NEHAZUGGY

Mi ma a nagyobb probléma: az alkoholizmus vagy a migráció?

Lázár Gergő | 2019. December 7, Szombat | 10:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben a fél ország retteg – 2015 óta minden egyes nap, megállás nélkül – az egyébként hazánkba már évek óta a lábukat is alig betevő menekültektől, addig ártatlanok halnak meg szinte havi rendszerességgel az utcán azért, mert valaki jó poénnak gondolta megviccelni, esetleg nem érdekelte, hogy az utcán fekvő férfi vagy nő él, vagy hal. A halálesetekkel a legtöbbször összefüggésben van az a tény is, hogy a magyar vidéken (és nem csak ott) nagy divatja van az alkoholizmusnak. A legtöbb településen lehet hogy nincs iskola, orvosi rendelő vagy élelmiszerbolt, de hogy kocsma van, az teljesen biztos. A magyar ember megszokta – ez persze tőlünk keletre is nagy divat -, hogy ha nincs mit csinálni, akkor lemegy inni a kocsmába. Újabban a fiatalok már nem a kocsmába mennek le, ha nincs mit csinálniuk – munkalehetőség hiánya, szórakozóhelyek és kikapcsolódásra lehetőséget adó létesítmények hiánya –, hanem beszereznek egy kis bio füvet, aminek egyébként az égvilágon semmi köze nincs a marihuannához, és kiütik magukat teljesen.

Az alkoholizmus Magyarország egyik legsúlyosabb olyan problémája, amellyel szinte egyetlen kormány sem kívánt, és a jelenlegi sem kíván foglalkozni. Orbán ha lehet, még rontott is a helyzeten azzal, hogy mindenki számára elérhetővé tette a házi pálinka előállítását. Ezáltal még olcsóbban, még rosszabb minőségű alkoholhoz juthatnak a magyarok, amellett, hogy a minőségi pálinkafőzést és az ezzel foglalkozó cégeket is lassú halálra ítélték. A magyar ember iszik, ha kell, ha nem. A cikk apropóját az a tegnapi eset szolgáltatta, ami igencsak hasonló azzal az esettel, ami nem egészen egy héttel ezelőtt történt és szintén egy ember értelmetlen halálához vezetett.

Az első tragédia – legalábbis amiből országos hír lett – a nagylóki kocsma teraszán történt, ahol „poénból” késő este szigetelőszalaggal kikötöztek a székéhez egy alvó, ittas férfit a nulla fok alatti hőmérsékletben. Az ember ugyan megpróbálta magát kiszabadítani, de nem járt sikerrel. A székkel együtt felborult, és reggelre halálra fagyott. A férfi 4 gyermeket hagyott maga után. A történetben a feltételezések szerint legalább négyen vettek részt, mégsem tett egyikük sem semmit azért, hogy a férfi ne fagyjon halálra a hideg betonon. Ezt követte egy tegnapi eset Kenderesen, ahol a kocsma bezárását követően egy férfit két másik vendég egyszerűen kivitte az utcára, ott a járdára fektette, majd mint akik jól végezték dolgukat, ott is hagyták. A pultos miután elindult haza, még látta a vélhetően magatehetetlen férfit a hideg betonon, de nem tett semmit. Másnap reggel már csak a halál beálltát tudták megállapítani a hatóságok.

A tél még csak most kezdődött, de már több olyan haláleset is történt, ami egyrészt az alkoholollal, másrészt pedig az empátia teljes hiányával köthető össze. Az alkohol és az emberi felelőtlenség valódi veszélyt jelent a társadalomra, míg a menekültek nem. Előbbire a magyar kormány nem költ egy árva forintot sem, míg utóbbira milliárdokat. Az alkoholizmus és az empátia hiánya nem probléma, a nem létező menekültek viszont igen. Hol itt a logika? Emberek halnak meg olyan problémák miatt, amelyek orvosolása valós állami beavatkozást követel, mégsem történik semmi. Ahelyett, hogy a nem létezőtől való félelmünket gerjesztették volna milliárdokért, talán elgondolkodhattak volna a kormány berkeiben azon, hogy művelődési házakat nyitnak vidéken, szórakozási lehetőséget biztosítanak, esetleg valós munkahelyeket hoznak létre.

Az alkoholizmust nem lehet úgy megoldani, hogy magasabb adókat szabunk ki, vagy bizonyos fokú alkoholokat betiltunk. Igaz ez a dizájner drogokra is, amelyek fiatalok tízezreit, ha nem százezreit érintik országszerte, mégsem történik semmi az ügyben. Ezeknek az embereknek egyszerűen arra van szükségük, hogy lehessen végre mit csinálni a településükön. A lehetőségek hiánya bizony alkoholizmust és drogfüggőséget okoz, ezzel a problémával mégis úgy tűnik, hogy senki nem kíván foglalkozni. A kormány letudja azzal a vidékiek problémáit, hogy 4 évente krumplit, tejet vagy fát oszt számukra. Ezen felül nem kíváncsiak arra, hogy az ott lakók élnek, vagy halnak. Ha valaki végre meglátná a valódi lehetőséget a vidékben, egy szempillantás alatt véget lehetne vetni ennek a diktatúrának. A gond azonban az, hogy még a szándék is hiányzik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!