November 21,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Ne gondoljuk, hogy nincs gond a pedagógustársadalommal

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,041,606 forint, még hiányzik 958,394 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy a termékeiket promotálni kívánó nagyvállalatoknak nem óriásplakátokra és citylightokra, hanem a közösségi oldalakon népes követőtábort maguk mögött tudó influencerekre van szüksége. A véleménnyel nem rendelkező, de véleményvezéreknek nevezett mozgó reklámfelületek fiatalok, jó kiállásúak és ami a legfontosabb, nem beszélnek megosztó, rizikós témákról.

Legalábbis eddig.

Egy magyar youtuber, Paul Street háromnegyed órán keresztül mesél az Ezért rúgtak ki az iskolából című videójában arról, hogy válogatott módszerekkel próbálta elüldözni egykori tanára az iskolájából. Hallgatni is nehéz, ahogy kirajzolódik, milyen erős pszichológiai nyomásgyakorlással, diktatúrákat idéző eszközökkel próbálnak tönkretenni egy fiatal srácot.

A két hete megjelent videó már hatszázezres megtekintésnél tart. Apró reménysugár, hogy az internet mainstream felületein ekkora érdeklődést tud kiváltani egy véresen komoly téma, de megmutatja azt is, hogy annak a magasztos álomképnek, miszerint az oktatásban közvetlenül vagy közvetetten résztvevők szimpla áldozatok felelősség nélkül, nem sok valóságtartalma van.

Nincs kétség afelől, hogy a mindenkori kormányok gyalázatosan kevés pénzt fektettek az oktatásba. Szimbolikus ügyekkel, soha véget nem érő háborúsdival próbálták leplezni az oktatás kudarcát. Ugyanakkor az itt élő posztkádárizmust nemcsak Orbán Viktor tudja felböfögni az Országgyűlésben, hanem szülők és pedagógusok egyaránt, gyakran teljesen észrevétlenül.

Rendszerszintű problémákra következtetni kizárólag egy youtuber vagy a szomszéd elmondása alapján nem érdemes, éppen ezért jó, hogy a nyilvánosság erejét egyre bátrabban használó fiatalok megosztják a történeteiket, a Pedagógusok fenyegető aurával nevű csoport már tizenhétezer tagot számlál a Facebookon.

A csoport azért jött létre, hogy a diákok elhallgatott, gyakran magukban is elfojtott történetei a felszínre kerüljenek. Nem ebben az országban él, aki nincs tisztában azzal, hogy ilyen és ehhez hasonló eset a saját iskolájában, akár vele is ugyanúgy megtörténhet.

Mert közügynek számít az, ha egy tanár a diák combjára csúsztatja a kezét, majd közli, hogy elengedi vizsgázni azzal a feltétellel, ha az irodájában azt csinálnak, amit ő szeretne. Közügy az is, ha a tanár nyilvánosan, mindenki szeme láttára aláz meg egy diákot. Ugyanúgy közügy, ha a politikai nézetei vagy véleménye miatt tesznek tönkre valakit, ahogy arra a szekszárdi Garay-ban szintúgy volt példa még 2018-ból.

Meghurcolt tanulók százairól olvasni, olyanokról, akiket valamilyen formában megnyomorítottak azok a borzalmas élmények, amiket fiatalon át kellett élniük. Fontos beszélni a katasztrofális Nemzeti Alaptantervről, az alacsony tanári fizetésekről és a politikai elit nemtörődöm hozzáállásáról, de azt is meg kell jegyezni, hogy a rendszerváltás előtti beidegződések a pedagógustársadalomban nem tűntek el, sőt, nagyon is jelen vannak, csak épp senki nem beszél róluk, hatásuk viszont összehasonlíthatatlanul nagy.

A #MeToo-nak nem azért volt akkora hatása, mert nem gondolták volna az emberek, hogy történik hatalmi visszaélés és erőszak. Azt nem tudták elképzelni, hogy hosszú éveken keresztül titokban maradhattak az esetek úgy, hogy a közeg tudott róla. Hasonló figyelhető meg itt is.

Összetartás, félrenézés, hiteltelenítés: sajnálatos, de megnézheti magát az a diák, aki felemeli a hangját a visszaélésekkel szemben. Sokszor a saját szüleikre sem számíthatnak, mert egyszerűen nem hisznek nekik. Ebben a helyzetben, teljesen egyedül maradva értelemszerű, hogy ezek az ügyek a fiók mélyére kerülnek, az adott pedagógus előtt pedig még fényes jövő áll, hogy tönkretegye pár fiatal gyerekkorát.

A diákot partnernek tekintő, elkötelezett tanárok előtt le a kalappal. Ők azok, akik hivatásként tekintenek a tanárságra egy olyan időszakban, amikor még az autónepperek is jobban meg vannak becsülve. Ennek ők ugyanúgy megisszák a levét, épp ezért szomorú, hogy a hierarchikus rendszerrel visszaélő diktátorokra ugyanúgy a „tanár” kifejezést kell használni.

Az elmúlt évek pozitív jelensége, hogy a bántalmazottak egyre határozottabban állnak ki és lépnek a nyilvánosság elé. Nincs más út, hogy a kádári időszakból rajtunk maradt kiskirályok bedobják a törölközőt. Senkit nem lehet tönkretenni következmények nélkül. Ha az influencerek belátják, hogy megosztó témákkal is kell foglalkozni, ha a tanárok megértik, hogy a kollegialitás nem arról szól, hogy a másik védhetetlen tetteire a szőnyeg alá söprés a megoldás és ha a szülők rájönnek, hogy a gyerekük akár igazat is mondhat, amikor az őt ért traumákról beszél, akkor már egy lépést tettünk egy jobb időszak irányába. Minden más csak ezután.

Fazekas Adrián, középiskolák diák

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.