NEHAZUGGY

A kisgömböc már rég leszakadt a padlásról, és gurul megállíthatatlanul körbe-körbe

Vogronics András | 2020. Szeptember 30, Szerda | 17:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,629,337 forint, még hiányzik 370,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Annyira szép. Mint a Magyar népmesék sorozat. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és annak három fia. Nagytotál a felcsúti szegény bányász középső fiára, aki annak idején egy tarisznyával vágott neki a nagyvilágnak, és a végén király, bocs, miniszterelnök lett belőle. Nem vetkőzte le az allűrjeit, az maradt aki mindig is volt: egy parasztlegény.

Az a lezser elegancia, ahogy az udvari szabó által készített kurva drága nadrágja zsebébe lazán bedugja kezét, ki sem mászik belőle, talán a férfiasságát masszírozza folyamatosan, és közben befordul a pálinkafőzők szentélyébe, komótosan, lazán, otthonosan, az egyszerűen utánozhatatlan. Ez az ő igazi énje, otthon van vidéken, otthonosan mozog szájmaszk nélkül is. Falun a vírus úgysem terjed, oda minek felvenni, pláne ha cefre is van, az közömbösíti a kórságot. Ő földet evett, meg nyakig sáros volt egész gyerekkorában, ő immunis már minden nyavalyára, nem úgy, mint a tápos budapestiek.

Annyi propagandaepizód készül róla nap mint nap, hogy nagyon remélem, lassan lesz egy best of is. Annyira konzekvens ez az ember, hogy az egyik filmecskében álarcban van, meg váll- és ökölpacsizik mindenkivel, de amikor kiszabadul a mókuskerékből, akkor elengedi magát. Szarik a vírusra, szarik mindenkire, szarik a protokollra. Mondjuk ez utóbbira folyamatosan: a kigombolt ing, a maszk hiánya, a mindenkivel kéfogás, ölelkezés, pacsizás mind ennek a bizonyítéka. Sofőrje van, úgyhogy iszik is, jó magyar szokás szerint. Mert az igazi magyar pálinkát iszik, ha kell, ha nem. Meg is főzheti magának, sőt kötelessége megfőzni, és jól bebaszni. Ha nem is minden áldott nap, de hetente egyszer minimum. Meg aztán egy jó magyarnál mindig van pálinka, mert azzal mindent meg lehet gyógyítani. A fogfájástól a székrekedésig. Mert ugye kis mennyiségben gyógyszer, nagyban meg egy kis Xanaxra búfelejtő. Angyal Banditól tudjuk, a magyar sírva vigad, és szárazon nem mulat. Putyinék a vodkát vedelik, mi magyarok meg a pálinkát. 10 éve adta ki a parancsot, hogy igyon mindenki sajátot. 10 éves háború ez, ki mással, mint az Unióval, akik itt is csak gáncsoskodni tudtak. Igaz, hogy a legális pálinkafőzdéket ellehetetlenítette, a gógyis magyar meg egyből elkezdett seftelni a szesszel meg a zárjeggyel, követhetetlenül, átláthatatlanul, természetesen a büdzsét megkárosítva, de kit érdekel? Sokaknak ez a zsinormérték. Ez a zéró pont, innen kell elindulni, ehhez kell igazodni.

Fontosabb ez mindennél, és a kisfilm végén megtudjuk tanítást, a példabeszédet is, miszerint nem minden nagy dolog a budapestiek fejéből pattan ki. Pont. Meg nagy dolgok előtt állunk, nagy változások előtt, és ennek iskolapéldája a szabad pálinkafőzés. Hogy ez hogy jön össze, még mindig nem értem, de a lényeg, hogy ő érti, tudja, és mutatja az irányt. Majd betölti még az ellenzéket hurkának meg kolbásznak, oszt’ visz kóstolót majd a V4-eknek, illusztrálandó, hogyan kell ezt csinálni magyar módra. Hogyan kell disznótorost készíteni a libernyákokból vagy stifoldert az egész ellenzékből. Szalámit már csinált egyszer a politikai szövetségeséből, de hol van az már? Azóta a kisgömböc már rég leszakadt a padlásról, és gurul megállíthatatlanul a Kárpát-medencében, körbe-körbe. És az intelligens gázszerelő csak támaszkodik a fokosán, és hunyorogva nézi a matyóhímzéses subája alól, hogy éppen hol áll meg, és mit kebelez be neki. Mert ugye amit a gömböc felzabál, azt egyből ki is köpi, nehogy megülje a gyomrát. Üzleti ügyekkel nem foglalkozik, arra ott van a Lőrinc, aki már réges-régen egy messzi-messzi galaxisban belevizelt a dinnyébe: a magyar görögbe.

Aztán az igazi magyar családmodellhez is idomulni kell, mert a nagy dakota, aki már annyira nem dakota, de azért még folyamatosan viccesedik blődnél blődebb közmondásokkal, most elfelejtette hozzátenni, hogy az asszony verve, a pénz meg számolva jó. Főleg ahol van egy vak komondor. Mert az is igazi hungarikum. Így együtt lesz teljes a Nagy Magyar Pusztában a valóság. Délibáb és betyár Isten. Minden mennyiségben, így egyszerűen, mert az emberek csak az egyszavas üzeneteket értik, a bonyolultabb mondatokat már nem. Végül is mindegy , mert a valóság már annyira szürreális sokaknak, hogy csak pálinka mellett tudják elviselni, aki meg józanul próbálja túlélni, annak maximum fáj. Ahogy a nóta is mondja:

„Egy kupica reggelire,

Abból bajod nem lehet,

A magyarnak csak ez adhat ihletet.”

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!