NEHAZUGGY

Nem kormányt kellett volna ezeknek alakítani, hanem színjátszókört

Verőeres jó reggelt! Mindenképpen a tegnapi nap, de nem kizárt, hogy az évszázad legfontosabb, legérdekesebb, leginkább mindenkit érintő híre az, amit a fekálmédia kiderített – vagy kitalált, ebben az esetben édes mindegy -, és terjeszt veszettül. Karácsony Gergelynek nem sikerült jogosítványt szerezni! Megőrülök! Na és – már amennyiben igaz – akkor mi a büdös franc van? Azt látom, mire akarják használni a sztorit. Síkegyszerű híveknek egyértelmű: Karácsony nem kapott jogsit – gyűlöl mindenkit, akinek viszont van jogosítványa – élete célja megnehezíteni az autósok közlekedését. Na, aki ezt beszopja, az lehetőleg maradjon otthon minden olyan alkalommal, amikor szavazással kell (és esetleg még lehet) dönteni bármiről. Nincs olyan pontja az életemnek, melybe szeretném, ha ennyire hülye emberek beleszólhatnak.

Vidnyánszky Attila már nem is fűrészeli, hanem flexeli maga alatt a fát. Hallottam már néhány fájdalmasan együgyű kijelentést a saját lánctalpas nyomulása alátámasztásának ügyében, de amit a rádióban előadott, az feltétlenül plusz pontokat ér. A pártok (nyilván a nem-fideszes pártok, mert a fideszesek sosem) eszközként használják a diákokat. Mármint a Színművészetire járó, ivarérett, jogilag is felnőttnek számító, okos fiatalokat (bugyuta embert oda nem nagyon vesznek fel, nem véletlen, hogy kevés ostoba színészről tud a szakirodalom. Abban a szakmában kevés beseggelni a tananyagot, sokkal, de sokkal több kell. Ha valaki nem annyira eszes, ám jó a memóriája és képes reggeltől estig magolni, általában a jogi pályát választja) a pártok ki- és felhasználják. Mert ők maguktól képtelenek átlátni a dolgokat, meg kell nekik mondani, merre van az ajtó, és merre nyílik. Ha van, amivel még lehet rontani ezen a nagyon szar helyzeten, az feltétlenül a hallgatók lehülyézése. Az nagyon jellegzetes tulajdonsága a kormánypártnak és az ő ölbéli kedvenceinek, hogy hatalmi, sőt, teljhatalmi pozícióból is képesek elnyomott mártírt játszani. Vidnyánszky még ebből a nagyon erős mezőnyből is kiemelkedik. Nem kormányt kellett volna ezeknek alakítani, hanem színjátszókört.

Szijjártó Péter kereszténységét már megint megtámadta valaki. Bevallom, nem tudom pontosan, éppen ki volt a tettes. Ha valamelyik hűséges udvaronc elkezd visítani a teljhatalom euróval kikövezett zsákutcájában, hogy őt üldözik, elnyomják, nem engedik virágba borulni, mindig elkap a harctéri idegesség, ami többnyire röhögőgörcsben ér fel a csúcsra. Lassan már totál mindegy, hogy valamelyik kormányhülyét üldözi Karácsony Gergely bicajjal, a teljes magyar színjátszást felzabálni akaró rendezőt nyomják el évek óta, vagy Szijjártó keresztény lelkébe tipornak bele, egykutya.

Ámazonban nyakunkon a járvány, szerencsére – maradjon is így – alig látszik súlyos következmény, ami a legfontosabbat, az emberéletet illeti, azonban a fővárosi szállodák éppen az utolsókat rúgják. Tiszta szerencse, hogy a gázszerelő és a vő nem annyira ott érdekelt, mert akkor sűrű, tömött sorokban mehetnénk a Hiltonba nyaralni, hogy mentsük a hazait.

Jut is eszembe! Az idei megint olyan év volt, amikor egyszer, egyetlen egy rohadt alkalommal sem sikerült jóízű dinnyét vennem. Piacról sem, árustól sem, boltból sem. Mármint magyar dinnyét, mert egyszer ettem finom spanyolt, egyszer nem tudom milyet, de az is import volt. És innentől egészen pontosan leszarom a hazafiságot. Nem érdekel a száz éve egyvégtében dúló időjárási anomália. Ha a magyar termelők nem képesek minőségi gyümölcsöt termeszteni – mert valószínűleg nem megfelelőek a fajták, amiket erőltetnek -, akkor egyék meg bátran a tökízű vackaikat. Zöldségesnél, boltban, mindenhol nagy ívben fogom kerülni a magyar dinnyét. A görögöt is, a szikkadt, ízetlen, szagtalan sárgát is. Egyszerűen botrány, főként akkor, amikor a pénzemre ácsingóznak, merthogy támogassam a hazait. Nem támogatom. Az ilyen hazai ott pusztuljon ki, ahol van. Tudom, Makkoshutyka határában, a nagy kőkereszt után jobbrabalra, az út szélén  van egy bácsi, aki isteni dinnyét árul, maga termeszti, ott kell venni. Nem veszek ott, hozzák ide, vigyék el minden faluba és városba az ízletes gyümölcsöt, vagy termesszenek gyapotot, annak mindegy, milyen az íze. Állítólag idén fele annyi dinnye termett, mint kellett volna. Szerintem ez is sok, sőt, alighanem ennek jó része is a szemétben végezte. Rövid távon persze nincsen kockázat, hiszen nincs lékelés. A vevő megveszi, hazacipeli és mire kiderül, hogy rossz, már mindegy. A lékelős időszakban ott maradt a zöldséges nyakán a cucc, tehát át sem vette attól a termelőtől a dinnyét, aki nem ízletes fajtát termesztett. Most már csak az a szempont, hogy sokat teremjen, megfelelő méretű legyen, viszonylag sokáig elálljon. Az íze egyetlen embert érdekel: a vevőt. A vevő pedig hazaviszi, mert benne van a génjeiben, hogy nyáron dinnyét kell enni. Tényleg hazaviszi. Akár éveken át is, mert elsőre azt hiszi, rossz volt az idő. Aztán azt hiszi, ő választ rosszul. Végül rájön, hogy átverték, akkortól nem fogja erre pocsékolni a pénzét. Még nemzeti érzelemből sem.

A dinnyéről beszéltem. Még.

Kellemes ébredezést, szép napot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább