NEHAZUGGY

A sztyeppei műveltségű magyaroknak találták ki

Mikes Mirtill | 2020. Június 16, Kedd | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Narancsriasztás

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Drága jó Kelemen bácsi! Ne tessék jönni! Azt mondta a Tamás bácsi, hogy itten mostan narancsriasztást adott ki a Józan Ész. A tata pontosított. Nem az Esze Tamás idegenbe szakadt pereputtyának kései ivadéka ez a Józan, úgyhogy én csak ne kombináljak. Írjam kendnek, amit hallok, aztán az MSZP vagy elhatárolódik, vagy megmagyarázza, vagy az sem kizárt, hogy harmadnapon halottaikból föltámadtak azok, akiket kiraktak a kórházakból, mikor meghallották, hogy gazdaságélénkítési célból újfent zsozsó osztás van kilátásban a párttagoknak. Már ha tagként, kereszténymagyarnak nyilvánítja a pandémia-görbét szittyanemzeti valóságként hajlítgató Legfőbb Hadúr. Mert itt a savazós bácsik lúgozzák az agyakat (biztos teccik érteni, mire mondta ezt a tata, úgyhogy én nem is firtatom tovább, hogy ki és mire használja az eszét, meg a sósavat).

A Tamás bácsi azt is mondta, hogy a PÁRT nevű családi gazdasági vállalkozás kastélyban és szállodában fizeti a tagoknak a tagdíjat, meg a „Ballag a katona….” letette a mundért és a pártállam vallási követe lett, a gidáit pedig beadta apácának. És ne felejtsem azt se megírni, hogy a Feró bácsi vagy néni, aki az előző diktatúrában Bikiniben volt, aztán meg a Beatrice arca muszlimos babos kendőben meg lehet, hogy kettős identitású, de nem tud róla, és most megszívja, mert tiltja a törvény, pedig jól állt neki a kendő. Ráadásul még azért is lehet sajnálni, mert FékNyúz. Az előző diktatúráról azt énekli, hogy abban a melósnak „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás volt”. Még az a szerencséje, hogy a nagy szótagszám miatt kimaradt a szövegből, hogy a túlórát nem két év múlva fizették, hanem havonta. Mert azt már a minimálbérrel 6 órára bejelentett 12–24–es műszakot lehúzó szállodai takarítónők se hinnék el, pedig azok már pártalkalmazottként, OKJ-s tanfolyamon két miatyánk között tanulták az apácáktól a tisztátalanság felszámolását.

Tessék hát örülni megint, hogy ott van kend a jómódban és sajnálni minket módfelett, amiért itt ragadtunk. És ezt tessék szó szerint érteni. De ne a ragasztós székre tessék gondolni, hanem az anyudédi szomszédjának a laptopjára. Mert arra voltunk ráragadva. Mert nekünk kártyás a villanyóránk. De nem nyert se anyu, se apu, ezért nem volt áram. A nagyiék nyugdíjait nekifutás nélkül megettük. Internet már két hónapja nincs, csak lecke van. Anyukáméknak szerintem nehezebb feladatokat osztottak, mint nekünk, mert ők még sokszor alvás helyett éjszaka is számolnak a konyhaasztalnál. Én a sajátos nevelési igényemmel elboldogulok, nem zavarnak a tanárok a személyes jelenlétükkel. Hanem valamelyik nap a nagyi a bátyám trianoni esszéjét faragva már valakinek az anyja jóistenét is hívta egy hosszú idegen szó hiánya miatt. Mert sehol se volt a leckében, pedig szerinte az a lényeg számunkra. Mármint a bátyámnak, meg nekem, mint a jövő nemzedékének. Ahogy a néhai református püspök veje, a Bibó Pista bácsi megírta. Méghozzá százas szorzóval. Mivel a nagyi nem szokott így kiborulni, pláne nem az agytornától megnéztem a neten: irredentizmus.

Biztos nem tetszik ismerni, mert ezt a szót a sztyeppei műveltségű magyaroknak találták ki, mikor már a bennszülött magyarokból kiszorították a kend által még birtokolt latinos műveltséget és a keresztény felebaráti szeretetet. Nagy híre volt ennek akkor, mert a kormányzó úr őfőméltósága másfél millió magyar keresztény odaküldésével segítette a tengerentúli fehéreket a néger-, meg indiánmentesítésben. Ez ilyen kiküldetéses korszak volt, mert utána hóba-fagyba vitték a keresztet a Gulágra, ahogy írtam valamikor kendnek. Meg tán azt is, hogy sokan ott is maradtak a keresztek alatt.

Na, most erről nekem azért kell kend felé híradással lennem, mert ha a kis Ausztriára is átterjed ez a Bibó Pista bácsi által szakszerűen diagnosztizált irredentizmus nevű kórság (amit egyes szakértők szerint a róla elnevezett kollégiumban terjengő lábszaggal szippantottak magukba a kontaktszemélyek és most kastély adományokon keresztül terjesztik), akkor a kend hazajövetelének megint kampó! Mert az osztrákok se engednek a ’48-ból.

Bütyökfalva, 2020. június 13.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!