December 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Amikor bosszúról, gonoszságról, aljasságról van szó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Emberséges jó reggelt kívánok! Nem állítom, hogy távol áll tőlem a nyomdafestéket csak nyomokban és foltokban tartalmazó kifejezésmód. Azt sem állítom, hogy ez rendben van. Azt tudom, hogy a Bayer-féle kereszténynemzeti, erkölcsileg fölényes, önnön felsőbbrendűségét hirdető oldal szemében ez főbenjáró bűn, de hogy érthető legyen: leszarom. Lehet, hogy magánügy, de egy dolgot viszont biztosan állíthatok: az indulataim legtrágárabb csomagolásba öltöztetése mellett – ami általában nem céltalanul, hanem nagyon is okkal történik – sem fogok soha a tegnap reggel is emlegetett aljasság és gonoszság oldalára állni.

Nehezen viselem az igazságtalanságot, azt a különféle okokból előre megfontolt szándékot, amivel a hatalmasok a gyengékbe beleállnak. Azt a gyávaságot, amivel nem csak a legkiszolgáltatottabbakba állnak bele, hanem azokat is üldözik, akik a legkiszolgáltatottabbakat segítik, támogatják, és esélyt adnak nekik, hogy egy kicsivel jobb legyen az óriási hátrányokkal szegélyezett életük, ne rosszabb és reménytelenebb. A melldöngető, műanyagkeresztények országlásának idején, az Úr megpihenésének napján már sokadszorra arról kell szót ejtenem, hogy a mindenki számára egyforma jogokat biztosító, megkérdőjelezhetetlen törvények helyett lelkileg torz, szereptévesztett, jellemtelen emberek pitiánersége, bosszúszomja és különféle eszelős szeszélyei döntenek emberi sorsokról. Mert ők, a hatalomba belegárgyult jellemtelenek abban a helyzetben vannak, hogy megtehetik, és egyetlen pillanatig nem haboznak: megteszik.

Ezért van az, hogy ebben a tanévben a korábbi többlettámogatás csupán felét, 95 millió forintot kapja meg az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség az általa fenntartott oktatási intézményei után, jövőre azonban a kormány teljes egészében megvonja tőlük ezt az összeget. 190, illetve 95 millió forintról beszélünk a 190 milliárdos Puskás Aréna, a 150 milliárdos leendő atlétikai stadion, a 700 milliárdos Budapest-Belgrád vasútvonal, a 72 milliárdos Új Nemzeti Galéria, a jóval több, mint 30 milliárdos Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, az 50 milliárdosra tervezett vadászati világkiállítás, valamint Mészáros Lőrinc vissza nem térítendő járványügyi csilliárdjainak országában. Ahol az egyházakat a legkülönfélébb jogcímeken a járvány idején is tömték közpénzzel, az újabb és újabb templomfelújításoktól a különféle ingatlanok tulajdonjogának megszerzéséig hosszú és keserves a sor.

Mindeközben már nem csak arról van szó, hogy a magát félistennek képzelő nagyon kisember a szolgálat helyett közel egy évtizede megfosztotta egyházi státuszától Iványi Gábor egyházát a Semjén-félék álkeresztény nyálával beköpött új egyházügyi törvény révén. Nem volt elég, hogy a nyílt boszkorkányüldözés okán a MET most is számos bírósági ügyben érintett az állammal szemben, miután a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon számukra megítélt kártérítést azokra a tartozásokra költötték, amelyeket az egyházi státusz megvonása miatt felhalmoztak. Ők nem pályázhatnak, nem gyűjthetnek egy százalékot és mivel mélyszegénységben élő gyerekek járnak az iskoláikba, tandíjat sem szedhetnek. Úgyhogy nem itt volt az ideje a kegyelemdöfésnek? De. A pitiáner szarrágók szeszélye most kifejezetten a MET által Budapesten és az ország hátrányos helyzetű térségeiben fenntartott óvodákat, általános iskolákat és középiskolákat érte utol.

Mint ismert, az EMMI nevű vízfejű sóhivatal a csökkentést azzal indokolta, hogy „az adható támogatásokból a tárca egyes forrásokat a járványügyi védekezésre fordított, a csökkentés más kedvezményezettek esetén is megvalósult”. Iványi Gábor szerint a döntés azért született, mert az elvtársak szerint „nem térül meg az, amit az elmúlt tizenöt évben a MET oktatási intézményeire fordítottak. Továbbá nem tudják mérni az oktatásban elért eredményeket”. Nem, amikor bosszúról, szívatásról, elemi gonoszságról és aljasságról van szó, akkor nem számít, hogy több száz gyerek elvégezte a nyolc osztályt, hogy közülök sokan érettségiztek, vagy szakmát szereztek. Nem számít, hogy a jelentős részben mélyszegénységből jövő gyerekek számára a családgondozás, a szociális ügyintézés, az étkezés, a ruházat, az élelmiszercsomagok mit és mennyit jelentenek. Hogy egyáltalán mekkora esélyt kapnak azzal, hogy a legmélyebb nyomorból kitörjenek. Ez nekik nem megtérülés, mert különben sem küldték vissza az Oktatási Hivatalnak „a nem kötelező (!) családi háttér index felméréseket”, ezért „nem tudják mérni illetve összehasonlítani az eredményeket más hasonló intézményekkel”.

Erre nem találom a megfelelő szavakat, a szégyen és a gyalázat akkor sem fejezné ki a mély megrökönyödésemet, ha nem tudnám, hogy közben a szűk NER-elit kölkeinek képzésére létrehozott debreceni magániskolára közpénzek százmillióit fordítják. Igaz, oda a szegényebb diákoknak esélyük nincs betenni a lábukat. Mert a mélyszegénységből jövő gyerek ezeknek pontosan annyit ér, mint amennyije van. Semennyit. Nagy ívben tesznek a felzárkóztatásukra, a taníttatásukra, és mindazokra, akik arra tették fel az életüket, hogy egy jobb, emberhez méltóbb élet esélyét a kezükbe adják. Ez nem megtérülés, pláne nem jó megtérülés. A milliárdos betonerdő, a letérkövezett cifra nyomorúság, a pofátlanul túlárazott silány munka, a 190 milliárdos megalomán aréna homlokzatáról aláhulló kőtömbök, a felcsúti rezidencia kerti budijának szomszédságába felhúzott, üresen kongó másik ékszerdoboz, az utasok nélkül a semmiből a semmibe csühögő játékvasút (hadd ne soroljam) viszont nagyon is az.

És még nagyvonalúak is. Maruzsa nevű alászolgája felajánlotta azt is, hogy amennyiben a MET nem tudja megoldani a működtetést, akkor majd jól állami fenntartásba veszik ők ezeket az intézményeket. Kivéreztetik, szétszívatják, és amikor már az ellehetetlenülés határára sodródtak, akkor jön a jóságos fideszes állam és leveszi a terheket a vállukról. Miközben 95 millió forintért Mészáros fel se kell egy átlagos szürke hétköznapon, de ha a budin ülve jógázik és semmit nem csinál, akkor is néhány röpke pillanat alatt megkeresi ezt a pénzt, itt jövőre már ezt a rongyos 95 millió forintot is elveszik Iványiéktól. Hogy majd megint jöhessen a mindenhez értő Kásler, és azzal döngesse a mellét, hogy hányszor több ingyenes tanszercsomagot osztottak szét a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek között, mint tavaly és bezzeggyurcsány. Érdemes ebben a kontextusban értelmezni a nyomorúságból sikerpropagandát gyártó gonosz és aljas kormány minden ügyködését. Még véletlenül sem jut eszükbe a hosszú távon megtérülő érdemi segítségnyújtás, hanem némi alamizsnával letudják, hogy ők milyen jó emberek.

A lelkészben pedig, akit 10 éve boszorkányüldöznek, ott tesznek keresztbe neki, ahol nem szégyellik – és nem, soha semmit nem szégyellnek -, van annyi tartás, hogy most is a hitéből merít, és még mindig reménykedik:

Az elmúlt években számtalan példa volt arra, hogy már az utolsókat rúgtuk, és az utolsó pillanatban támadt valami segítség. Csak a hitemmel mondom, hogy szerintem fogunk tudni működni. De hogy miből, azt nem tudom megmondani.

A mindenkinél büszkébb, nemzeti konzultációval, meséskönyvekkel és háborús propagandakiadványokkal hülyített, felsőbbrendűségében megingathatatlan magyar ember pedig ül, és azon gondolkodik, hogy vajon eléggé eltartotta-e a kisujját, amikor a büdös libernyák azt írta, hogy ilyen ebben a büdös, tetves, kurva életben sehol nincs. Pedig. Ez itt kivételesen nem politikai kérdés, ez az ügy csak egy magából erőszakosan kivetkőztetett, életvitelszerűen hergelt országban lehet politikai kérdés. Ez emberség/embertelenség kérdése, erkölcsi tartás kérdése – és ha van még ilyen egyáltalán -, a jól felfogott nemzeti érdek kérdése. Hogy a legkiszolgáltatottabbakat nem tesszük tönkre, nem tapsolunk annak, hogy a bosszúálló félisten megint milyen jól megszívatta Iványit, hanem minden lehetséges módon kiállunk értük és segítjük a felzárkóztatásukat. Mert a legszegényebbek gonosz és aljas, hatalmi eszközökkel történő ellehetetlenítésébe nem csak ők halnak bele, hanem hosszú távon az egész ország is. Mert a leszakadás és a reménytelenség nem csak azoknak a magánügye, akik benne élnek, hanem mindenkié.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.