NEHAZUGGY

Ehhez nekünk mégis mi közünk van?

Lázár Gergő | 2020. Február 23, Vasárnap | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most már biztos, hogy a kormány nemzeti konzultációt fog indítani, amelynek „kérdései” között két esetben is találkozhatunk a gyöngyöspatai romák ügyével. Ez olyan szinten felháborította az emberek egy részét, hogy ma délután Budapesten tüntetés lesz az ellen a döntés ellen, miszerint a kormány beleavatkozik egy olyan ügybe, amelyben semmi keresnivalója nincs. A gyöngyöspatai diákoknak közel 100 millió forintot ítélt a bíróság másodfokon, amiért őket szegregálták fehér diáktársaiktól. A történet egyértelműen felháborító, amelyet egyébként vélhetően minden értelmesen gondolkodó ember elítél. A kormány azonban bebizonyította, hogy ők nem tartoznak ehhez a csoporthoz, hiszen nem elég, hogy a Kúria elé viszik – ezt persze megtehetik, ezt még el lehet fogadni – de ezen felül még támadást is indítottak azokkal szemben, akiket jogsérelem ért.

Hogy mi a megfelelő kártérítés a volt diákok számára, az lehet vita tárgya, azonban a bíróság meghozta jogerős döntését, amelyet vitathat ugyan a közvélemény, beleavatkozni ebbe viszont nem fair. Pláne nem elfogadható az, hogy a kormány végső soron szinte népszavazásra bocsájtja azt, hogy a társadalom szerint igazságos-e a kártérítés, vagy sem. Valóban fontos, milliókat érdeklő kérdésekről soha, egyetlen alkalommal sem kérdezte meg a kormány az embereket, a nemzeti konzultációt minden esetben a saját ügyük érdekében indították, ezért a kérdéseket is úgy írták össze, hogy arra rossz választ ne adhasson senki. Manipulatív, előre eldöntött kérdéseket tesznek fel, amelyek ezért értelmüket veszítik. Na nem a kormány szempontjából persze, hiszen az azt kitöltők tömegeivel majd henceghetnek a politikusaik.

De amellett, hogy az embereket afelől kérdezik, hogy szerintük igazságos-e a kártérítés – egy az ügyet mélységeiben nem ismerő állampolgár mégis hogyan lenne képes ezt eldönteni? – arra is kíváncsiak, hogy ha megítélik a kártérítést, akkor miként teljesítsék azt? Mégis miért a magyar emberek döntsenek? Mi köze van Mari néninek, és Béla bácsinak ahhoz, hogy miféle kártérítést kapnak a szegregált gyöngyöspatai romák? A bíróság ezt eldöntötte, miután megvizsgálta az esetet. Ennek kétségbevonása lényegében a bíróság létének kétségbevonása. Az, hogy ezek nagy része már a Fidesz kezében van nyílt titok, azonban mint a példa mutatja, van ahol még nem az ő számukra kedvező döntések születnek. Ez, a döntés elleni nyílt kormányzati támadás is csak annak a példája, hogy a Fidesz képtelen elfogadni, ha nem neki van igaza.

Orbán Viktor nyíltan ment neki a romáknak, amikor évindító sajtótájékoztatóján a gyöngyöspatai iskolákban szegregált oktatást elszenvedő romáknak megítélt bírósági kártérítést munka nélkül szerzett pénznek nevezte, amelyet egy „etnikailag meghatározó csoport tagjai” kapnak.Ezzel egyidőben szálltak bele azokba is, akik kártérítést nyertek a kormánnyal szemben, amiért élhetetlen körülmények között kénytelen eltölteni börtönbüntetésüket. Mindkét csoport esetében a bíróság meghozta döntését, a kormány mégis úgy tesz, mintha ez nem történt volna meg, ezért a nép véleményére kíváncsi. Azok véleményére, akiknek nem lehet elegendő információjuk ahhoz, hogy ebben állást foglaljanak. Véleményük persze lehet, csak azt is figyelembe kellene venni, hogy ezeket a véleményeket a kormány folyamatos befolyásolja.

Orbán Viktor úgy érzi, ő egyszemélyben az igazságszolgáltatás, neki joga van ahhoz, hogy eldöntse kinek mi jár. Ha neki valami nem tetszik, nemzeti konzultációt indít, amelyet követően majd úgy fog viselkedni, mint egy a teljes magyar társadalmat képviselő uralkodó. Ebben az országban még vannak törvények. Egyre kevesebb és egyre inkább megkérdőjelezhető törvények, de törvények. Orbán most ezt igyekszik semmibe venni akkor, amikor egy bírósági döntést nem kíván végrehajtani. Már csak azt nem értem, hogy mégis kinek képzeli ő magát? Az államvagyon felett nem ő rendelkezik, még ha egyébként így is viselkedik az elmúlt években. Miért van az, hogy milliárdok járnak egyes egyházmegyéknek és külföldön építkező vállalkozóknak a magyarok adóforintjaiból, de nem jár 100 millió forint egy olyan csoportnak, akiket jogsérelem ért? Talán azért, mert azt nem lehet ellopni?

Orbán nem tesz mást, mint hogy egy teljes társadalmat próbál meg egy csoporttal szemben uszítani. Azonban az emberek még mindig mondhatják azt, hogy nem kérnek ebből. Nem kívánnak eszközei lenni ennek az uszításnak. Ugyanis ha egyetlen nemzeti fecnit sem küldenek vissza az emberek, akkor Orbán csúnyán pofára esik. A félelmem azonban az, hogy még mindig van elég fanatikus Fidesz szavazó ahhoz, hogy legitimálják Orbán törvénytelenségét. Ez a rendszer akkor fog összeomlani végleg, ha már a vezető hívása sem lesz elegendő ahhoz, hogy kiálljanak valakik ellen. Amint eljön az a nap, amikor nem érkezik válasz Orbán hívására, akkor mindennek vége lesz. Ez az idő azonban egyelőre még várat magára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!