NEHAZUGGY

Egyszerűen hozzájuk ragad a közpénz

Lázár Gergő | 2020. Május 22, Péntek | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az ország veje olyan szép bevételre tett szert tavaly, hogy nem kevesebb, mint 2,3 milliárd forint osztalékot vett ki a cégéből. Megtehette volna azt is, hogy ennek a dupláját veszi ki, hiszen csak tavaly 4,8 milliárd forint adózott eredményt ért el a BDPST Zrt. Elég nyilvánvaló, hogy itt sem zseniális üzleti érzékről van szó – hasonlóan Mészáros Lőrinc csodaszámba menő meggazdagodásához –, hanem arról, hogy Orbán odaengedte a vejét a közpénzek környékére. Még azt sem hiszem, hogy valóban ő döntene az üzleti kérdésekben, inkább arról lehet szó, hogy kapott egy csapatot, aki kitermeli a pénzt számára, neki csak a nevét kell adnia ehhez az egészhez. Mészáros esetében is hasonló lehet a működési elv, hiszen a felcsúti gázszerelőnek már az összetett mondatokkal is gondja van, nemhogy azzal, hogy felmérje, melyik vállalkozás térülhet meg számára, és melyik nem.

Vélhetően több száz cégen keresztül birtokolja Mészáros a fél országot, ami természetesen megint csak nem a saját, hanem Orbán Viktor megtakarított pénze, a gázszerelő csak strómanja a nagyvezérnek. De akkor sincs gond, ha a csapat által kiötlött zseniális elngondolás befuccsol, hiszen akkor ott vannak a magyar adófizetők, akik állják a végső számlát. Ez történt a Mátrai Erőmű kapcsán, és ez történt az Elios Zrt-vel kapcsolatban is. Ez a hiba azonban több milliárd forintot jelentett, ami egy saját erejéből meggazdagodó üzletembert kicsinált volna, egy államilag létrehozott közpénz szivattyúnak azonban meg sem kottyant. Azzal, hogy ~~Orbán~~ a kormány bármikor hozhat olyan rendeletet, amelynek értelmében az adófizetők állnak egy elbaltázott beruházást, lényegében biztossá tették ezen emberek meggazdagodását.

A gond viszont az, hogy az úgynevezett törvényesen ellopható pénzek mennyisége igencsak véges, pláne most, egy gazdasági világválság kontextusában. Az a pénz, amit a tavalyi nyeresége után Tiborcz kivett a cégéből több, mint amennyit két budapesti kerülettől elvettek a járvány elleni védekezésre hivatkozva. Ez mégis mennyire felfogható ma Magyarországon? Egyetlen ember – akinek semmilyen üzleti háttere nem volt, ha csak a falopás nem minősül annak –, hirtelen üzleti zsenivé válik és többet keres egy év alatt, mint egy kisváros éves bevétele? Az embereket azonban ez már fel sem tudja háborítani, hiszen olyan pénzösszegek ezek, amelyeket felfogni sem tudnak a legtöbben. 1-2 millió forintot még értenek, annyit sokan talán már láttak, sőt lehet, hogy volt annyiuk valaha az életükben, 100, vagy 1000 millió forint azonban soha.

Az, hogy van korrupció, hogy politikusok meglopják az állami vagyont, nem egyedülálló és nem is újdonság (hogy egyenesen szétlopják, az sokkal inkább), azonban az, hogy miniszterek és miniszterelnökök családtagjai is beszálltak ebbe, az valahol még mindig felfoghatatlan. Nem a világon, hiszen a keleti, valamint afrikai diktatúrák hasonlóképpen működnek, Európában viszont ez még mindig valahogy újdonságnak számít. Demokratikusan működő jogállamokban előbb-utóbb felelősségre vonják azokat, akik milliókat sajátítottak ki a közpénzből, Magyarországon azonban az emberek szeme láttára, fényes nappal tűnnek el ezek a pénzek. A Fidesz politikusainak családtagjai – itt elsősorban a nagyobb nevekre gondolok, de kicsiben is hasonló a helyzet – így vagy úgy, de igen jelentős vagyonra tettek szert. Ezt önmagában a képviselői fizetésekből nem tudták volna elérni soha, ehhez az is kellett, hogy kihasználhassák a NER kapcsolati hálóját.

Építkezéseken, a turizmusban, a bankszektorban és még ki tudja hol jelentek meg eddig ismeretlen személyek, akik pár év leforgása alatt egész cégbirodalmakat építettek ki. Ma Magyarország legtöbb milliomosa és milliárdosa a maffiaként működő rendszernek köszönhetően szedhette meg magát, ami egy demokráciában egyrészt elő sem fordulhatott volna, másrészt még ha elő is fordul, akkor is felelősségre vonás követte volna. Nyílt titok Európában, hogy a hazai és európai adófizetők pénzén hízik a magyar „elit”, ami ellen a hatóságok nem tesznek semmit, hiszen ők maguk is pontosan tisztában vannak azzal, hogy kikhez tartoznak ezek az üzletek. Így eshet meg az, hogy a hazai igazságszolgáltatás boldogan szemléli azt, ahogy senkikből lesznek az ország leggazdagabbjai.

Mészáros évekkel ezelőtt, most Tiborcz, aztán ki következik? Kik lesznek azok a soron következő szerencsések, akiket Orbán megfelelőnek talál majd arra, hogy névlegesen birtokolják az ő vagyonát? Kíváncsian várom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!