából kivetkőzött, minden irányba fröcsögve köpködő, meglehetősen szétcsúszott és tanácstalan pártmédia, amelynek a Fidesz előretolt Hollik Istvánja is csak kevés sikerrel volt képes utat mutatni, midőn megköszönte Trump Elnök Úrnak az elmúlt négy évet, és reményét fejezte ki, hogy az elért nagyszerű eredményeket „Joe Biden adminisztrációja ideológiai megfontolásból nem fogja lezülleszteni az eddigi közös eredményeket. Majd meglátjuk…” Az a három pont, csak az a sokat sejtető, a pártállam totális eltévelyedését szimbolizáló három pont ne lenne ott a mondat végén.

Az, hogy a mindenki pénzéből fenntartott közmédiában, illetve a mindenki pénzéből fenntartott fideszes propagandagyárban az elhallgatást, a bagatellizálást és a valósághajlítást választották az objektív tájékoztatás helyett, nem meglepetés, viszont kétségbeejtő tünete annak, hogy egyetlen korrupt ember önös érdekei és felelőtlen hazardírozása mekkora torzulásokat okoz, a közvélemény milyen penetráns megvezetését vonja maga után. Miközben az egyik fele habzó szájjal átkozza a demokrata szavazókat (nem csak a megválaszott elnököt és pártját, hanem idióta amerikaiak tízmillióit), miközben világvégét vizionálnak, és bizonyítékok nélkül brutális választási csalással hergelnek, a másik fele vélhetően központi utasításra órákig elhallgatja a tényeket, majd úgy csomagolja a pártállam számára fájó realitást, hogy az ember gyomra kifordul.

Egyetlen példával szemléltetném azt, hogy mennyire alternatív és beteg az a valóság, amit a Fidesz kézivezérelt médiája rákényszerít a fogyasztókra. Tegnap magyar idő szerint 17:30 körül jelentek meg az első hírek arról, hogy a vezető amerikai hírcsatornák a matematikai modellek alapján kijelentették, Joe Biden demokrata jelölt megnyerte a választást, így ő az Egyesült Államok következő elnöke. Az alábbi képernyőfotó 18:40-kor készült:

Ez a címlap egyébként ma reggelre így módosult:

Szóval azon a napon, amikor Magyarországon minden tekintetben megdőlt a koronavírus-járvány napi fekete statisztikája (ami ma tovább romolhat), a pártlap a szomszédos országok riasztó járványhelyzetével mossa az agyakat. Ugyanazon a napon, amikor  a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke a Népszavának arról beszélt, hogy nagyon sok kórházban már most megteltek az intenzív kapacitások, és gyakorlatilag bergamói állapotok uralkodnak a magyar egészségügyben. Ez a címlap is, akárcsak több másik cím és tartalom (hirado.hu: Fulladozik Európa a fertőzöttekben, katonákat állítanak be ápolónak, arról nem esett szó, hogy nyolc általánossal keresnek segédápolókat Budapesten) mind arra utal, hogy az Orbán-kormány változatlanul propagandával kívánja legyőzni a járványt.

Ezt bizonyítja a miniszterelnök közösségi oldalára tegnap este felkerült, gyűrött fejű, sóhajtozó propagandavideó is, amelyet azzal a felütéssel árulnak, hogy A vakcina a megoldás. „Tudós tanácsadó urak” véleménye alapján jutott erre a következtetésre a mindenhez is értő, aki az elmúlt napokban sokadszorra adja elő, hogy „a vakcina a megoldás” a napról napra súlyosbodó járványhelyzetre, mert a koronavírus-elleni védőoltás „már belátható távolságon belül van”. Vagyis én ebből azt értem, hogy már ők is látják, hogy ez a hajó elment, már tényleg csak a vakcina segíthet az újabb kétharmadon. Talán nem kell hangsúlyoznom, mennyire aggasztó, hogy a magyar kormány és az ő gyűrött feje mindent erre a lapra tett fel, hiszen pontosan tudjuk, hogy a vakcina, ha netán el is készül belátható időn belül, nem fogja egyik pillanatról a másikra, varázsütésre megoldani a problémát. Mert ez nem az alagút vége, hanem a vonat, ugye.

Olybá tűnik, hogy Orbán Viktornak rendkívül rossz a lapjárása. A Trump-terv nem jött be, az Európai Unió még mindig nem tett le a jogállamiságról csak azért, mert koronavírusos a jelen, a vakcina egyelőre ígéret, a járványt pedig aligha fogja megállítani az, hogy éjfél és reggel 5 között nem lehet utcára menni. Marad a hazardírozás, a valóság hajlítgatása és a vágyvezérelt propaganda. Biden kétségtelenül fontos győzelme ellenére nem sok jót látok jönni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább