Végül is beszélhetnék arról, hogy kinyílott a Kerényi-féle elszáradt pitypang és azt is mi fizetjük tízmilliós nagyságrendben; hogy a túlárazott stadionépítésekre szánt milliárdok mellett már külön tízmilliókért reklámozzák is az épülő betonrengetegeket; hogy a vizes vébé kábé dupa annyi milliárdba (90) fog kerülni ahhoz képest, amiről eddig szó volt, amivel eddig etettek (50); hogy miként trükközik a kormány az államadósságal, hogy kevésbé tűnjön büdösnek a trágya; hogy miután szétverték a magyar oktatást köznevelési államtitkárokon átívelően, most hogyan államosítják tokkal-vonóval az egész rendszert.
Bármiről beszélhetnék, soha nem érnék a végére, vagy mire a végére érnék, kezdhetném máshonnan és elölről. De az, ami ma a parlamentben történt Polt-Matolcsy vonalon, az előrébb kívánkozik a rangsorban. Próbálom visszafogni az öncélú kurvaanyázást is, igen.
Ma volt az a nap, amikor minden legfőbb ügyészek szégyenének, Polt Péternek és minden jegybankelnökök megcsúfolójának, Matolcsy Györgynek jelenése volt az országnak házában, hogy a hozzájuk intézett kérdésekre külön-külön válaszoljanak. Megpróbálom sehova ne vezető dühömet szavakba önteni és közhelyszámba menően megállapítani, hogy amikor azt hinné az ember, nincs lejjebb, akkor ott van Polt és Matolcsy.
Röviden összefoglalom ennek a két páratlan gazembernek a mai alakítását, hogy világos legyen, akinek még nem az: a maffiavezért leszámítva ez a két alak az, aki miatt Magyarország Európa pöcegödrének legalján vegetál. Minél tovább maradnak ezek, annál kevesebb esély marad arra, hogy valaha is élhető hely legyen ez itt.
Matolcsytól azt kérdezték, hogy lehet, hogy nem sikerült még lemondania, miután kiderült, hogy a rokonait tömködi az MNB pénzével. A rinocéroszbőrű pókerarc blöfföt kiáltott és megállapította, hogy a balliberális ellenzék három hónapja politikai hadjáratot visel az MNB ellen, amelynek világos célja, hogy a Magyar Nemzeti Bankot és a forintot gyengítse; minden ami Szemerey Tamás rokonával, az MNB eltűnt pénzével kapcsolatban elhangzott: blöff, blöff, blöff. A Növekedési Hitelbank (amely egyébiránt Matolcsy György fia cégének bútorgyár-vásárlását is finanszírozta) pedig mint minden bank saját döntése alapján a saját pénzét osztogatja (!!!), ezért vállalja a felelősséget. A Sakk és póker remekművet illetően, idézem:
„…nem rólam szól, szerencsére, hanem Magyarország 2010-2013 közötti dicsőséges, szabadságát kivívó hadjáratáról, és miután ott voltam, rólam is.”
Polt Pétertől azt kérdezték, hogy hányadán is állunk a Quaestor-üggyel, van-e kormányzati szereplő az érintettek között. Poltnak erről eszébe jutott a Quaestor-ügyön dolgozó, tragikusan váratlanul és fiatalon elhunyt csoportvezető ügyész, akivel kapcsolatban ezt volt pofája mondani:
„…a csoportvezető ügyész úr nagyon lelkiismertes és nagyon kitűnő munkát végzett ebben az ügyben (…) élete utolsó időszakában rendkívüli módon bántották azok az alaptalan rágalmak, amelyek az ügyészség vádiratát és az azt megelőző munkáját érintették.”
Na tehát itt van ez a két ember, akinek a cinikus gecisége nem ismer határokat. Persze én leszek a geci, ha azt mondom, hogy ennek a két demokratikus féknek és egyensúlynak jelen állás szerint egy jogállamban börtönben kellene ülnie és nem tegnap óta. Ehhez képest ez a két emberszerű lény egymást szopogatja a tisztelt házban és mindkettő beleröhög az arcunkba, mintha örökké élnének. Illiberáliában a legfőbb ügyész a jegybankelnök védőügyvédje és jogi tanácsadója, cserében a jegybankelnök a legfőbb ügyész feleségét foglalkoztatja legalább kétszer akkora fizetésért (most nincs kedvem megnézni), mint amennyi a legfőbb ügyész javadalmazása.
Matolcsy 265 ezer millió forint közpénzt akart eldugni az állampolgárok, a pénz tulajdonosai elől és neki áll feljebb, ő kiált botrányt és blöfföt. Az az útonálló gazember, akinek áldásos tevékenysége kimerült a forint tudatos, előre megfontolt gyengítésében és abban, hogy a devizahitelesek kárát eltulajdonította a nyomorultaktól, a forint gyengítését nehezményezi.
Ez a közgazdászok szégyene kimondja hangosan, hogy a bankvezér szabadon elosztogathatja a tulajdonosok pénzét és nem börtönben rohad, hanem a parlamentben hisztériázik. Melyik az a hely Európában, ahol a bankigazgató a családtagjainak osztogatja a tulajdonosok pénzét, majd simán letagad mindent és a szeme sem rebben? Amikor mai napig megy a simorozás, amikor éjt nappallá téve taposták az MNB korábbi elnökét, az nem a forint elleni támadás volt, hanem hazafias cselekedet és szabadságharc, mi? Matolcsy György az általa vezetett jegybanktól származó kedvezményes hitelt az unokatestvére bankján keresztül folyósította a fia cégének, és nem érzi pofátlan, álszent, undorító, gyomorforgató disznóságnak, hogy még ő kéri ki magának? Nem.
Aztán itt van Polt, a másik gyönyörűség, Magyarország elsővonalbeli sírásója. Miközben soha nem fogjuk megtudni (ahogy sok más hasonló eset is homályban maradt), mi volt az ügyész halálának oka, aki pont véletlenül az évszázad pénzügyi botrányán dolgozott, a legfőbb ügyész halottat gyaláz. Azt az álságos látszatot próbálja kelteni, mintha azok okozták volna az ügyész halálát, akik teljesen megalapozottan érezték úgy, arra megy ki az egész, hogy futni hagyjanak egy 200 milliárdot elsikkasztó másik gazembert, akinek nem mellesleg rokoni szálon köze van a legfőbb ügyészhez. Polt arról beszél, hogy a kiváló ügyész abba betegedett bele, hogy a rohadt, kézivezérelt ügyészség nem képes összeállítani egy vádiratot egy példátlan gazdsági bűncselekményben?
Milyen ország ez? Mennyire gerinctelen férgek ezek az emberek? Ezért fizet adót a magyar, hogy ezek az aljas pártkatonák beleröhögjenek a pofájába? Erre már nincsenek szavak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.