A közvélemény-kutatások jelenlegi adatai szerint magas szinten van a pártokat elutasítók száma, ami tulajdonképpen egy nyilvánvaló minősítés a politikai pártokról, a politikai elit teljesítményéről. Az elmúlt évek alatt a magyar politikai kultúra arra a szintre erodálódott, ami kimagasló passzivitást, bizonytalanságot eredményez a választók körében. Az a bizonyos kézlegyintés, mindenki számára ismerős, ha a pártok tevékenységére kerül a szó egy társaságban.
A következő néhány sorban arra keresem a választ, hogy mi is romlott el. Mi eredményezi a magyar pártok hatékonyságában való kételkedést?
A békés rendszerváltás befejezésével, a megszülető demokráciában az újjászülető, létrejövő pártok új elvek és új szabályok mentén, a régitől eltérő politikai kultúra megvalósításával indultak el. A bizalom és a remény a létrejövő pártok iránt töretlen volt. Ez a „szűzies” állapot hamar megszűnt, mert a megjelenő gazdasági, társadalmi nehézségek pillanatok alatt leromboltak minden illúziót. A pártok megalapozatlan ígérgetései szertefoszlottak. Az addigi biztonságos élet eltűnt. Az új, gyorsabb, bonyolultabb rendszer mindenkit versenyre kényszerített. Az emberek úgy érezték, mintha egyik pillanatról a másikra elfelejtették volna őket. A közvélemény már csak csalódással, távolságtartással tudta szemlélni a politikát. Ezt az érzést erősítették a 90-es évek, és az elmúlt évek politikai, gazdasági botrányai, ahelyett, hogy létrejött volna egy tiszta, átlátható közéleti rendszer aktív civil közreműködéssel. A lehetőség adott volt. A kormányon lévő politikai pártok minden szándékuk ellenére csak hibával, tévedéssel tudták irányítani az országot. Feltételezhetően keresve a legjobb megoldást.
De az nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszerváltás idején beígért nyugati életszínvonal elérése még sokat fog késni. Talán már el sem érjük. Ennek folyamán jelzésértékű, hogy a két meghatározó rendszerváltó párt, az SZDSZ és az MDF teljesen eltűnt a politikai palettáról. Láthatjuk, a választók az elégedetlenségüknek előbb-utóbb hangot is adnak. Ha másként nem, akkor a szavazófülkében.
A mai helyzet abban hasonlít a rendszerváltás utáni időszakhoz, hogy ismételten sok társadalmi probléma merül fel, amit a koronavírus-járvány egyáltalán nem könnyít meg. Szinte nincs olyan család, amely ne lenne érintve valamilyen negatív változásban. Mint például valamelyik közeli vagy távoli családtag kivándorlása, hitel vagy nehézkes megélhetés a versenyképtelen fizetés miatt. Mert akármit is mond a kormánypárti propaganda, sokan vannak, akik hatalmas küzdelmet vívnak, hónapról-hónapra. Így a választók – akaratlanul is – hamar szembesítik a pártok ígéreteit a kialakult helyzettel.
A mindennapok eme rideg valóságában a pártok hitelessége pillanatok alatt száll el. Viszont hitelesen politizálni csak azok tudnak, akik komolyan gondolják a hivatásukat, komolyan veszik az embereket, és nem politikai haszonszerzés céljából, nem a hírnév és a hatalom kedvéért akarnak támogatást szerezni. Tudjuk, ez nehéz feladat, mert a mai importált politikai kampánystratégiák egyre inkább ideológiától mentesen, mély meggyőződés nélkül koncentrálnak arra, hogy milyen taktikával lehetne minél több választót „megfogni”. Tisztességes párbeszéd helyett inkább a félrevezető, túlzásoktól sem mentes imázsgyártást alkalmazzák. Az aktív, értelmes, politikai hamisságtól mentes párbeszéd hiánya folyamatosan csökkentette, csökkenti a politikában való hitet. Aminek most már látjuk következményei is vannak, mert nem lehet nyíltan, őszintén vitatkozni egy adott témáról. Pedig Magyarország elvileg rég nagykorú.
Hiányzik a hatékony civil élet, ami megszüntetné a pártok mindenhatóságába vetett (tév)hitet, valamint átalakítaná az eddigi megszokott rendszert, hogy tudniillik a választó véleményére csak négyévente van szükség, a választások között pedig bőven elég, ha passzív szemlélője az eseményeknek.
Kalmár Benedek
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.