NEHAZUGGY

Nem országot vezetni, egyáltalán így élni hogy lehet?

Humorban gazdag jóreggelt kívánok mindenkinek! Gondoltam, hogy a hétvége tiszteletére jó lenne valami vicces mottóval indítani a napot, és miután Gulyás Gergely tegnap délutáni rendkívüli kormányinfós szereplésében semmi vicceset nem találtam, feltúrtam a  jobboldali morális fölényt, ahol mint annyi minden másnak, a humornak is nagy hagyományai vannak. Sajátságos, fekete, savanyú, lábszagú, de humor.

„A konzervatív oldal tíz éve próbál békét teremteni ebben az egyébként teljesen felbolydult világban. Nem véletlenül Magyarország a béke szigete”. 

A fenti szellemes-humoros megmondást a százmilliárdos közpénzmédia oldalán találtam, és Rákay Kétmillió Philip, az egykori Fidesz-nagygyűlések házigazdája, az MTV M1 csatornájának intendánsa, később az MTV Zrt. vezérigazgató-helyettese, a csúfosan nagyot bukott, de legalább rengeteg közpénzzel megfinanszírozott Itthon vagy! – Magyarország, szeretlek! című programsorozat szülőatyja kútfejét dícséri, ő préselte ki magából úgy két-három napja. Rákayról sok más elvtársához hasonlóan – ha szabad tennem egy kitérőt – szintén kiderült a maga idején, hogy olcsó önkormányzati lakást bérel a Várban. Úgyhogy amikor ezzek kapcsolatban kereste a sajtó, Bayer Zsolt legjobb formáját futva durván személyeskedő, terjengős válaszlevélben állt neki gyalázni a gátlástalan csinovnyik médiát (nem a KESMA-ra gondolt), amelyik szerinte csak ahhoz ért, hogy a társadalom erre fogékony rétegét gátlástalanul hazugságokkal hergelje. Nem, nem a migránsozó, sorosozó, a polgárokat kreténeknek néző kétbites lakájmédiára gondolt. Itt egy rövid részlet Rákay 8 perces közmédiás humorizálásából:

És igen. Több, mint három hét telt el augusztus elseje óta, Rákay meg mostanra jött rá, hogy akkor ő mindig is fel volt háborodva Gyurcsány avasodó, kétségtelenül idióta posztján. És ha már felháborodott, akkor petíciót indított. Előtte a biztonság kedvéért írt egy bűzös propagandacikket az Origóra, jelenése volt a rémHír Tv-ben is, majd a fideszszolgálati médiában adta meg a módját a nemzeti szívszélhűdésnek és elborzadásnak. Azon a Gyurcsányon köszörülte a nyelvét, aki szerinte feleségestül azt szívta magába az anyatejjel, hogyan kell ellehetetleníteni azokat, akik másképp gondolkodnak, mint ők. Zseniális a csávó, egyszer sem röhögte el magát. Sőt, akkor sem röhögött, amikor azon forgatta a szemét, hogy akkor vajon majd az ÖSSZES konzervatív gondolkodású ember listázni is fogják? Tök jó ezeknek a Rákay-féléknek. Sehol nem zavar be a valóság. Miszerint az elmúlt tíz évben dübörgő konzervatív kormányzás mellett ki mindenkit listáztak a pajtásai. Nulla önkritika, hatalmas egó, kurva nagy arc, álszentség és feltétel nélküli szolgalelkűség. Ezzel az attitűddel bárkiből lehet fideszes. És még azonnal, soron kívül koronavírusteszt is jár neki, ameddig a pórnép szív. Magyarország a béke szigete, az. Viszkető tenyérrel békét teremteni, az.

Ahogy Lázár János székének méltó örököse, a minden színvonal alatti arrogancia reménybeli állócsillaga mondta tegnap járványügyi kontextusban: Magyarország zöld, minden más ország vörös. Már kételkedni is röhejes abban, hogy ezek tényleg belebolondultak abba, hogy érinthetetlenek, minden kontrolljukat elvesztették, és röhögve élvezik is, hogy akármilyen faszságot mondhatnak, akármit megtehetnek, bármit ráfoghatnak a magánéletükre. Amúgy tényleg kurvajó, hogy ekkora az érdeklődés a közpénzmédiában Rákay NER-társ gyurcsányozása iránt (is), nem csoda, hogy Szijjártó Péter korrupciógyanús, közügyekkel sújtott magánéleti lírája, vagy az, hogy minisztériuma dolgozóit ellentmondást nem tűrően megfenyegette, valahogy nem fér bele a brutális közpénzhegyekkel megtámasztott, kiegyensúlyozott, objektív közszolgálati tájékoztatásba. Meg a szintén közpénzből fenntartott pártállami  médiába se nagyon. Ahol nincs Szijjártó-ügy, csak Szijjártót gyalázó gonoszok.

Nem baj, mert a német közmédia nem ennyire finnyás, hosszú cikkben írtak Európa első számú felmosójának luxusjachtozásáról, és arról is, hogy miközben az orbánista elit egyre fényűzőbben él, Magyarországon súlyos probléma a gyermekszegénység. Hogy nem azért nem esznek, mert nem éhesek. Gondolom, ennek a sztorinak is csupán egyetlen kimenetele lehetséges, és az nem az, hogy ha már Szijjártóban fel sem merült, hogy legalább otthon a tükör előtt elszégyellje magát, akkor legalább kicsit magukba szálljanak. Hanem hogy a Deutsche Welle főszerkesztőjét is bekéretik a külügyminisztériumba egy több tiszteletet követelő elbeszélgetésre. Jó, ez egyáltalán nem vicces, de legalább semennyire nem elképzelhetetlen. Miután Michael Roth német külügyi államtitkárba egy széthazudott félmondat miatt álltak bele, és Szijjártó berendelte a német nagykövetet, ő meg elhúzott Kínába, bármit is el tudok képzelni. A kölcsönös tiszteletről főleg.

Amiről az jutott eszembe, hogy vajon mennyire tisztelheti a népet az a kormány, amelyik hónapokig hergelte a drága magyar embereket a Soros-féle adósrabszolgaság rémképével, Orbán több ízben hangosan és érthetően hablatyolt arról, hogy a magyar ember hogyan viszonyul az adóssághoz, nemzeti konzultációba emelték, hogy ugye ön is elutasítja, aztán meg kiderül, hogy éppen devizahitelt készülnek felvenni, mert az államháztartási hiány elszállt a picsába. Nem tudom, hogy a nemzeti konzultációs megalázás során hány magyar ember mondott nemet a Soros-féle mindhalálig adósrabszolgaságra, de én a helyükben nem lennék olyan boldog attól, hogy a drága kormányom a kínai és orosz hitelek után most japán jenben is eladósítana. Mert van a pénzes jó migráns, meg a csóró, háború elől menekülő rossz migráns, és van a kommunisták által felvett gonosz hitel, meg az orbánista jó hitel.

Ugye, a magyar ember fejében az adósság a legrémisztőbb dolgok közé tartozik. Magyarország sohasem volt rabszolgatartó ország, meg azt sem szerettük, ha mi leszünk rabszolgák, ez nagy különbség a nyugat-európai országok és miközöttünk, de egyfajta rabszolgaságot ismer a magyar, összeköti a hitellel és van az a kifejezés, hogy adósrabszolga. Azt jelenti, életed végéig adós leszel. És itt a kommunizmus öröksége közé tartozik ez is, vagyis emlékezzünk rá, hogy Magyarország eladósítása a nyolcvanas években történt, és közel voltunk ahhoz, hogy adósrabszolgaságba kerüljön Magyarország, és hogy életünk végéig, sőt még az unokáink is fizessék a kommunisták által összehozott államadósságot. Aztán, amikor a kommunisták ilyen modern formában visszajöttek, szocialistaként 2002 és 2010 között, akkor ugyanez a veszély fölrémlett: devizaadósság, családok. Tehát a magyar ember fejében – szerintem helyesen – megszólal a vészcsengő azonnal, hogyha adósságról van szó.

***

Magyarországon, amikor 2010-ben sikerült nemzeti kormányt alakítani, akkor 83-85 százalékon állt az adósságunk, és én személyesen már azt is tragédiának éltem meg, mert láttam, hogy a magyaroknak hosszú éveken keresztül azért kell dolgozniuk, hogy a korábban felvett hitelek kamatait vissza tudjuk fizetni. Lehangoló, rossz érzés…

Ezeket a bölcs, felelősségteljes, őszinte és népléleksimogató szavakat a doktorminiszterelnök júliusban szavalta el a rádiójában, és bár nem hiszem, hogy eléri az ingerküszöböt, de azért iderakom: ha annyira sikeresen előzünk kanyarban, hogy már nem csak az nem számít, amit 2 éve mondtak, hanem az sem, amit egy hónappal ezelőtt, akkor például mi indokolja, hogy Mészáros és bandája 150 milliárdos atlétikai stadiont építsen? A Puskás Arénát is milyen faszául megcsinálták, és az is elvitt 190 milliárdot. Igaz, hogy már most ember nagyságú kőtömbök zuhannak lefele a homlokzatról, de hát a szar munkához is pont annyi idő kell, mint a jóhoz. Hogy lehet, hogy a Városligetben megépítendő Új Nemzeti Galéria 26-ról 72 milliárdra (!) drágult? Hogy lehet, hogy miközben a munkájukat elveszített emberek fejéhez vágták, hogy nincs segély, nincs ingyenebéd, miközben a legkiszolgáltatottabbakon spóroltak, a járvány alatt mindenféle jogcímeken öntötték a milliárdokat az egyházakhoz?

Nem azt kérdezem, hogy a szegény roma gyerekek pénzét miért költik saját magukra és a famíliájukra; hogy miért mennek a francia Riviérára nem kormányzati luxusgéppel nyaralni, nem tudjuk, milyen pénzből, amikor a pórnépnek a több Balatont ajánlják; vagy hogy miért hazudják be szemrebbenés nélkül, hogy 500 ezer forintos támogatást nyújtanak 400 hátrányos helyzetű településen dolgozó 10 500 pedagógusnak és a pedagógiai munkát segítő szakembernek, miközben valójában pályázniuk kell a pénzre. Csak azt kérdezem ennyi aljasság, gonoszság láttán: nem országot vezetni, de egyáltalán így élni hogy lehet?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább