atléta
ki sohasem vágytál olvasni vagy írni
szépséges állat
a versemet én
aranyfényű hátadra rovom föl
sorról-sorra belétetoválom
amíg csak meg nem érzed a furcsa bizsergést
a lapockád táján föl-lerohangáló
szavak hangyáit
a nap szavait s szavait a tiszta vizeknek
meg a csillagok és madarak szavait
miközben szép vágású szemed
szó szót követően
mélyebbre süpped sötét üregébe
tudd meg atléta én szánom a hátad
sajnálom szemedet
idegesen remegő orrcimpádat amely
sosem-érzett távoli illatot ízlel
de lásd be atléta csupán ez a gyógyír
s ez az igazság
(1934)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.