Vedd csókom homlokodon,
s míg búcsúzom, angyalom,
hagyj ennyit vallanom –
igazad van ím,
álmok voltak napjaim,
de ha elment a reményem,
nappal ment-e vagy csak éjben,
vízióban, vagy alvóban:
nincs-e éppúgy pusztulóban?
Hisz látszat a látomás
álomban álom, semmi más.
Állék hullámgyönyört
parton – a hab zúgva tört.
Szorítám kezemet
s pár arany homokszemet.
Mily semmi! mégis mint oson
a mélybe ujjamon,
míg siratom! – míg siratom! –
óh Istenem! hát nem lehet
jobban szorítni kezemet?
óh Istenem, nem sikerül
megvédni egyet ez elül?
Minden látszat s látomás
álomban álom? Semmi más?
Edgar Allan Poe
(Babits Mihály fordítása)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.