Lényegében egy hét sem telt el, és máris megvan az első. Tevan Imre szmélyében megvan az első ember, aki a távozó indexesek hűlt helyének egyikére beül. Bármilyen sokat gondolkodott rajta, rá kellett jönnie, hogy nem tehet másként. Nem is akárhova, egyenesen a főszerkesztő-helyettesi székbe fog beülni. Gondolom, egy bizonyos szint fölött jeligére. Főszerkesztő ugyan még nincs az ország legnagyobb, szemünk előtt széthulló hírportáljánál, de ami késik, az elkerülhetetlenül jön, ezért érdemes idejében feltölteni az üresen tátongó lyukakat.
Mielőtt a mimózalelkű keresztény-konzervatív, moralitásban feltétlenül fölöttem álló gondolkodók nekem esnének: nem az embert lincselni jöttem. Annyira nyomorult és aljas szerintem nem vagyok, mint a főállású propagandista, aki abból is cikket írt, hogy ő bizony kibontotta azt a jóféle, gondosan őrizgetett (külföldi) bort, amit az olyan ünnepi alkalmakra tartogatott, mint az Index kimúlása.
Azt hiszem, vannak, akik egyáltalán nincsenek rászorulva a lincselésre. Saját maguk öntudatlanul elvégzik a nyilvánosság helyett is ezt a hálátlan feladatot. Akkor is, ha az a nyilvánosság el nem ítélhető módon nem bánik kesztyűs kézzel velük. Idézek a hosszas tipródás után Bodolainak párás szemmel igent mondó ember magyarázkodásából. Kétségtelenül sokat elárul a helyzetről, hogy a szóban forgó a saját (számomra értelmezhetetlen) eredeti posztjához írt hosszú kommentben magyarázkodik magyarázza el, hogy miért nem volt más választása neki. Négy mondat, amiben minden benne van:
„Nyilván sokan azt fogják gondolni, hogy mocskos áruló vagyok.
A lényegi kérdés, hogy lehet-e normális, független újságot csinálni továbbra is az Indexben. Az derült ki, hogy lehet, mégha csak azért és addig is, mert és ameddig engedik.
Átéltem már egyszer egy nagyon hasonló helyzetet az Origóban, és ott szűk két évig lehettt normális és vállalható újságot csinálni”.
Nem lincselni jöttem az embert, és pláne nem mocskos árulózni (azt meghagyom a morálisan fölöttem állóknak), a gerincproblémáit pedig mindenki kezeltesse saját maga, ahogy tudja. Ha van rá igénye. Pusztán azt szeretném megállapítani – és ez a mondanivalóm esszenciája -, hogy aki két évet képes volt lehúzni annál az Origónál, amelyhez akkor lépett be (mint ahogy a VS-hez is különben), amikor mások azért álltak fel, amiért most az Index szinte teljes szerkesztősége – tudniillik mert a politikai nyomásgyakorlás bűze az ajtó alatt is beszivárgott -, az nem áruló. Az szerintem csak simán a helyén van. Az senkit és semmit nem tud elárulni. Aki azután szerződik le a vállalhatatlan szennylappá züllesztett Origóhoz, hogy onnan Sáling Gergő főszerkesztőt (Lázár János, azaz a hatalom mocskos ügyleteinek piszkálgatásától egyáltalán nem függetlenül) 2014 nyarán eltávolították, és ott a pillanatok töredéke alatt felelős szerkesztővé avanzsál, most meg azt írja, hogy az Origónál két évig lehetett vállalható lapot csinálni, annak nincs mit elárulnia. Ha volt is valaha elárulható értéke, azt nem most váltotta aprópénzre.
Ezért bár érteni vélem, hogy talán a saját maga meggyőzéséhez szüksége van erre az előrebocsátott mártíriumra és mentegetőzésre (úgyis tudom, hogy sokan utálni fognak, de nem baj, mert leírtam, és így mennyivel jobb), azt hiszem, hogy ezúttal is a bölcs csendben maradás kategorikus imperatívuszára lett volna érdemes hallgatni. Egyáltalán nem irigylem ezt az embert, aki a Magyar Hírlaptól a HVG-n és az Indexen és a Népszaván át az Origóig szinte már mindenhol megfordult, és akinek ezúttal sem volt nehéz meggyőznie magát arról, hogy ahonnan éppen mindenki elvi, szakmai és erkölcsi okokból állt fel egy hete, oda neki pont most érdemes leülnie.
Mint annyiszor, mint legtöbbször, most sem az ember a lényeg, hanem a jelenség, amit sok ilyen ember jelleme képvisel, mint a szóban forgóé. Aki meggyőzte magát arról, hogy hát persze, lehet ezt emelt fővel is csinálni, csak a megfelelő szögből kell nézni a dolgot. Hát persze, hogy nem gáz ez, hiszen az Origónál sem volt gáz. Ahova kisebb-nagyobb kanyarokkal az Indextől érkezett, és ahonnan állítása szerint egy évtizede rúgták ki abból a főszerkesztő-helyettesi pozícióból, amelyet most újra elfoglalni készül.
Szerintem pontosan a megfelelő ember került a megfelelő helyre, akinek már rutinja van abban, hogyan kell az ablakon bemászni oda, ahonnan mindenki más emelt fővel távozik. Az ajtón. A kormányzatilag szorongatott és megvetett újságírás asztaláról lehulló morzsákért is le kell valakinek hajolnia. Vagy ahogy az egyik hozzászóló emberünk magyarázkodó kommentjéhez írt kommentjében fogalmazott: a lepattanóért is ugrania kell valakinek. És mindig lesz ember, aki ugrik a lehullóért, a lepattanóért.
Ez lényegében csak egy szomorú sornak az első állomása. Az Indexhez most szépen összegyűjtik mindenhonnan a bármire hajlandó embereket. Akiknek épp nincs munkájuk, vagy van, de ez mégiscsak jobb kilátásokkal kecsegtet. Akiknek a független újságírás létezésének bizonyíték az, hogy ameddig engedik, írunk, és amit engednek, azt leírjuk. És örüljünk ennek is, mert mennyivel jobb, mintha ez sem lenne. Nos, ez egy igazán szomorú poszt. Sem mocskos árulózásra, sem lincselésre nem alkalmas. Ez a gyáva önmegnyugtatás még annyit sem ér, hogy őszintén felháborodjon rajta az ember. Így nem lesz az Indexből Origó. Sok sikert hozzá!
Frissítés: Tevan hibás döntést hozott. Mégsem lesz az Index főszerkesztő-helyettese. Nagyszerű.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.