Szükséges a határok kijelölése, meg kell adni azokat a tájékozódási pontokat, ameddig elmehetünk, és amelyeket ha átlépünk, akkor megsértjük a rendet és annak következményei lesznek. Ez a legkisebb közösségtől a legnagyobbig mindenütt fontos, enélkül bekövetkezik az anarchia. Egy családnak éppen úgy megvannak a működési szabályai, mint egy-egy országnak, sőt, a világnak is. Ahhoz persze, hogy ez működőképes legyen, olyan szabályokra van szükség, amelyeket a többség elfogad, ha a rend nem megfelelő, egyre több lesz a szabálysértés.
Vannak családok, ahol a legkisebb vétségeket is keményen megtorolják a szülők, ott általában a gyerekek felettébb fegyelmezettek, nem azért, mintha ez kedvükre való lenne, hanem mert rettegnek a büntetéstől. Az ilyen otthonokban általában feszült a hangulat, a gyerekek alig várják, hogy kirepülhessenek, igyekeznek minél előbb felnőni, hogy végre az tegyék, amit csak akarnak, míg más családok megengedőbbek, és ha a gyerek nem megfelelően viselkedik, nem nadrágszíjjal, pofonokkal és kukoricára térdepeltetéssel próbálják jobb belátásra téríteni, inkább beszélgetnek vele és többnyire ez eredményesebb, mint a megfélemlítés.
A Fidesz eszköztára a büntetésekre és a jutalmakra épül. Vagy velük, vagy ellenük, más lehetőség nincs. Aki velük van, számíthat rá, hogy jól fog járni. Na nem annyira, mint Mészáros, hiszen nem lehet mindenkiből sokszoros milliárdos, de alsóbb szinteken is. A fideszes vezetésű települések gyarapodnak, a vállalkozók előnyt élveznek a pályázatoknál, rendszerint nyernek is, esetleg egy másik fideszes pályázó szoríthatja ki őket, ha a hűsége erősebb, mint a többieké, és ez arra motiválja a veszteseket, hogy még inkább bizonyítsák elkötelezettségüket. A legalsóbb szinteken levők pedig – például a nyugdíjasok – abban reménykedhetnek, hogy jut nekik egy nyaralás az Erzsébet-programban. A másik oldal, akik ellenzékbe szorultak, a büntetendő kategóriába kerültek.
Jól példázza ezt az Országgyűlés, ahol már szinte napi rendszerességgel vet ki milliós büntetéseket Kövér László. Nem tudom, a büntetési tételeket megfogalmazták-e valahol, vagy a házelnök szabad kezet kapott, hogy azok mértékét saját belátása szerint állapítsa meg, mindenesetre jól példázza a Fidesz világlátását. Kezdetektől fogva meghatározza őket, számukra nem a lét, hanem a pénz határozza meg a tudatot. Az elején Soros Györgyhöz dörgölőztek, kiaknázták a milliárdos szimpátiáját, később is pénzre váltottak mindent, amihez csak hozzáfértek, 2010 óta pedig ez odáig fajult, hogy már válogatás nélkül fosztogatnak. A parlamentben ülő ellenzék több tagját már nem lehet lassan azzal vádolni, hogy a busás tiszteletdíjért lennének képviselők, akkora büntetést szednek össze apránként, hogy a ciklus végéig letiltják a jövedelmükből, sőt, talán nem is tudják maradéktalanul kifizetni, esetleg utána leülhetik napi ötezer forintjával. Arról, hogy hogyan képzeli Kövér László mindezt, nem beszél.
A büntetés célja alapesetben a jobbítás lenne, a szabályok megszegőit a helyes útra terelni. A gyorshajtókat vagy ittas vezetőket például elsősorban nem azért bírságolják, hogy olyan útvonalon gyakorolják tovább ezt, ahol nem járnak rendőrök, hanem hogy egyáltalán ne tegyenek ilyet, mert az nem helyes, és főként másokra is veszélyes, pláne nem azért, hogy aki eléggé gazdag, az megtehesse, hiszen majd legközelebb is vígan kifizeti a bírságot. Kövér László szisztémája leginkább megtorlás, ugyanis ha arra törekedne, hogy a jövőben hasonló ne forduljon elő, a parlamenti működésen kellene változtatni. Tény, hogy a kétharmad korlátlan lehetőségeket biztosít számukra, azonban ettől még nem kellene levegőnek nézni az ellenzéket, amelynek most már semmi lehetősége nem maradt arra, hogy befolyásolják a döntéseket. Érveik, kifogásaik leperegnek a kormánypártiakról, még csak vitára sem hajlandóak. Nem marad más eszköze az ellenzéknek átütni az ingerküszöböt, mint a látványos tiltakozás.
Kövér László szerint ez tűrhetetlen, ezért mikrofonokat kapcsol le, hatalmas bírságokat szab ki, már csak az hiányzik, hogy a renitens képviselőket ki is tiltsa a parlamentből, megteheti, erre is van lehetősége. Mint ahogy az ellenzéki embereket is legszívesebben kitiltanák még az országból is. A házelnök a parlament méltóságáról beszél, és hogy ehhez méltóan kell viselkedni, a képviselők pedig tiszteletre méltóak. Ezt a tisztelet szót is – sok más mellett –alaposan elcsépelték, annyit hivatkoznak rá, hogy már a könyökünkön jön ki. Tiszteletben kell tartania mindenkinek az országot, a kormányt, annak tisztviselőit, kivált Kövér Lászlót, aki mikor egy újságíró megállította a parlament egy olyan helyszínén, ahonnan véletlenül még nem tiltották ki a sajtót, a házelnök annyira megrökönyödött ekkora égbekiáltó cselekedeten, hogy ahajt illemtan órát rögtönzött a médiamunkás okulására, kifejtve, hogyan is kellene viselkednie.
Mert akié a hatalom, azé a jog, azé az ország, ha úgy tartja kedve, haza is hordhatja, ő határozhatja meg, kinek mit szabad és mit nem, dönthet arról, ki mit érdemel. Van, aki lovagkeresztet, van, aki bírságot, érdem szerint. Most már ideje lenne, hogy a hatalom jelenlegi birtokosai megkapják végre azt, amit tényleg kiérdemeltek. És nemcsak forintosítva.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.