Szijjártó Péter helikopterezik. Ugyan ezt már ő maga is elismerte, mégis felháborodik, amikor valaki erről faggajta. Felháborodik, mert szerinte külügyminiszterként oda és úgy utazik, ahogyan azt bokros teendői és a logisztika megkívánja. Na most már csak azt nem értem, hogy egy külügyminiszter – vagy azok, akik a programját szervezik – hogy nem voltak képesek eddig megoldani azt, hogy Szijjártó mindehova időben ejuthasson anélkül, hogy rendőrségi helikoptert kellene ehhez igénybe vennie? Azt megérti az ember, hogy ha hirtelen épp úgy dönt mondjuk Angela Merkel, hogy ide látogat, és az idő rövidsége miatt egyszerűen nem tudják máshogy megoldani Szijjártó helyszínre szállítását, kizárólag helikopterrel, csakhogy itt ilyesmiről szó nincs. Nem a világ vezetőit fogadta az elmúlt alkalmakkal, hanem időben bőven áthelyezhető találkozókat, megnyitókat, átadókat, bejelentéseket tartott ét tett, amelyeknél semmi szükség nem lett volna a helikopter használatára.
Ez Szijjártó július 14-i programja, helyszínekre lebontva. Ez az a nap, amikor Hadházy Ákos informátora szerint egy borászathoz Szijjártó helikopterrel repült. Mivel ezt hivatalosan nem ismerte el a külügy, ezért ezt mi sem jelenthetjük ki, de minimum gyanús a dolog. Pláne azután, hogy az újságírói kérdésre Szijjártó azt válaszolta, hogy nem szórakozásról van szó, hanem munkáról. A külügyminiszter viszont elismerte, hogy járt a Bodri pincészetben, de a helikopterhasználat miatti támadásokat méltatlannak tartja. Mégis mi a méltatlan ebben? Mert hagyják már őt békén? Nem elég, hogy Szíjj László luxusjachtján fotózták le nemrégiben, ahogy az Adrián nyaral, erre most még arról is tudomást szerzett a sajtó, hogy egyedüli miniszterként rendőrségi helikopterrel közlekedik, ha épp úgy van? Ez valóban felháborító.
Ennél csak az a felháborítóbb, hogy ezek nem vádaskodások, hanem bizony tények. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha a Gyurcsány-kormány valamelyik minisztere bukott volna le sorozatosan hasonlókkal? Szijjártó egészen biztosan az elsők között lett volna, aki azonnal felháborodik, és kikéri magának a luxusbaloldal ügyködését. A puritán nemzeti oldalról sokadszorra derül már ki, hogy távolabb sem állhatnának attól, amit hirdetnek. Sem nem keresztények, sem nem puritánok, és a nemzetiben is kételkedem. Mert a közvagyon szétrablása különböző strómanok által nem nemzeti ügy, maximum annak állítják be. Attól, hogy Mészáros lassan a fél ország fölött rendelkezik – persze a hatalom és a vagyon sem az övé –, még nem mondhatjuk azt, hogy a gaz multik után végre nemzeti kézbe került a magyar gazdaság.
A szomorú az, hogy az emberek egy jó részét – a rezsicsökkentésben és a zsák krumpliban hívőket – ez egyszerűen vagy nem érdekli, vagy el sem jut hozzájuk. Pont ezért mondják egyébként sokan, hogy egy rendszerváltásban rájuk nem igazán lehet számítani. Azokat kell meggyőzni, akikben még felcsillan az értelem legapróbb szikrája is, hiszen nehéz lenne olyanokra építeni, akiket pár ezer forinttal meg lehet venni. És igen, tudom, hogy a nyomorban élőknek mennyit jelent egy zsák krumpli, azonban az tény, hogy ők szükségszerűen asszisztálnak a rendszer fennmaradásához. Hogy kihasználják őket? Igen, kihasználják őket, ez azonban sajnos nem változtat a tényeken.
Viszont ameddig Józsi bácsi szavazatát adja egy zsák krumpliért, addig a külügyminiszter egyébként egyáltalán nem halaszthatatlan munkaügyét minden fenntartás nélkül egy olyan helikopterrel intézi, amelynek működési költsége valószínűleg több, mint a faluban élők legtöbbjének havi átlagbére. Ameddig nyomorog a vidék, addig az ország vezetői pofátlanul jachtoznak és halaszthatatlan közfeladat címen helikopterezgetnek. Tehát nem a kérdés volt felháborító, hanem Szijjártó viselkedése. Az ország egy jobb külügyminisztert érdemel, bár ha megnézzük a minisztereinket, akkor ez sajnos mindenki másról is elmondható.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.