NEHAZUGGY

Aludj el szépen…

Horn Anna | 2020. Június 15, Hétfő | 17:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nekem úgy tűnik, sok honfitársunk megfogadta mindazt, amit József Attila írt az „Altató” című versében, és sikeresen le is hunyták szép szemüket.

A kék ég, amikor lehunyta szemét, jó kis sötétséget borított az országra, és azóta sem látszik túl sok fény sem az alagút végén, sem egyébként. A rétek, új gazda/gazdák kezébe kerülve, tényleg dunna alatt érezhetik magukat, nem háborgatják őket túl gyakran, mert nem a virágzásuk és gondozásuk a fontos, hanem a tulajdonlásuk.

Már nem csak a bogár és a darázs hajtja le a fejét (a lábára vagy csak a nagyságos urak előtt), hanem nagyon sok kétlábú is. Talán a zümmögésünk még nem aludt el teljesen, de mintha egyre halkulna az is.

A villamosok, mondjuk, a körúti 4-6-osok, azért alusznak, mert megint fel kell újítani a sínjeiket. Mint lassan minden évben, mert ha egyszer tisztességesen lenne megcsinálva, nem lehetne annyit ellopni a felújításukra szánt összegekből. Vagy csak tényleg képtelenek vagyunk rendes munkát végezni? Nem csöngetnek – egy picit sem – gondolatok a fejekben azzal kapcsolatban, valóban indokolt-e minden nyáron felforgatni a fél fővárost emiatt? Tudom, hogy Európa egyik legforgalmasabb vonalairól van szó, de azt is lássuk be, hogy nem egy 4, 6 vagy 12 milliós városról beszélünk, hanem egy sokkal kisebbről. Ebben az évben turisták százezrei sem terhelték a Combinókat és mégis, újra jönnek a villamospótló buszok, a dugók, a lehetetlen közlekedési állapot.

Ami a szakadást illeti a kabáton, az ma is, sajnos, minden nap hasad tovább. Az emberek között, a hatalomban lévők és a dolgozó tömegek között. A kormány propagandája és a valóság között. A nehéz helyzetben lévők és a milliárdosok között. Az ürességtől kongó stadionok és a túlzsúfolt hajléktalan-szállók között. A normális élet és a túlélés között.

A lapda (akkor, 85 évvel ezelőtt, még így nevezték) és a síp is aluszik, sajnos. Mennyivel szívesebben látnám, hogy azt kergeti az a valaki, aki ma ehelyett diktátor társaihoz rohangál tanácsokért, hogyan tudná még hatékonyabban kizsigerelni azt az országot, amit már így is szinte teljesen padlóra küldött. Olyan sok hely van, ahol focizhatna! Nem tudná rábeszélni valaki, hogy térjen vissza gyerekkori kedvteléséhez? Az ő pocakja is jobban járna, és sok millió más ember pocakja is.

Miközben ezerszer kell bocsánatot kérnem József Attilától, amiért az ő verse indított erre a keserédes írásra, kénytelen vagyok a két utolsó versszakot pontosan idemásolni:

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, –
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. –
Aludj el szépen, kis Balázs.

Mindezeket megkaphatnánk, és el is érhetnénk, nem csak álmunkban, mint kis Balázs, hanem a valóságban is. Sok mindenre képesek lehetnénk, ha nem hagynánk elaltatni magunkat mindazzal a hazugsággal, amit naponta dalolnak vagy duruzsolnak a fülünkbe.

Azt tapasztalom, mi inkább elalszunk, és álmunkban talán egy sokkal jobb világot látunk, mint amivel muszáj lenne szembesülni, ha felébrednénk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!