A magyar kormány évről-évre dézsmálja meg az uniós támogatásokat, amivel hatalmas kárt okoz az egész országnak. Tudja ezt persze mindenki, de ameddig idehaza nem létezik független ügyészség Állami Számvevőszék, valamint bíróságok (ott azért még akad némi függetlenség), addig ezek csak vádak, hiszen nagyon kevés esetben van rá bizonyíték, esetleg bírósági döntés. Ameddig Magyarország nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez – ameddig a Fidesz van hatalmon, ez nem fog megtörténni –, addig teljesen mindegy, mit mond az OLAF. A valódi ügyeket nem fogják kivizsgálni. Az Európai Unió küldi tehát a milliárdokat, azonban azok elköltését nem felügyelheti. A kormány azzal védekezik, hogy mi is befizetünk a közösbe – sokszorosát vesszük ki, ezért ez a vitaalap nem állja meg a helyét –, ezért az a pénz nekünk jár. Azt politikai indokkal nem vehetik el tőlünk, a magyar néptől.
Csakhogy van itt egy félreértés: az nem politikai ügy, ha a magyaroknak szánt uniós támogatásból Tiborczok és Mészárosok gazdagodnak meg. Ez nem politikai, hanem törvényességi, jogi kérdés, amely normál esetben világos lenne mindenki számára. Az OLAF nem politikai döntést hozott, amikor megállapította azt, amit megállapított például Tiborcz István kapcsán, a fideszes legfőbb ügyész mégsem talált okot arra, hogy vizsgálatot indítson. De mint a minap kiderült, Szijjártó Péter jachtozása az Adrián szintén nem volt bűncselekmény. Még akkor sem, ha ilyen értékű ajándékot Szijjártó el sem fogadhatott volna, ha pedig ezért fizetett, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon miből. De az ő esetében nem csak emiatt érdekes a történet, hanem azért is, mert egy miniszter ne utazgasson közpénzből meggazagodott oligarchák hajóin, aki a vagyonát tehát a kormány döntéseinek köszönheti.
Már ez önmagában fel kellett volna, hogy vesse a korrupció gyanúját, de mint látjuk, ez nem történt meg. Polt Péter dönt – hajt végre utasítást – ebben az országban arról, hogy mi bűncselekmény, és mi nem. A törvények nem számítanak, hiszen ha vizsgálat híján ezek fel sem merülnek hivatalosan, akkor csak feltételezésekről, vádaskodásról beszélhetünk. Egy sor olyan bűncselekmény történt az elmúlt tíz évben, amivel a legtöbben tisztában vagyunk, mégsem jelenthetjük ki, hogy ezek valóban bűncselekmények voltak, hiszen a hatóságok ezt soha nem állapították meg. Márpedig ameddig ez nem történik meg, addig minden csak feltételezés, hazugság, álhír, rágalom, vádaskodás.
Pont ezért nem számít az sem, hogy az OLAF legfrissebb jelentéséből a következők derültek ki:
Magyarország esetében javasolt a legnagyobb arányban pénzügyi büntetést az Unió Csalás Elleni Hivatala az elmúlt négy évben. A strukturális alapok és az agrárpénzek kifizetéseinek 3,93 százalékát találták problémásnak. Ez több, mint tízszerese az uniós átlagnak.
Nyilván több ez, mint feltételezés, azonban ameddig az OLAF csak javasolhat, addig változás nem fog történni. Teljesen mindegy, hogy mindenki pontosan tisztában van a visszaélésekkel és csalásokkal az uniós támogatások körül, ameddig nincs olyan hatóság, amely hajlandó is lenne ezeket kivizsgálni, addig nem sokat tehetünk. Hadházy Ákos ugyan próbálkozik, de lássuk be, ezt nem egy független képviselőnek kellene megoldania, hanem a hatóságoknak. Hadházy sokszor nagyobb munkát végez, mint azok, akik ezért kapják fizetésüket. Ez azonban mégsem elég, hiszen ügyeit Polt Péter akkor dobja vissza, amikor csak akarja. Őt pedig senki sem kérdőjelezheti meg, ami tökéletesen mutatja a rendszer abszurd mivoltát.
Úgy, ahogy Orbán Viktor egy személyben dönthet szinte mindenről ebben az országban, úgy haverja Polt Péter is pontosan ezt teszi. Ha itt felelősségre vonások lesznek egyszer, akkor ne felejtsük el, kik is voltak a rendszer valódi kiszolgálói. Mert lehet, hogy Kásler, Polt vagy Varga csak bábok Orbán kezében, mégis felelősek azért, amit tettek ezzel az országgal. Nyilvánvalóan a döntéseket nem ők hozzák, mint inkább mondjuk Pintér Sándor, mégis jó lenne tudatosítani minden fontos pozíciót betöltő kollaboránsban, hogy ők sem mentesülnek a kormány bűnei alól. A parancsra tettem, mint jól tudjuk, már régen sem volt mentség semmire.
Az ország jövőjét rabolják el ezek a vezető politikusok és hatósági vezetők. Azt a jövőt, amely sokkal szebb is lehetett volna. Az uniós csatlakozásunk mámora ma már csak a múlt halovány foszlánya. Sokunk reményei foszlottak szerte az elmúlt évtizedben. Az OLAF jelentése pedig csak megerősíti azt, hogy a gondokat mi nem csak vizionáljuk, hanem azok valóban léteznek. A probléma csak az, hogy független hatóságok hiányában mit sem ér, ha ennek bárki hangot ad.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.