NEHAZUGGY

Akkor nem tökmindegy, hogy papíron ki az ország leggazdagabb embere? 

Jó reggelt! Tagadhatatlan nagy igazság, hogy a bor és a búza még csak-csak összejön, a békesség viszont… lófaszt se. Tudom, nem szép dolog csúnyán beszélni, majd legközelebb visszafogom magam. De lopni, csalni, hazudni még annál is sokkal kevésbé szép dolog. (Ősi kipcsak-finnugor közmondás: kár, hogy pont az nem veszi magára, akinek szól.) Szóval én nem tudom, hány ember van ma Magyarországon, aki elhiszi, vagy nem hiszi el, hogy az ország leggazdagabb embere egy százmilliárdos (lesz az három, kötőjel négyszázmilliárd is) egykori gázszerelő, és nem Orbán Viktor miniszterelnök. Simán lehet, hogy nincs egy se, aki még elhiszi.

Csakhogy szerintem nem ez a kérdés. Azzal együtt sem, hogy valóban itt lenne a legszebb ideje – mert már öt éve is itt lett volna – a korrupcióval való leszámolásnak és a korrupt gecik elszámoltatásának. Helló, pravdaügyi szakmunkások és cselédmentalitású propagandisták! Nem politikai hovatartozás szerint válogatva köztük, hanem  pártállástól függetlenül. Minden korrupt vaddisznót. A fontos kérdés szerintem az, hogy ha nincs egyetlen ember se Magyarországon, aki elhiszi, hogy az ország leggazdagabb embere egy fogalmatlan konvektorpucoló, akkor mit kezdjünk ezzel a tudással? Akkor hogy lehet az, hogy a 2010-es fülkeforradalmi robbanás után Orbánt még zsinórban kétszer visszatapsolták? Nem azért, hanem annak ellenére, hogy az egész dinasztiája az ország kislábujjára állt az egyáltalán nem elhanyagolható súlyával. Azok az emberek tapsolták vissza, akik  elméletileg tisztában vannak azzal, hogy Orbánnak hívják az ország leggazdagabb emberét. És akik most is példás nyálcsorgatással állnak mellette és köszönik, hogy megmentette az életüket a vírustól. Is.

Hogy lehet, hogy már a fejét se emeli fel szinte senki arra a hírre (se), hogy a miniszterelnök minden irányból tehetséges veje milliárdos osztalékot mart ki a félkész visegrádi luxushotel eladásából? A sztori: Tiborcz István az apósa miniszterelnöksége nyomán hirtelen megtáltosodik, milliárdos állami közbeszerzések köré eszi a fene, tollasodik, hízik, zsírosodik, gazdagodik, és toporzékolva kéri ki magának, hogy ő nem közszereplő. Aztán 2017-ben az összeharácsolt zsetonból shoppingol magának olyan 1,5 milliárdért egy befejezetlen luxushotelt, amire szart se költ. Majd két évvel később továbbpasszolja egy másik megbízhatóan jól tartott NER-oligarchának, aki 3,6 milliárdot fizet érte. Tiborcz tolVEJ Pityu meg a profitból 1,075 milliárdot osztalékként kiutal magának. Mert ilyen kibaszottul okos és tehetséges, és mert mindenki annyit ér, amennyije van.

Mindeközben a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete ott tart, hogy éhségsztrájkot hirdet azért, mert a melldöngető kereszténynemzetikonzervativizmus kormánya, a senkit az út szélén nem hagyók kormánya pofátlanul, szemrebbenés nélkül kihagyta az egyébként is egy évtizede magasról leszart szociális szféra dolgozóit az egyszeri, bruttó 500 ezer forintos állami nagyvonalúságból? Hogy lehet, hogy ez sem érdekel szinte senkit? Nem volt olyan rég, hogy rázták az öklüket és aggódták magukat hűvös halomba szinte három hónapon keresztül a Pesti idősotthon ügyében, meg úgy általában is a járvány elkerülhetetlen gócpontjaivá vált idősotthonok ügyében.

Csak a felelősségből nem kérnek. Oldják meg, ahogy akarják ezek a szociális intézmények, nehogy már a kormányt basztassák ilyen baromságokkal, miközben ők kamionokkal öntik a pénzt a janicsárjaik alá, a strómanjaik alá, a határon túlra, fehérorosz templomokba, franc tudja még hova és hova nem. Se azt a felelősséget nem vállalják, hogy belenézzenek a nép riadt szemébe, és elszámoljanak azzal, hogy a miniszterelnök pereputtya hogyan szedhette meg magát a közösből úgy, hogy keresnivalója nem lehetett volna a közpénzek körül. Közben se a stadionjaik, se a különféle túlárazott látványberuházásaik, se a karaktergyilkos pöcegödör médiájuk, se az elvetemült morális hulladékjaik válogatatt elmebajainak finanszírozása oltárán semmibe vett szociális ágazat nyomorúsága nem érdekli őket. Teli tüdőből gyurcsányoznak az elmúlt nyolc év után tíz évvel is (amikor Gyurcsányék a 2021-es költségvetést támadják, akkor a magyar gazdaságot, a magyar vállalkozásokat, a gyermekes családokat, a nyugdíjasokat és a határvédelmet támadják), miközben annyi vér nincs a pucájukban, hogy odatolják a pofájukat arra az egyeztetésre, amelyet öt ellenzéki párt és két szakszervezet tartott a méltatlanul leamortizált szociális ágazat helyzetéről. Pedig meghívták őket. A Fideszt is és a KDNP-t is.

Arra volt esze a ragacsos, nyálkás álkereszténység egyik államtitkári rangban pöffeszkedő főpapjának, hogy pár napja milliók zsebébe megtakarítást vizionáljon (Rétvárinak fért rá az arcára, hogy négymillióval nőtt az elmúlt tíz évben azoknak a száma, akiknek van tartaléka egy váratlan kiadásra), miközben még a saját számvevőszékes pártkatonájuk szerint is úgy áll a helyzet, hogy a magyarok kétharmadának még vésztartaléka sincs semmiféle rendkívüli helyzetre.

Közben meg itt van 80-90 ezer ember, akinek minden hónap vége kihívás, aki szó szerint hősiesen küzdött és állt helyt a frontvonalban… nos, pont ők azok, akiknek egy milliméternyi elismerés nem jut. Káslernek arra volt esze, hogy egy egész kontinensnek elegendő kórházi ágyat kisöpörtessen lóhalálában, tök feleslegesen, de arra sajnos nincs ráhatása, hogy a szociális dolgozók megkapják ezt az összeget, ugyanis nem az állam a fenntartója az intézményeknek. És akkor mi a fasz van, bazmeg? Semjén vadászati világkiállításként futó agybajára van 30 milliárd, a NER által kvázi einstandolt Várnegyed rekonstrukciós látványberuházásaira van 7,5 milliárd, az elejétől a végéig hazug nemzeti álkonzultációjukra van közel 2 millárd friss forrás, és hadd ne soroljam, még mi mindenre van. A szociális ágazat bérrendezésére egy retkes évtizede nincs se pénz, se akarat.

Pardon, ne hazudjak. A járvány elmúltával a takarásból előkerült egészségügyért felelős államtitkár, bizonyos Horváth Ildikó egyéb hajmeresztő vadszamárságok mellett azt bírta mondani ezzel összefüggésben az InfoRádiónak:

Természetesen a szociális ágazatban is folyik a tervezés, hogy kellő módon megmutassák azt a megbecsülést és azt a hálás köszönetet, ami a szociális intézményrendszerben dolgozóknak jár a helytállásukért.

Folyik a tervezés? Az igen. Vigyázzanak, nehogy elsiessék, mint a nem fideszes Tarlós István a Lánchíd felújítását. Majd a 13. havi nyugdíj visszaépítéséig gondolom megérkezik a hálás köszönet. Már csak évek kérdése.

Különben a műtéti várólisták hossza nem nőtt, hanem csökkent a koronavírus-járvány ideje alatt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának pedig továbbra sincs tudomása olyan betegről, aki tartós egészségkárosodást szenvedett, vagy elhunyt az elmúlt három hónapban olyan okból, ami összefüggésbe hozható a koronavírus-járvány miatti átszervezésekkel az egészségügyben. Hát kurvára meglepődtem volna, ha a nagysága nem talált volna rendben mindent saját magával és a vízfejű, szörnyeteg minisztériumával kapcsolatban, ahol szolgálja a gazdáját. Azért én ajánlom tanulmányozásra mindenkinek, aki még nem tette, hogyan csökkentek a várólisták a járvány alatt. Ki az a hazaáruló, balliberális, bolsevik kommunista, aki ne tudna 9-10 hónapot várni a nyitott szívműtétjére, vagy egy évet és még egy hónapot a térdprotézis-műtétjére? Naugye. Akkor meg hagyjam az ócska demagógiát!

Szóval nem tudom, hány ember van ma Magyarországon, aki elhiszi, vagy nem hiszi el, hogy az ország leggazdagabb embere egy sok százmilliárdos egykori gázszerelő, és nem Orbán Viktor miniszterelnök. A helyzet az, hogy abszolút mindegy is. A többség azt is leszarja, ami közvetlenül vele, a mellette élővel, a szomszédjával, a közeli vagy távoli rokonával, a gyerekkori barátjával történik. Akkor nem kurvára mindegy, hogy papíron ki az ország leggazdagabb embere? Szerintem is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább