NEHAZUGGY

Ma már nem csak gyógyulni, de tanulni is a legközelebbi stadionban érdemes

Lázár Gergő | 2019. December 15, Vasárnap | 10:14

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olyan jól állunk pénzügyileg, hogy ma már tényleg csak arra nem telik, amire úgy döntünk, hogy nem telik. Ha stadion kell, akkor stadion lesz. Ha világbajnokságot akarunk rendezni – legyen az bármely sporté -, akkor világbajnokságot rendezünk. A pénz nem probléma, hiszen mint ahogy azt Fürjes Balázs is megmondta pár hete, a vizes vb meg sem kottyant a költségvetésnek. Van pénz dögivel. A kormány ugyanis továbbra is úgy viselkedik, mintha a befizetett adókat lényegében úgy és arra költhetné el, ahogy és amire csak akarja. Az egészségügy és oktatás nem javul, hanem romlik a forráskivonások miatt, miközben hamarosan stadion-nagyhatalom leszünk nem csak Európában, de lassan a világon is.

Nincs olyan zsákfalu az országban, ahol ne lenne legalább egy fűtött gyepes futballpálya, ahol a gyerekek 0-24 órában játszhatnak. Hogy mennyi pénzért, az persze már egy másik kérdés, a lényeg hogy van. Orbán ezt is elintézte. A foci – egyéb sportok mellett – nem titkoltan Orbán számára a legfontosabb. Teljesen mindegy, hogy a magyar foci továbbra is siralmasan gyenge, sőt talán még rosszabb is, mint eddig volt, a bizalom továbbra is megmaradt az irányukba. Focistáink milliókat visznek haza a nulla teljesítményért cserébe, amit köszönnek is szépen. Ameddig ugyanis egy nővér a lelkét is kidolgozza az éhbérért, addig egy magyar focistának még a kispadról sem kell felállnia ahhoz, hogy havi akár 1 millió forintot keressen.

A nem létező sikerekkel azonban Orbán vélhetően nem túl elégedett, ezért hát úgy döntött még több pénzt öl a Felcsúti Utánpótlás-neveléséért Akadémiába, amely a a korábbi ígéretek szerint komoly játékosokat volt hivatott adni Magyarországnak. Hát sikerekről nem igazán tudott beszámolni, még a propaganda tévé sem, hiszen már az is örömhír volt, ha 100 embernél többen mentek ki egy-egy mérkőzésre. A magyar sportból nem a pénz, hanem a szaktudás hiányzik, de ezt valamiért egyetlen felelős vezető sem akarja beismerni. Addig ugyanis, ameddig nincs egy professzionális szakmai stáb a kézilabdások vagy a focisták mellett, addig a világ pénze sem lesz elegendő ahhoz, hogy sikereket érjenek el.

Ennek beismerése persze felérne egy vereséggel, ezért erre nem kerülhet sor. A vezetők úgy tesznek, mintha csak még több időre és pénzre lenne szükségük. Ezért is történhetett az, hogy újabb több mint 1 milliárd forint TAO-támogatás vándorol a felcsúti akadémiához, annak ellenére is, hogy semmiféle eredményt nem tudnak felmutatni. Az egy dolog, hogy több mint 100 millió forintból építenek egy dombot (!!!) a világhírű focistáiknak, de ezen felül még százmilliókat költenek el olyan dolgokra, amelyekre egy komoly csapatnak lehet, hogy szüksége lenne, de egy huszadrangú, senki által nem követett csapatnak biztosan nem.

100 millió forintos busz, 200 millió forintos világítás. Mégis minek? De a legfelháborítóbb talán az, hogy 254 millió forintból megújult a 2006-ban felhúzott, az akadémia területén lévő bentlakásos kollégium. Ebből az összegből komfortosabbá tették a fiatalok életét, valamint higiéniai-egészségügyi okokból teljes körű bútorcserét, valamint a fürdő- és közösségi helyiségek felújítását végezték el. Ez szép és jó, de ma hány olyan magyar iskola van országszerte, amelynek tantermei beáztak, hullik a vakolat, nincs kréta és alapvető felszerelések sem, amelyekre sok helyen már hónapok, sőt évek óta várnak hiába? Egy alig 14 éves bentlakásos iskolát több mint 200 millió forintból azonnal felújítanak, de egy tucat olyan omladozó iskola megkeresésére sem reagálnak, amelyekben gyermekek százai tanulnak.

Mégis milyen mérce ez? Ki dönt arról, hogy a felcsúti akadémia diákjainak ellátása és tökéletes életkörülményeiek biztosítása a fontosabb, vagy pedig az, hogy minden vidéki és fővárosi iskolában megfelelő környezetben tanulhassanak a gyermekek? Ma már tényleg igaz az, hogy nem csak kórház helyett, de lassan már iskola helyett is érdemes a legközelebbi stadiont felkeresni, hiszen ott szinte biztosan jobb körülményeket tapasztalhatunk, mint az egyébként területileg rendelkezésre álló intézményekben. Most már nem csak gyógyulni, de okosodni is a legközelebbi stadionokban tudunk. Ez ám az unortodox módszer, kérem szépen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!