December 24,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Igénytelen ország igénytelen vezetője

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Facebook/Fidesz

Azt nem tudom, hogy ezt az izét a kormányzati kommunikációra szánt közpénzből vagy a Fidesznek adott közpénzből finanszírozzuk, de kivételesen az a hirdetés (vagy micsoda ez), amivel egyet lehet érteni. Közös kincs – hiszen így is, úgy is mi fizettünk érte – használjuk hát közösen.

Nézzük először a főalakot. Ő is közös kincsünk, hiszen mi tartjuk el. Hetedíziglen. A fotó a privát fideszes országértékelés alkalmával készült. Tehát nem egy 16 órás repülőút után nyolc perccel, amit a puritán államférfiú a fapadoson nyomorgott végig öltönyben, hogy ne pazarolja az adófizetők pénzét. A Várkert Bazárban haknizott a kiválasztottaknak, harminc vasalt öltönyt is vihetett volna magával, de ő ragaszkodik a bevált gyakorlathoz, a kutya alól rángatja ki. Igénytelen ország igénytelen vezetője.

A külsőségek után – egy reklámon, hirdetésen a külsőségnek is jelentősége van – nézzük a mondanivalót. Igazsága vagyon neki. Valóban rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e védeni hazánkat. Eddig nem nagyon sikerült. Nemhogy a hazánkat, önmagunkat, szüleinket, nagyszüleinket, gyerekeinket és unokáinkat sem tudtuk megvédeni. Főként a magát kereszténynek és kulturáltnak valló maffiától nem tudtuk megvédeni. Nem tudtuk megvédeni az ország vagyonát a rablóktól, mára már nem is tudhatjuk, mi maradt még nekünk és mit íratott kinek a nevére a bűnbanda.

Nem tudtuk megvédeni a jövőnket sem, a következő generációt sem. A fideszes lakosságcsere nagyjából lezajlott. A külhoni magyarok legalja a maffiában landolt, a saját országában elismertséget szerezni nem tudó középszer mostanra itt terjeszti a náci eszméket. A normális külhoni magyarok (minden látszat ellenére ők vannak többen) nagyobbik része otthon maradt, ide zömmel – bár egyáltalán nem kizárólag – a selejt jutott. Ezzel párhuzamosan sikerült elüldözni az országból egy csomó olyan embert, akik az ország jövőjét jelenthették volna. Most is azt jelentik persze, csak nem ennek az országnak, hanem annak, amelyik megadta nekik azt, amit a szülőföldjük nem. Ők már máshol nevelik a gyerekeiket, máshol tanulnak, dolgoznak, adóznak és tervezik a jövőt. Így jó a maffiának, hiszen azok, akik elég bátorsággal és elég tudással rendelkeznek ahhoz, hogy rámutassanak a disznóságokra, száz és száz kilométerre vannak innen. Így már veszélytelenek. Lakosságcsere ez is, mégpedig tervezett, tudatos lakosságcsere. És hatékony.

Az országunkból már nem tudjuk, mennyi a miénk. A nemzetünk megváltozott és nem is tudjuk pontosan, hogy a saját otthonaikban megfagyó magyar nyugdíjasok vagy a jól fizetett ukrán nyugdíjasok tartoznak inkább a nemzethez a kormány álláspontja szerint. Nem tudjuk, hogy a magyar írók, költők részei a nemzetnek vagy az őket sárba rántó import kultúrharcosok, akik a szülőföldjüket hátrahagyva ide jöttek jól élni a közösből.

A keresztény kultúrával én nem nagyon tudok mit kezdeni, ezért azt sem tudom, mit és hogyan kellene védeni rajta. A keresztény kultúrához a közpénzből kifényesített templomtornyok és a közpénzből élősködő, cserében a hatalom seggét nyaló egyházak, vagy az elesetteket segítő, de a hatalom heves gyűlöletét kiváltó egyházak tartoznak inkább? Meddig keresztény valami és honnan kezdve egyszerűen csak kultúra? Ki dönti el, hogy melyik? Amelyik nem keresztény, simán csak kultúra, az nem szorul védelemre? Vagy olyan nincsen?

Rajtunk múlik, perszehogy rajtunk. Hiszen mi engedtük ezeket a hatalomba, a húsosfazék mellé. Aztán beengedtük őket a családunkba, az óvodáinkba, iskoláinkba, egyetemeinkre, kórházainkba, tévéinkbe, sportklubjainkba, önkormányzatainkba, színházainkba, múzeumainkba, könyvtárainkba. Be is költöztek, ki is rabolták, a maradékot összeszarták. Mi pedig néztük tapsikolva vagy dühösen, lelkesen vagy elkeseredetten.

Már nem tudom, mit lehet még megvédeni. Azt sem tudom, mit kellene megvédeni. Csak azt tudom, kitől kell megvédeni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.