Jó, akkor elkezdem. Bocsánat. Mert valahol el kell kezdeni. Nem az uszítást, kirekesztést (azt már régebben elkezdték mások), hanem a békülést. A kölcsönös tiszteletet. Bocsánatot szeretnék kérni, mert már az én számon is kicsúszott a „büdös cigány” kifejezés bizonyos szituációkban. Nem vagyok rá büszke, sőt. Kimondottan utáltam magam az eset után. Ki vagyok én, hogy bárkit a származása miatt degradáljak? Ki vagyok én, hogy általánosítsak? Ki? Egy ugyanolyan ember, mint bármelyik embertársam. Sajnálom. Törekszem rá, hogy jobb ember legyek.
Sajnos a magyarok jelentős része ebben szocializálódott, ezt vissza nem tudjuk csinálni, legfeljebb a szívünkre tesszük a kezünket, mélyen magunkba nézünk, és elgondolkodunk azon, miért is van ez. És változunk, mert a változásban van a közös jövő kulcsa. Mindenki egyesével, csak így fog működni. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne ezzel az országgal a cigány munkások nélkül. Az útépítéseken 40 fokos melegben én csak roma melósokat láttam az aszfaltozó gép mellett, fehéret egyet sem. Ott „keccsöltek”. Ők igen, nem ahogy a nagy ember mondta, aki szerintem az életben egy talicska sódert odébb még nem tolt, mert mióta a kollégiumból kiszédelgett a mi pénzünkön élősködik.
Vagy a mezőgazdaságban a napszámosok. Igen, vannak még ilyenek, akik a dinnye- vagy kukoricaföldeken elvégzik az úgynevezett piszkos munkát. Vagy a konyhák gazdasági bejáratánál cigiző, csontsovány, idős roma nénik, akik egész nap a zsíros kondérokat mosogatják és kaparják az odaégett edényekről a kormot. Ott vannak a szemetes kocsikon dolgozó cigányok is, nem tudom hány „nagymagyar” cserélne velük akár egy nap erejéig. Hajnaltól büdös kukákat toligálni felemelő érzés lehet. És még sorolhatnám azokat a munkákat, amelyeket cigány honfitársaink végeznek el helyettünk. Köszönjük meg nekik, legyünk egy kicsit mi is hálásak azokért a dolgokért, amik nélkülük valószínűleg nem lennének, vagy nem működnének. Vegyük már észre, hogy ők is a társadalmunk tagjai. Gyerekkoromban rengeteg cigány származású osztálytársam volt, Kőbányán jártunk suliba. Soha semmilyen incidens nem volt, együtt játszottunk, fociztunk, táboroztunk, szerettük egymást. Akkor is, most is. Van aki rendőr lett, van aki műszerész, van aki meghalt időközben. De soha nem gondoltam azt, hogy én különb lennék náluk, vagy ők nálam. Egyformák voltunk, egyformák vagyunk. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, mindenkinek jár egy esély. Főleg azoknak, akik Magyarországon hátrányból indulnak, csak azért, mert cigánynak születtek.
Olvastam Karácsony Gergely Facebook-posztját, amelyben megemlékezik a tatárszentgyörgyi romagyilkosságról. Csorba Róbertet és 4 és fél éves kisfiát 11 évvel ezelőtt ezen a napon lőtték le hidegvérrel rasszista gyilkosok. Az édesapának és kisgyermekének egyetlen bűne az volt, hogy cigánynak születtek. Ennyi. Tanulságos beleolvasni a gusztustalan fröcsögés és a demagóg bezzegelés áradatába, ami a kommentszekcióban megjelenik.
A porcica esete a tiszta lakással. Sajnos Szögi Lajost és Marian Cosmát sem lehet visszahozni az élők sorába, de hogy ez legyen a válasz vagy érv egy ilyen megemlékezés kapcsán, szerintem igen gusztustalan. Természetesen Orbán tesz a tűzre rendesen, nem megold, hanem uszít. Valahányszor szavazatokra volt szüksége, megvette a romákat kilóra. Közpénzen. Közben körülbelül egyetlen börtönt nem újítottak fel, egyetlen börtön állapotát nem tették jobbá, viszont kifizettek eddig 8,5 milliárd forintot kártérítésekre. Hogy is van ez? Nem megyek bele, mert itt már sokan leírták a gyöngyöspatai esetet, de jól tükrözi az egész kormány hozzáállását az egész ügyhöz. Mit várunk egy Farkas Flóriánt pórázon rángató, a romáknak szánt pénzt ha nem is az utolsó fillérig, de jelentős részben ellopó bandától? Mit várunk azoktól, akik úgy köpik le a törvényeket, amelyeket mellesleg ők hoztak, hogy egyszerűen nem hajlandók betartani azokat?
Mit várunk ezektől? Semmit. Nem is szabad, mert a megoldás bennünk van, szerintem. A cigányság nem egy állatfaj, hanem ugyanolyan emberek, mint mi. Gondolom, mindenkinek van a környezetében cigány származású ember, és tudja, hogy az illető feltétlenül megérdemli, hogy egyenlően bánjanak vele. Tegyen is úgy. És igen, voltak, vannak és lesznek olyanok, akik sajnos nehezen integrálhatók, de ha nem kapnak reményt és elfogadható perspektívát sem, akkor soha nem fognak beilleszkedni. Ez igaz a roma és nem roma bűnőzökre is, mert sajnos az arányok hasonlóak, semmivel sincs több cigány bünőző, mint fehér. Ez van.
És bármennyire is fáj ennek a kirekesztő, uszító bandának, vannak olyan emberek, mint Setét Jenő vagy Bogdán László, akik mindent megtesznek azért, hogy a cigányságnak, és ezáltal mindannyiunknak jobb legyen. Tisztelet és hála nekik.
Vogronics A.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.