Nagy a sírás-rívás Gyöngyöspatán – így képzeli el az ország más részén lakó egyszeri ember az ottani helyzetet, ugyanis naponta hallja a híreket arról, mennyire lehetetlen helyzetbe kerülne a település, ha kifizetné azt a pénzt, amit a bíróság a szegregáció következtében elszenvedett életre szóló hátrányok miatt ítélt meg néhány tucat egykori roma diáknak.
A körülményekről már jócskán kaptunk információkat, megtudhattuk sok más mellett, hogy a perben tárgyalt szegregációs gyakorlat az elmúltnyolcévben alakult ki, és azt 2010 után már felszámolták, hogy a felperes gyerekek közül sokan nem is jártak rendesen iskolába. Mindezekből – a megszólalások szerint – levonható az a következtetés, hogy itt mindössze egy ügyes próbálkozás történt abból a célból, hogy így jussanak pénzhez munka nélkül egyesek.
Most, miután az ítélet jogerőre emelkedett, az önkormányzat és a kormány egyezkedni próbál a kedvezményezettekkel, szebbnél szebb ajánlatokat tesz nekik, mi mindent vehetnének igénybe a nekik járó kártérítés helyett. A hírek szerint néhányan hajlanak a megegyezésre, állítólag beérnék képzésekkel vagy pszichológusi segítséggel, ám a többség kitart.
Szemfüles riporterek már azt is kiderítették, hogy nem egy érintettnek már nincs is más választása, mert a megítélt kártérítés reményében uzsorakölcsönöket vettek fel és azt vissza kell fizetniük. Ugyanakkor újra meg újra előkerül, hogy Gyöngyöspata nem akar, de nem is tud fizetni, mert erre nem telik a településnek, ekkora veszteség működésképtelenné tenné a várost. Ez az érvek érve ebben az esetben, hát azt nem akarhatja senki, se a romák, se jogvédők, hogy megszűnjön például a szemétszállítás Gyöngyöspatán, vagy ne kapjanak enni a szociálisan rászorultak.
Persze az is tény, hogy az önkormányzat nem egy sziget az óceán közepén, hanem része az államnak, így a mindenkori kormánynak kell felelősséget vállalnia a települések viselt dolgaiért is, függetlenül attól, hogy esetünkben a perben szereplő szegregációs gyakorlat Gyurcsány vagy bárki más idejében volt-e jellemző. Megtörtént, az érintetteket kétségkívül kár érte, ennek orvoslása annak a kötelessége, aki éppen a hatalmat gyakorolja, még akkor is, ha ehhez nem fűlik a foga. Ennek a kötelességének a teljesítése után elgondolkodhat azon, át tudja-e hárítani ezt valakire, fordulhat ő is bírósághoz, de az már egy másik kérdés.
Egy jogállamban így történne, nálunk természetesen az illiberális megoldások válnak egyre inkább megszokottá.
Pável Melinda
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.