Remélem senkinek nincs kétsége afelől, hogy Orbán Viktor tegnapi sorosozása és a nemzetközi balliberális, háttérhatalmi összeesküvés között egyenes az összefüggés: meghátrált a gaz, idegenszívű Fitch Ratings, oda a bóvli, üdvözlünk, szeretünk Namíbia.
Azért késlekedtem a cikkel, mert bár a Fidesz még tegnap este beüzemelte a gondosan előkészített szlogeneket (A felminősítés is bizonyítja, hogy a magyar gazdaság átalakítása sikeres volt!!!!!, a magyar reformok működnek!!!!!) azért kíváncsi voltam Kósa-imitátor Varga Misi fél 9-re beharangozott doorstep sajtótájékoztatójára.
Nem mintha bármi újdonságra érdemes lett volna számítani ahhoz képest, amit már ötvenezerszer hallottunk, de a hitelesség kedvéért. Meg hogy senki ne mondhassa, nem tudunk örülni annak, amikor valami jó történik velünk. Pedig de, tudunk örülni és mindig örülünk is, amikor nyomós okunk van rá.
Mivel az MTI lehozott egy, a migránsozás nyelvét beszélők számára teljességgel érthetetlen, értelmezhetetlen hírt arról, ami történt, lefordítom: a három hitelminősítő közül az egyik öt év után kiemelte a bóvli kategóriából Mária országát. Ez azt jelenti, hogy bekerültünk a leggyengébb befektetésre ajánlott csoportba és immár Törökország, Mexikó és Namíbia oldalán döngethetjük a mellünket, hogy megcsináltuk.
A Fitch öt év után döntött úgy, hogy a devizában kibocsátott hosszú lejáratú szuverén magyar adósságállomány osztályzatát az eddigi „BB plusz”-ról egy fokozattal „BBB mínusz”-ra javítja. Még mielőtt elkezdenénk rúgkapálni attól (pedig ha nyomós okunk van rá, tényleg tudunk örülni), hogy 40-60 milliárdot spórolhatunk (nem mi, ők) a felminősítésekkel – már amennyiben mások is követik a Fitch példáját! – emlékeztetni szeretnék egy látszólag jelentéktelen vonatkozásra. Ugyanez a hitelminősítő 2009 júliusában „BBB” csoportba sorolta a Bajnai-féle válságkezelő kormány vezette Magyarországot. Mondom, mínusz nélkül. Ez eggyel magasabb kategória, mint ahová most visszamásztunk, az átkozott elmúlt nyolc év utáni hetedik évben.
Elismerve, hogy Magyarországot 2005-ig fokozatosan egyre feljebb, utána viszont már csak lefelé minősítették a nemzetközi hitelminősítők és hogy a felminősítések sorát bizony a Gyurcsány-kormány fordította meg, nézzük meg, minek örülünk most.
A propaganda szerint annak örülünk, hogy a magyar reformok működnek: csökken az államháztartási hiány, nőnek az adóbevételek, és egyre inkább belső finanszírozásból valósítható meg a csökkenő államadósság. A fizetési mérleg stabilan többletben van, az uniós források felhasználásában élen járunk Európában (ez kétségtelen, azzal az apró megjegyzéssel, hogy nem mi járunk az élen, hanem a kormány és szűk ismeretségi köre; nem a források ésszerű felhasználásában, hanem az irányított harácsolásban), javult a bankszektor helyzete és így tovább.
A magam részéről külön örülök annak, hogy a migránsokkal riogatást a következő napokban-hetekben árnyalni fogja a felminősítéssel kötelezően együttjáró melldöngetés, sőt, ha egy kis szerencsénk van, kezdődik valami plakátkampány, amire megint ing-gatya rámegy, de kit érdekel, ha egyszer ennyire jók vagyunk.
Másfelől nem lennék Matolcsy helyében ezekben az örömteli pillanatokban, mert miből hogyan lesz ezután azokkal a luxuspalotákkal? A jegybank ösztönös zsenije uralkodása óta a gyenge forintban érdekelt (hát hogy másként lehet kaszálni a devizán), az ő dolgos lábaival taposta-döngölte bele a forintot az anyaföldbe, ehhez képest már a felminősítés hírére 317-ről 315-re erősödött a nemzeti fizetőeszköz. Szar ügy, szűkül a lenyúlnivaló, én azt hiszem. Mégiscsak Soros ármánykodott, az lesz a megfejtés.
Ami a Fidesznek, Orbánnak és Vargának hatalmas siker (igaz, hogy eddig fikázták a hitelminősítőket, mert Soros ügynökei és azért nem akarják látni azt, amit a vak is lát, hogy mi mennyire nagyon szárnyalunk) szerintem annyit tesz – mint fent is utaltam rá – hogy rosszabbul állunk mint a válságkezelés után közvetlenül. Annyi történt, hogy a hullámzó szar kategóriából átkerültünk a stabilan szar kategóriába, mert a magyar reformok működtek.
Valóban: magunk mögött hagytuk azokat a sötét időket, amikor még 265 forint volt egy euró, amikor még minimum 500 ezer adózóval több élt az országban, amikor megvolt még az a 3000 milliárd forint magánnyugdíj, amikor még nem 27% volt az ÁFA, amikor nem szívatták szét a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat és úgy általában a munkavállalókat, nem volt 350-féle adó és különadó. Nos, igen a Fidesz akkor kétpofára üvöltötte, hogy csődközeli állapotba került az ország. Most megannyi reformintézkedés után a válság utáni besorolásunk alatt eggyel verdessük a mellünket azzal a féltéglával.
Tesszük ezt úgy, hogy a GDP csak 0,9 százalékkal nőtt az első negyedévben az előző év azonos időszakához képest a nyers adat szerint, negyedéves összevetésben pedig a szezonálisan és naptárhatással tisztított adatok szerint 0,8 százalékkal csökkent. Ezzel európai összehasonlításban tegnaptól mi vagyunk az a befektetésre ajánlott ország, amely még a valóban csőd torkából kiszabadított Görögországnál is rosszabbul teljesít. Ha ez nem siker, akkor semmi.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.