NEHAZUGGY

Tisztelet

Molnár Bálint | 2020. Október 31, Szombat | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A nyolc nappal ezelőtti, az SZFE hallgatói és támogatóik által szervezett október 23-i demonstráció után kicsit újra kikerült a fókuszból a polgárság egyetemi autonómiáért folytatott küzdelme. Pedig nagyon fontos, hogy ne merüljön se a feledés, se a közöny homályába ez a történet. Ha másért nem, azért, mert holnap lesz pontosan két hónapja, hogy a diákok blokád alá vonták az egyetemet, 60 napja szívatja őket a demokratikusan megválasztott rezsim és katonái.

Annak ellenére, hogy azóta volt már jópár, a százezredes gépesített kancellár és a rendezőből politikai komisszárrá lett kuratóriumi elnök által megtestesített hatalom fejéből kipattant izmozási mutatvány, a diákok és az egyetemi polgárság ellenállása miatt az önkény még nem érezheti győztesnek magát. Mert a helyzet megoldását egyetlen dolog jelenthetné: ha az önkritikára képtelen hatalom meghátrálna, visszavonná az egyoldalúan, senkivel nem egyeztetve, sunyiban, éjszaka benyújtott (szevasz, Semjén) és a fideszes szavazógépezeten lóhalálában átnyomott törvényt, és a nulláról kezdődnének a tárgyalások, meghallgattatna a másik fél is, és a másik fél véleményének figyelembe vételével kompromisszumos megoldás születne.

Az elmúlt hét állóvizét csak Vidnyánszky Attila brüsszeli távmeghallgatás keretében előadott koncentrált ámokfutása törte meg, ami annyira méltatlan egy állítólag tehetséges művészemberhez, hogy én szégyellem magam helyette. Mindazonáltal remélem, a direktor úr gyógyul, és hátha arra is van mostanság némi ideje, hogy egy kicsit magába szálljon, és szembenézzen azzal, hogy mennyi kárt okozott azzal, hogy megrészegült a (politikai) hatalomtól, és elhitte, hogy ő népszerű, neki csak igaza lehet, ő bármit megengedhet magának, az ő elképzeléseit egy egész szakma osztja, és nem is kell leereszkednie hozzájuk, a szakmához, nem kell egyenlő félként kezelnie a pályatársait, a regnáló rezsimhez dörgölőzés minden ajtót kinyit, minden tiltakozó hangot elhallgattat, minden ellenállást felszámol. Nem jött be. Ahogy az internet vagy az áram lekapcsolása sem jött be, ahogy a zárak lecserélése sem jött be, ahogy a fenyegetőzések és a rágalomhegyek sem jöttek be. Eddig.

Úgyhogy újabb érdekes húzással állt elő a Színház és Filmművészetért Alapítvány kuratóriuma. Ezúttal a Rátóti Zoltán nevű kuratóriumi tag (érdemes és kiváló művész) adta a nevét a soros akcióhoz. Amely akció egy, az SZFE honlapján közzétett körlevél formáját öltötte, amelyben fent nevezett közli a hatalmi arroganciát megtestesítő kuratórium nevében, hogy akkor ők most átmenetileg felfüggesztik az oktatást az egyetemen. A levélben elsírják, hogy ők, az új vezetők nem tudják elfoglalni hivatalukat, nincsen rálátásuk az oktatás tényleges folyamatára, emiatt nem tudnak felelős vezetői döntéseket hozni. Közbeszólok: az egyetlen felelős vezetői döntés az lenne, ha kéztördelve bocsánatot kérnének az eddigi arroganciáért, és a politikai feljebbvalóiknál kopogtatnának és szorgalmaznák az SZFE polgárságának emberszámba vételét.

Ehhez képest nem ez van, hanem. Rátóti szerint a kuratórium úgy tudja, hogy az egyetemen nem érvényesülnek a tűz- és balesetvédelmi szabályok, a higiéniás viszonyok aggasztóak, az épületben alkoholt fogyasztanak és dohányoznak is, úgyhogy nem maradt más hátra mint előre: miután e borzalmas körülmények miatt az Oktatási Hivatalhoz fordultak, a hivatal elrendelte az egyetemen kialakult vis maior helyzet soron kívüli megszüntetését. Ezért a kuratórium feljogosította magát arra, hogy az oktatást az őszi szünet után egészen a helyzet tisztázásáig felfüggessze. És végül: kuratóriumék egyeztetésre rendelték hétfőre a legfeljebb 3-3 fős tanári és hallgatói delegációkat, előrebocsátva, hogy amennyiben nem mennek el, az egyeztetést eredménytelennek tekintik (ehhez nagy ész kellett). Nem utolsó sorban: azt is világossá tették, hogy a találkozó nem lesz nyilvános (navajon miért nem?), bár jegyzőkönyv azért készül. Nem tudom, hogy a benzinkutasokat is megkérdezték, mielőtt megszövegezték ezt a csodálatos irományt, vagy sem, de az biztos, hogy nem mindennapi módon jól sikerült.

Elsősorban igazán érdekes és önleleplező, hogy az oktatási folyamatokra nem látnak rá, de a piásüvegekre, meg a cigarettacsikkekre igen. Emlékeztetőül: az Origo nevű kanális – a Vidnyánszky által Brüsszelnek mutogatott képek nyomán szabadon – még emberi ürüléket is azonosított bizonyos fotográfiákon (amelyek vagy az SZFE-n készültek, vagy nem), úgyhogy nagy kár volt ezt a tényt nem pontosítani a levélben.

Másodsorban nem tudom, a tisztelt kuratórium, melyik részét nem értette annak a két hónapja hangosan és érthetően hangoztatott üzenetnek, miszerint az egyetemfoglalóknak nincsen semmiféle egyeztetnivalójuk az alapítvánnyal, nekik az alapítói jogokat birtokló kormány képviselőivel van megbeszélnivalójuk. Különös tekintettel a Palkovics nevű emberre, aki úgy rázza le magáról a felelősséget, mint minden valamirevaló bátor fideszes.

Harmadsorban egyáltalán nem világos, hogy ugyanbiza mit akarnak és milyen alapon felfüggeszteni kuratóriumék, tekintettel arra, hogy szerény tudomásom szerint e tekintetben semmilyen kompetenciájuk nincs. Pláne egy olyan kuratóriumnak, amelyet pont azért nem engednek be az SZFE épületeibe, mert nem tartják legitimnek. De ha véletlenül legitimnek ismernék el, akkor is kötve hiszem, hogy az oktatás felülvizsgálatára, az oktatási követelményekre vonatkozóan bármilyen hatásköre lenne. Ahelyett, hogy a gazdaságosság, a fenntarthatóság miatt enné őket a fene, abba kapaszkodnak, hogy ezek a semmirekellők isznak és dohányoznak, úgyhogy ők, a kuratórium, akik egyébként nem látnak rá az oktatási folyamatokra és semmi közük hozzá, jól felfüggesztik az oktatást.

Negyedsorban nem siralmas Vidnyánszky Attila Brüsszelnek panaszkodós fotóin felbuzdulva (amelyek vagy az SZFE-n, készültek, vagy nem) az oktatás felfüggesztéséről lamentálni, miközben az elmúlt 60 nap jelentős része arról szólt, hogy semmiféle oktatás nem folyik az egyetemen? Most akkor hogy van ez?

Tényleg nehéz eldönteni, hogy szándékosan tettetik magukat hülyének, vagy tényleg ennyire gyenge a felfogásuk? Azt gondolták, hogy miután már leterroristázták, lekommunistázták, lelibernyákozták és mindennek elhordták a diákokat, a tanáraikat, és nem igazán működött a lejáratás, akkor majd most a dohányoznak és isznak mantrával sikerül ellenük hergelni a társadalmat? Inkább szénné égetik magukat sokadszorra is, mert pontosan tudják, hogy az egyetemfoglalóknak nincs tárgyalnivalójuk – mert az egész ellenállásuknak ez az alapvetése – sem a benzinkutasokkal, sem Rátótival? Vagy leszarják a szénné égést, mert azt remélik, hogy ebből megint lehet kreálni egy több napra elegendő harsány propagandahuzatot, hogy lám-lám ezekkel a züllött, elfajzott diákokkal és ideológiailag-politikailag elhajlott, nemzetietlen tanáraikkal a legnagyobb jóindulat ellenére sem lehet semmire menni? Az ember azt mondhatná erre a nyomorúságos vergődésre, hogy ameddig ennyire futja ezektől a kontraszelektált, szervilis figuráktól, addig a polgárság ügye mindenképpen győzött.

Csakhogy ez nem igaz. Az elmúlt 60 nap mindenkiből nagyon sokat kivett, hatalmas veszteségek érték az egyetemet, és még mindig nem látszik a vége. Az önjelölt templomépítő és katonai hadvezér eme kultúraellenes kultúrharcának, mint minden egyéb harcának, leginkább áldozatai vannak. Nem tudom, szándékosan tettetik magukat hülyének, vagy tényleg ennyire gyenge a felfogásuk, ennyire süketek és vakok, de kiábrándító a sehova nem vezető, makacs idiotizmusuk, az átlátszó érveik és a megfelelési kényszeres vergődésük, amitől azt remélik, hogy örök életük lesz a hatalom körül. Nem lesz.

Ezzel szemben alighanem nagybetűs tisztelet illeti azokat az egyetemi polgárokat, akik 60 napja ellenállnak a hatalom sáros gumicsizmájának. Ha ők lennének az egyedüliek ebben az országban, akik isznak és cigiznek, normális embert akkor se érdekelné. Ahol a mérleg egyik serpenyőjében az ezeréves egyetemi autonómia eltiprása van, ott a másikba néhány piásüveget és cigarettacsikket pakolni végtelenül szánalmas.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!