Veszünk egy zongorát, pont jó lesz a Hatvany-Lónyay villába. Most akciós. A villa is akciós volt, alig került 4 milliárdba, meg az apró. A zongora ára sem egy nagy ügy, minden keményen dolgozó magyar család megengedheti magának azt a 32 millió forintot, amibe kerül. A magyar ember egyszerűen nem tud spórolni. Nincs neki benne a kultúrájában, szemben azzal, hogy nem ad reggelit a gyereknek. Mert az nálunk tradíció. Az éhezés.
Hagyomány az is mifelénk, hogy stadionokat építünk, mert én például szeretem a focit. Arról ki a franc tehet, hogy senki nem jár meccsre? Márpedig ha nincs néző, nem vesznek jegyet, bevétel sincs. Költség viszont van, mert takarítani kell, világítani, gyepet fűteni, karbantartani. Nem ügy, fizetik a parasztok. Legfeljebb nem mondom meg nekik, hogy ez is az ő pénzükből megy, mint a zongora, meg köré a villa.
A kisvasutat is nagyon szeretem, kellett nekem egy. Végre van és tovább fogom építeni, mert ciki, hogy csak pár kilométeren járkál. Most. De hamarosan tovább fogom építeni a síneket, hogy örüljön a szívem. Ha ehhez ki kell sajátítanom pár senkiházi kertjét, házát, földjét, akkor kisajátítom. Kit érdekel, hogy mit vinnyognak? Senkit. Engem biztosan nem. Ahogyan az sem, hogy a vasúton sem utazik senki, tehát ezt is a hülyéknek kell finanszírozni minden hónapban. Fizessenek, ezért tartom őket.
Van nekem elég bajom, leszarom a másét. Itt van az államadósság például
Ezt is milyen nehéz a sok idiótának elmagyarázni, hogy csökken, amikor meg nem. Mi munkám volt benne, mire elhitettem az agyhalottakkal, hogy meg kell fordítani és úgy nézni. Akkor mindjárt csökken. Hát nem? De.
Aztán azok a rohadék statisztikák is! Azok is csak a bajnak vannak. Például milyen hülyén néz ki az is, hogy 2009-ben 96 442 gyerek született ide a mocskos Gyurcsánybajnainak, 2015-ben pedig 91 700. Szerencsére ki tudom ütni a másik statisztikával, mert ameddig 2009-ben csak 130 414 ember halt meg, addig 2015-re ezt a számot sikerült 131 600 halottra feltornászni! Jól teljesítek, vagy jól teljesítek?
Meg itt a szegénységi mutató is, ami megintcsak kínos.
Itt is tisztán lehet látni, hogy a nyomorultak aránya mekkorát csökkent azóta, hogy a kormányra kerülésem után felment. Csökkent, vagy nem csökkent? Ezek persze nem a létminimum alatt dőzsölők, mert azokat megszüntettem. Mostantól a KSH egyszerűen nem számolja meg őket, vagyis igen, csak mostantól a létminimum nem ott lesz, ahol eddig. Jól levisszük a küszöböt és kész. Mindjárt lesz olyan statisztikám jövőre, hogy a világ a csodájára fog járni! Egy év alatt a felére csökkentem a szegények számát. Fél kézzel! Papíron. De nem baj, a barmok ezt is el fogják hinni nekem, hogy tényleg a felére csökkentettem. Ezek mindent elhisznek.
Jó, most egy kicsit megrogyott a gazdaság, de úgyis letagadom! Majd megoldják a fiúk és elmagyarázzák, hogy mennyire jól teljesítek!
Tessék! Aki nem látja a fejlődést, az vak. Mekkorát ugrott már a teljesítményem, nekem köszönhetően? Az meg kit érdekel, hogy pont ezért ugatnak a ballibsi közgazdászok? Mert szerintük hazai ipar kellene, nem pedig külföldi bedolgozóipar. Érdekel az engem? Nem! Ha bedől, bedől. Én már félre tettem annyi pénzt, hogy nem fog éhezni a család. Miért nem csinálta ezt mindenki? Megmondom én! Mert felelőtlenek, azért!
Hogy minimálbérből és közmunkásbérből nem lehet fizetni az ingyenes felsőoktatást, ahol a nemtandíj akár félmillió forint is lehet? Hát mi közöm nekem ehhez? Én például ki tudtam fizetni a gyerekeim tandíját. Más kölyke meg miért is érdekelne? Amúgy sem kell mindenkinek diploma. Jól is néznénk ki! Akkor ki dolgozna az összeszerelő-üzemekben, ki állna a szalag mellett, ki trágyázna Lőrinc barátom disznótelepén?
Na, ugye!
Jó kis ország ez, bárki bármit is mond.
Nekem nagyon bejött minden álmom, a többit meg pont leszarom.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.