NEHAZUGGY

A tragédiákat elfelejtjük, hiszen azok helyét újabb tragédiák veszik át

Lázár Gergő | 2020. Február 17, Hétfő | 9:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Újabb családi tragédia, amely – ha csak egy pillanatra is, de – lerántja a leplet a szociális ellátás lehetetlen helyzetéről Magyarországon. Az elesetteket, betegeket és időseket az állam nem védi meg, nem kínál számukra elegendő lehetőséget, nem segíti őket. Igen, vannak családsegítők, fordulhatunk a rendőrséghez is, valamint különböző civil szervezetekhez – akik sokszor az állam feladatait végzik el -, azonban ez mégsem elegendő. Nem elegendő, mert ha így lenne, nem lennénk szemtanúi családi tragédiáknak. Ezúttal az eset nem „megszokott”, ugyanis nem féltékeny férjről van szó, aki végzett teljes családjával. Ezúttal vélhetően az elkeseredettség, a kilátástalan helyzet sodorta olyan helyzetbe az elkövetőt – akit bűne alól ezzel felmenteni semmiképpen sem szeretnék – hogy megölje saját lányát, majd megpróbáljon magával is végezni.

Idős férfi megölte lányát, majd önmagával is végezni próbált pénteken Mosonmagyaróváron. A Kisalföld úgy tudja, súlyos betegsége miatt szánta rá magát a szörnyű tettre.

A szalagcímek így szóltak, azonban a történet vélhetően nem ennyire egyszerű. Az idős férfi felesége nemrég halt meg rákban, majd ezt követően a férfit is – egyes források szerint – végstádiumú rákkal diagnosztizálták. Ha ez nem lenne elég, még az is tudható, hogy a házaspár lánya gyermekkora óta ágyhoz volt kötve, ezért folyamatos ellátásra szorult. A gyilkosság és öngyilkosság körülményeiről nem tudni mindent, ezért egy ideig az is kétséges volt, hogy a döntést közösen hozták-e meg, vagy pedig a férfi egymaga döntött. Mostanra kiderült: közösen döntöttek így, búcsúlevelet is hagytak. A helyzeten azonban már nem változtat, hiszen úgy hitték, hogy nincs más kiút, mint a halál. Nem gondolták úgy, hogy létezik segítség a helyzetükre, vagy lenne olyan, aki gondoskodhatna a középkorú nőről.

A halál lett a megoldás. Hogy az idős férfi végül fel fog-e valaha ébredni, vagy sem, az kérdéses, az viszont nem, hogy a kilátástalan helyzet vezetett ehhez a tragédiához. A magyar állam nem áll a helyzet magaslatán, pláne nem akkor, ha emberek életéről van szó. Ez a történet azonban messze nem egyedi, noha a tragédiáig a legtöbb esetben nem jutunk el. Elég csak megnézni egy másik esetet, ahol a lehetetlen szociális rendszer következtében, emberek pincékben és padlásokon kénytelenek nyomorogni.

Nyolc hónapja nem talál albérletet egy nagymama, aki súlyosan fogyatékos unokáját gondozza.

Az RTL Híradója szombat este mutatta be az idős nőt és 30 éves unokáját, Dénest, aki képtelen ellátni magát. A nagymama azért gondozza születése óta őt, mert a lánya (Dénes anyja) egyből lemondott az oxigénhiányos állapotban született gyermekéről.

A nőnek és az unokának az előző albérletükből azért kellett menniük, mert ott a megemelt díjat már nem tudták fizetni. Az RTL Híradója szerint most az asszony másik gyermekének házában húzzák meg magukat. Ott viszont miattuk 5 gyerek költözött a padlásra, a gyerekek apja, az idős nő fia pedig a pincében alszik.

A nagymama azt mondja, 40 ezer forintot keservesen, de ki tudna fizetni, ennyiért azonban nem kapnak albérletet.

Az albérletárak elszálltak, ezzel vélhetően mindenki tisztában van. Sokszor olyan magas összegeket kérnek el a főbérlők, hogy az emberek kénytelenek új lakás után nézni, egyre távolabb a munkahelyüktől. Igen ám, de vannak olyan családok, akik szociális lakással helyre tudnák tenni az életüket, de legalábbis elviselhetővé. Ezek a lakások azonban a legritkább esetekben kerülnek a valóban rászorulókhoz, mintsem a polgármester családtagjaihoz, vagy haverjaihoz. Miközben lehetetlen helyzetben lévő családok százai vágynak arra, hogy szociális lakáshoz jussanak, azokat erre egyáltalán rá nem szoruló egyének kapják meg sokszor.

Az RTL Klub riportjából kiderül, hogy azok a körülmények, amelyek között a szóban forgó család kénytelen élni, egyszerűen felháborítóak. Küzdenek az elemekkel, mert nincs más választásuk, de ez meg fog látszani mindannyiuk életén. Nem normális ugyanis az, hogy fiatalok egymás hegyén, hátán, egy padláson lakjanak, mint ahogy az sem, hogy egy fogyatékos gyermeket egy számára szintén élhetetlen környezetben legyenek kénytelenek nevelni. A szociális ellátás romokban van, melynek helyreállítása és úgy általában működtetése az állam feladata lenne. Ez azonban komoly pénzbe kerülne, amit – úgy látszik – az Orbán-kormány nem hajlandó „beáldozni”. Kell a stadionokra, valamint a teljesen értelmetlen látványberuházásokra. Azokat ugyanis lehet mutogatni az egyszeri turistának, meg az EU ellenőröknek. Épül, szépül az ország, miközben a felszín alatt rohad az egész.

A mosonmagyaróvári tragédiához az kellett, hogy a család úgy érezze, nincs más választásuk, mint a halál. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a rendszer rosszul működik. Vajon ennek hatására mi fog változni? Vajon jobban oda fognak figyelni azokra, akik a társadalom peremére sodródtak és akik segítség nélkül képtelenek méltósággal élni az életüket? Vajon kapnak végre szociális lakást olyanok is, akik valóban rászorulnak, nem csak olyanok, akik a polgármester rokonai, vagy haverjai? Fel lehetne még tenni egy tucat ilyen és ehhez hasonló kérdést, azonban nem szeretném azzal áltatni magam, hogy bármi is változni fog a tragédia miatt. Lesz rá magyarázat a hatóságok részéről, amely majd végső soron felmenti az államot, mint ahogy az mindig történik. A tragédiákat idővel elfelejtjük, hiszen azok helyét újabb tragédiák veszik át. Ez vált normálissá ma Magyarországon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!