NEHAZUGGY

A kommunista idők visszatérnek

Lázár Gergő | 2020. Augusztus 15, Szombat | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Államalapító Szent István-emlékérem és -díj kitüntetéssel jutalmazzák Müller Cecília országos tisztifőorvost. Spányi Antal megyés püspök, a civil elismerés kuratóriumának elnöke elmondta: a kitüntetés 2004-es alapításakor a Szent István-i értékrend hangsúlyozása volt a cél, hogy olyan ember kapja a díjat, aki életével és tevékenységével is példát tud mutatni az egész magyar társadalomnak.

Müller Cecília, az ország kedvenc nagyanyója tehát ismét kitüntetést kap, mégpedig a példamutató tevékenységéért, amelyet a magyar emberekért tett. Kérdem én, lehetne szánalmasabb ez a rendszer? A lejtő, vagy gödör alján vagyunk már vajon? Saját paródiájává vált ez az ország, amikor visszahozta a kommunista időket a mindennapokba. Ma már minden jöttment kitüntetéseket és dicséreteket kap, ha elvégezte a munkáját nagyjából. A jó munka már messze nem feltétele egy állami kitüntetésnek, a legfontosabb ugyanis az, hogy a hatalom parancsait teljesítse az ember, hiszen ha jó szolga volt, akkor jár a jutalom. Ma már így osztanak Kossuth díjat, lovagkereszteket és úgy tűnik Szent István-emlékérmet is.

Többször megnyilatkoztunk már mi is Müller személyéről és arról, hogy tisztifőorvosként az égvilágon semmi különöset nem tett. Nem állt elő nagyszerű megoldásokkal, egyszerűen teljesítette a parancsokat. Beszélt, amikor erre kérték és kussolt, amikor épp az volt a parancs. A pesti úti idősotthon ügyében gond nélkül beleállt Karácsony szapulásába, mint ahogy nemrégiben minden kérdés nélkül leutazott a déli határkerítéshez, ahol mosolyogva pózolt az MTI fotósainak. Müller karaktere már rég nem vicces, vagy megmosolyogtató, azon ugyanis már régen túljutottunk. Na persze nem lehet elvárni a hatalom egyetlen emberétől sem, hogy értelmes döntéseket hozzon, hiszen elég megnézni Kásler Miklóst, aki fennállása óta hibát-hibára halmoz egy fontos pozícióban, mégis kitart mellette Orbán.

Az elmúlt időszakban a nemzeti kormány tönkretette a legtöbb állami kitüntetést és legfontosabb szavainkat, valamint jelképeinket. Ezek értéküket vesztették, ugyanis minden jöttment megkaphatja már, aki hűséget fogad a hatalomnak. Kokárda, nemzeti szó, Kossut-díj és még lehetne sorolni azon szavak és jelképek, valamint kitüntetések sorát, amelyek birtoklása manapság már nem jár semmiféle büszkeséggel. Lehet Müller Cecíliát szeretni és nem szeretni, de túlbecsülni semmiféleképpen nem kellene és abban azt hiszem egyet lehetne érteni, hogy munkája nem járult hozzá ahhoz, hogy Magyarországon alacsony maradjon a koronavírus-járvány áldozatainak száma. A szerencsének nagyobb szerepe volt abban, hogy nem ezrek, „csak” százak haltak bele a betegségbe.

Müller a nagy többség számára egy vicces, vagy inkább nevetséges figuraként marad majd meg, amin már nem nagyon fog tudni változtatni. Mielőtt felháborodnának a jobboldali megmondóemberek, nem Müller személyét szidom, hanem azt a figurát, amelyet a Fidesz hozott létre a néplélek megnyugtatása érdekében, amelyet a tisztifőorvos nem utasított vissza. Nagyon boldogan játszotta el az ország nagymamáját anélkül, hogy egy percre is kizökkent volna szerepéből. Tisztifőorvosként leszerepelt, de nyunyónéniként sokak szívébe belopta magát. Kérdés, hogy erre mennyire lehet büszke egy állítólagos szakember, aki hiszi, hogy munkája fontos az ország szempontjából?

Ki lehet persze tüntetni minden hűséges szolgát, de nem hiszem el, hogy Müller a szíve mélyén nem érzi, hogy nem érdemli meg ezt az elismerést, hiszen csak egy szerepet játszott el és parancsokat teljesített. Nem hiszem el, hogy nem veszi észre, hogy csak egy bábu volt ebben az egész történetben, a valódi döntéseket pedig Pintér Sándor és Orbán Viktor hozta meg. Azt sem értem, hogy keresztényként – ezt nem azért hozom fel, mert olyannyira vallásellenes lennék, hanem azért, mert ő maga is szereti ezt kiemelni – nem zavarja-e, hogy emberek lejáratásában és megbélyegzésében is részt vett? A Karácsony Gergely elleni hadjárat, valamint az idegengyűlölet szítása a határon nem más volt. A 70-es, 80-as évek Magyarországa elevenedik meg ma, ami igen csak vicces, ha azt nézzük, hogy Orbán elviekben gyűlöli a kommunistákat. Ha ez olyannyira igaz lenne, akkor miért építi úgy a rendszerét, hogy az elemeiben hasonlítson a kommunista, szocialista időkre? Valami itt nem stimmel.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!