NEHAZUGGY

Ennek az embertípusnak az az összes tudománya, hogy üvöltve ragaszkodik az elavulthoz, ócskához

Szép reggelt, lehetőleg békés keddet, elviselhető hőséget kívánok mindenkinek!

Eddig sem titkoltam, hogy nagy rajongója vagyok Fricz Tamás művészetének, de most szintet léptem. Megalapítom az egyszemélyes Fricz Fun Clubot. Nem, nem elütés az a betű helyett használt u, tessék szépen megnyugodni.

A minőségi váltás oka nem más, mint a Mester legújabb írása. Rajongó lévén a legtöbb alkotást olvastam, így viszonylag magabiztosan ki merem jelenteni: eddig ez a csúcs. Érdemes az első betűtől az utolsóig végigolvasni, akár a hő- és egyéb gutát is kockáztatni, mert tényleg páratlan darab.

A kiindulási alap is erős. A szerző húz egy erőteljes vonalat – ez a határ -, majd biztos, ami biztos, körbe is vizeli. Innentől kétféle ember létezik. Az egyik a balliberális, a másik természetesen a konzervatív. Van mindkettőről pontos műszaki rajz is, nehogy összetévesszük valamivel, mondjuk egy túlérett görögdinnyével vagy Orbán vejével.

…abban éli ki magát, abban leli örömét, hogy örökké lázad, örökké meg akarja változtatni a dolgokat, állandóan valami idealisztikus eszmét akar megvalósítani itt a földön, legyen az a kommunizmus, a nácizmus vagy éppen az egyenlő és egyformává gyúrt emberek világtársadalma. Ők az úgynevezett balliberálisok…

Egyszerűen elbűvölő, ahogy ez a kikezdhetetlen lángelme kézen fogja az olvasót, és egy gyógypedagógus szelíd türelmével végigvezeti az előzőleg gondosan megjelölt határvonalon. És nem tud tévedni! Egyszer sem zavarják meg a tények, nem engedi eltéríteni magát a küldetésétől. Ha a szélsőjobboldali párt ideológusa azt mondja, hogy a nácik balliberálisok voltak, akkor az úgy is van! Mostantól mindig is. Sőt, a kommunisták is balliberálisok voltak. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a második világháborúban lényegében a balliberálisok ölték a balliberálisokat. Remélem, Schmidt Mária is olvasta és továbbgondolja ezt a korszakalkotást, mert talán kiderül, hogy nem is három, hanem négy világháború volt, mindegyikben a balliberálisok harcoltak mindkét oldalon, és mind az öt világháborút Dózsa László (1942- ) nyerte meg.

A másik embertípus ezzel szemben megbecsüli a meglévő, évszázadok óta fennálló intézményeket, normákat, emberi kapcsolatrendszereket; abból indul ki, hogy ezek az intézmények nem véletlenül jöttek létre és állták ki az évszázadok próbáját, ezek jelentik a biztos alapokat a mindennapi létünk számára. Éppen ezért ez az embertípus, a konzervatív arra törekszik, hogy megvédje és óvja a nem is mindig tökéletesen, de mégis működő és a társadalmakat fenntartó intézményeket, normákat és erkölcsöket, mert ebben látja az emberi lét fennmaradásának és a jó életnek a garanciáját.

A konzervatív „embertípus” gyöngéd, szeretetteli masszírozásából arra tippelek, hogy a költő ide sorolja a kenyéradó gazdáját és önmagát. Természetesen.

Ha semmit nem veszünk komolyan – Fricz esetében nem is szabad -, csupán az alapvetéseket fogadjuk el, azt is csak egy futó gondolat erejéig, és eljátszadozunk ezzel a gondolattal, akkor azt fogjuk látni, hogy a nagy ideológus gondolatmenete a legelején bele dől az ő dugába. Vagy dugájába, ezen maszatoljanak el a nyelvészek.

A Fricz-elmélet szerint konzervatív az az ember, aki még most is ott kuporog a fán, és legfeljebb falevéllel törli a seggét, már amennyiben eljutott odáig az egyedfejlődésben. Met ugyanezen elmélet szerint az, aki lemászott a fáról, balliberális volt. Ahogy az is, aki tüzet gyújtott, aki rájött, hogy lehet eszközt használni, majd eszközt készíteni.

A konzervatívok akkor is a fán vakaróztak, amikor egy szélsőséges szekta balliberális vezetője azt mondta a követőinek, hogy ne elégedjenek meg a múlttal, hanem keressenek új utakat. Ez olyan kétezer évvel ezelőtt történt.

Ha tovább haladunk Fricz nyomvizén, akkor megállapíthatjuk, hogy szerinte a konzervatív embertípus lényegében egy parazita. Mindig megvárja, ameddig a balliberálisok előbbre mozdítják a világot, majd betelepszik a mások által elért fejlődésbe, és onnan gyűlölködik veszettül, kisajátítva azt, amiért ő maga semmit nem tett.

Ha elfogadjuk Fritz zseniális eszméit, akkor joggal feltételezzük, hogy az emberiség történelme azzal telt, hogy a liberálisok kitaposták az utat a fejlődéshez – miközben meg kellett ezért küzdeniük a konzervatívokkal, akik ismeretlen módon lejöttek a fáról, talán az a fa elkorhadt és kidőlt valamikor -, és kénytelenek voltak magukkal vonszolni a konzervatívokat, akik koloncként lógtak az emberiségen az idők kezdete óta.

Ennek az embertípusnak az az összes tudománya, hogy üvöltve ragaszkodik az elavulthoz, ócskához, mert az már megvan, az már biztos, azt ismeri. Mert valamikor beleült, kényelmes, tetszik neki.

Fricz ebben a cikkében is bebizonyítja, hogy semmiféle innovációra nem alkalmas az ő speciális agyszerkezete. Annyi telik tőle, hogy összehord egy halom ökörséget, kupacba halmozza, felmászik a tetejére és átkot szór az ellenségre. Pontosabban arra, akit ő ellenségnek gondol azért, mert nem érti. Az még ettől a rendkívüli gondolkodóművésztől is megdöbbentő, hogy a balliberálisokat egyszerre nevezi nácinak, kommunistának, pedofilnak és gyilkosnak.

…a balliberálisok által vallott korlátlan egyéni önmegvalósítás az állatvilágba vezet vissza minket. A totális vágyteljesítés és a „totális szabadság” nem más, mint az állati ösztönök zabolátlan kiélése, ami végső soron egymás elpusztítását jelenti.

A zabolátlan önmegvalósító liberális hálózatokkal szemben ki kell építeni a saját hálózatainkat, a saját harci módszereinket, a saját eszközeinket a politika, a civil mozgalmak, a média, a tudomány, a kultúra és az önkormányzatok világában egyaránt. Nem nézhetjük tétlenül a pusztító káosz kialakulását, létünk védelmében nem lehetünk önkorlátozók. Azért kell cselekvővé válnunk, hogy önkorlátozó létünk megmaradjon és visszatérhessünk abba.

Egy normális országban, egy egészséges társadalomban azt mondanám, aki ilyesmit képes leírni, annak sürgősen kezelésre van szüksége egy jól zárható kórteremben. Kevésbé normális országban, kevésbé egészséges társadalomban azt mondanám, aki ilyesmiket leír, annak börtönben van a helye azzal együtt, aki ehhez felületet biztosít.

De én itt élek és ebben a társadalomban, ezért csak annyit mondok: ennyit nem ér Orbán, sem az a pénz, amihez csak az ő segítségével juthatnak hozzá a propagandisták és egyéb udvari cselédek. Ugyanis Orbán és a rendszere menni fog, de az a végtelen rombolás, amit véghezvittek közösen, az itt marad.

Végül – mintegy megnyugtatásul – még annyi: az ilyen Fricz-féle megélhetésiek pontosan annyira gyávák, amennyire ostobák. Háborúba trombitálják az embereket, de amikor oda kellene állni az élre, akkor valahogy már nem annyira fontos harcba indulni. Így kell értelmezni az uszításukat is. Akit Fricz körülrajzolt (sárgával a hóba), az nem konzervatív embertípus (ami egyébként nem is létezik, az ember élete során alakul, fejlődik, változik. Nem születnek konzervatív csecsemők, akik öröklik a konzervatív géneket), hanem vaskalapos, csökött agyú vadbarom. Nem keverendő össze a kettő.

Kellemes ébredezést!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább