NEHAZUGGY

Nőnek születtem, de nem azért, hogy…

Tóth Ilona | 2019. November 28, Csütörtök | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kérem szépen, nőnek születtem. Így hozott a gólya, vagy ki. Apám nagyon örült nekem, végre lesz egy Zsuzsikája. Zsuzsikája nem lett, mert az anyám nevét kaptam. Ettől apám nem esett kétségbe, örült neki, hogy nőnek születtem. Szerettek is nagyon, de nem azért, mert azt mondta valaki agya mosott idegen, hogy nekem meg kell születnem. Hogy sodorjon a demográfia hullám bele Magyarországba. Nőnek születtem, mint sok millióan, akik nőnek születtek, és lettek Zsuzsák, Ágnesek, Máriák, Erzsébetek, Zsófik, Rékák…

Nem azért születtem nőnek, hogy az iskolában a kukis, erős kölykök kirángassák a szalagot az összefont hajamból; vízzel öntsenek arcon. Azért sem, hogy azt mondja a tanár úr, nem való nekem a filozófusság, az férfimunka, férfi gondolkodásra van megteremtve. Nem való a mozdonyvezetőség sem, mert hülye vagyok ahhoz, hogy tudjam, soha nem ér össze a sínpár. Nem lehetek tábornok meg hadvezér sem, mert nincsen kombinációs képességem, hát még át- meg belelátásom a nagy hadi stratégiákba. Ez még nem lenne nagy baj.

Hanem, nőnek születtem, de nem azért, hogy kevesebb pénzért dolgozzak, mint az a férfi, aki mellettem teszi dolgát meg az agyát. Ott tartunk most, mint az első nő, aki az Egyesült Államokban orvosi diplomát kapott. Miután Elizabeth Blackwell orvos szeretett volna lenni, jelentkezését 29 egyetem utasította vissza, míg végül a Geneva College befogadta. Tudjátok miért, hogyan? Mert 150 férfi hallgatónak bele kellett egyeznie. Végzett orvosként belegebedt abba, hogy elfogadják, elismerjék, megfizessék tudását. Csakhogy mindez 1849-ben volt, de 2019-ben is egyenlőtlenül katasztrofális a helyzet.

Meg azért sem születtem nőnek, hogy belerokkanjak abba a döglesztő három műszakba, cipelve az üvegtáblákat. Mert ha nem cipelem, akkor valami nadrágos fafej fenyeget, hogy kirúg. Ha nem bírom el az üvegtáblát, akkor menjek lencseválogatónak. Az miért nem jut eszébe a sok nő- és családbarát tökösnek, hogy felálljon neki a lelkiismerete, és azt mondja: ne engedjük a nőket három műszakban dolgozni, kemény fizikai munkával kizsigereltetni őket. Rámegy lelkük, testük meg a családi béke. Belepofáznak az életünkbe a saját agyuktól terhelt urizáló senkik, meg a keresztény Semjén-félék a hit nevében turkálnak a bugyimban. Meg, ha három műszakban trógerolok, hogyan szaporodnék, mint a luki nyulak.

Nőnek születtem, de nem azért, hogy szétverje a képemet a valaha állítólag nagyon szeretett, részegségbe züllött barom; azért sem, hogy a kib*szott, elsózott babfőzelék miatt kiverjék a fogamat. Azért sem, hogy házi őrizetben tartson a féltékenység gatyás istene; meg azért sem, hogy fenyegessen, ha váltok két szót egy másik gatyás istennel.

Nőnek születtem meg anyának, de nem azért, hogy állat pöcsvezérek szíjat hasítsanak a hátunkból, meg azért sem, hogy mínusz húsz fokban mezítláb a bejárat előtt könyörögjünk pici fiammal, lányommal, hogy engedjen vissza a házba az úr. És tyúkólban legyen szalmaágyunk.

Nőnek születtem, de nem azért, hogy barmok tapogassák a fenekemet, a mellemet, meg azért sem, hogy ágyba hívjanak a jövőd múlik rajta entyempentyemre. Nem azért születtem nőnek, hogy állásért, főszerepért, utazásért idegen férfiak csócsáljanak rajtam bármikor és bárhogyan. Azért sem, hogy az ilyen-olyan művészi meg sport meg minden aprócska hatalommal bíró, nőkre felhevült marhán múljon a jövőm. Szarok én a kiválóságukra, díjukra, elismertségükre…, ha ottan az íróasztalán, a próbafülkében, az öltözőben, vagy bárhol erőszakoskodik velem. Mert, ha okos vagyok, akkor az egzisztenciámért keféljek. Kefejövő.

Nőnek születtem, de nem azért, hogy nekem kelljen magyarázkodni, amiért letépik rólam a ruhámat, vagy ha nem sikerül az akció, ájulásig vágjanak fejbe a tökbárók. És félelemből, szégyenből, fenyegetésből befogom a pofámat. Amíg meg nem szólal más kivert kutyanő, akkor talán megjön a bátorságom.

Nőnek születtem, de nem azért, hogy szoknyás, kicsipkézett blúzú és eszű pártkatonák, mint a Czunyiné családjogi(?) szakjogász, vagy mi a rosseb, vagy Selmeczi buta szőke gyönyör bólogatva a többi állítólag nővel együtt megszavazza a nőverő fideszesek ellen tiltakozó ellenzéki képviselőnők megbüntetését. Cserben hagyva ezzel saját bántalmazott nőtársaikat. A rohadt életbe, mert, aki ezeknek a bajszos nőknek szólni képes és mer, hogy elég a testi és lelki erőszakból, az csak komcsi, libsi, hülye meg feminista sorosista ellenség lehet.

Nőnek születtem, de nem azért, hogy egy nőgyűlölő, begőzölt miniszterelnök a tömeges bevándorlástól féltsen, miközben nem mehetek este futni a parkban, a délutános műszakból, csak úgy érek haza biztonságosan, ha elém jön a barátom; letépik a láncomat a nyakamból; szorítanom kell a picim pici kezét a bokor mögül kukkoló pedofil vadkan miatt. Echte magyar bűnözők.

Mi a rohadt szentbogyóért nem ratifikáljátok az Isztambuli Egyezményt? Mitől vagytok beszarva? Miért nem bírtok szembenézni a valós helyzettel: a nők elleni bűncselekmények száma egyre nő, és nem a menekültek miatt. Milyen hímsoviniszta retorikájú sumákok vagytok, akiknek nem céljuk az, hogy véget vessenek a nők elleni, családon belüli erőszaknak.

Nőnek születtem, nem szülőgépnek tárgyiasítva, meg nem azért, hogy fideszes fura urak megmondják, hogy nekünk, nőknek, hol a helyünk. Megmondják, hogy mit tehetünk és mit nem, és kussolhatunk, mert törvényileg eldöntötték, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért sem kaphatunk. Meg jogot sem. Vegyük tudomásul, kisanyáim! Nőnek születtem, de nem azért, hogy a zsaru kiröhögjön, amikor telefonálok, hogy a faszfej férjem, barátom éppen írtja ki a családot. Vér-e folyik-e, érdeklődik az egyruhás birka, miközben a gyerekem már a földön fekve nyüszít. Ha mindezt túlélem is, roncs maradok. Általában örökre.

Nőnek születtem, de nem azért, hogy a parlamentben a férfi pimasz legyek eldöntsék, hogy legyen-e abortuszom. Lószart, faszikáim, azon a gőzös élvezet kívül és után jön az igazi élet, vagy nem. Nem azért születtem nőnek, hogy cselédségemben buta, rangkórságos női lény pénzért belém tuszkolja a szülés mindenhatóságát. Bámulja ő a saját teremtés koronáját.

Csesszétek meg, nagy többséggel szavazta meg Strasbourgban az Európai Parlament azt az állásfoglalást, amiben a gyerekeket fenyegető veszélyekre és nagyobb védelemre szólítanak fel. A Fidesz képviselői mindannyian tartózkodtak. A dokumentumban az európai parlamenti képviselők elítélik a gyermekek elleni erőszak minden formáját, ideértve a kényszerházasságot, a női nemi szervek megcsonkítását, az emberkereskedelmet, a pszichológiai erőszakot, és sürgetik az EU valamennyi országát, hogy dolgozzanak ki új stratégiákat a szexuális erőszak és a gyermekbántalmazás felszámolására. Csak a Fidesz – nem.

Persze, hogy demagóg vagyok, leszek is, de leginkább nagyon-nagyon dühös. Legalább igazat mondok, hiszen nőnek születtem, és lehettem volna kivert fogú, megerőszakolt, késsel döfött bántalmazott rabszolganő is. Én egyik sem lettem. Amikor isten szőrös bikája egy munkaúton kitett az autójából isten tudja hol, benne a nagy pusztaságban, búcsúzóul és balkézzel és félfordulatból úgy vágtam pofán, hogy azóta is pörög. Az ügy lezárult. Akkor, amikor fékezett egy autó mellettünk, és kiszállt belőle egy magyar Piedone. Autóstól tolta odébb a felbőszült állatot.

Lezárult a majdnem ügy. De mennyi-mennyi, félelemtől, kiszolgáltatottságtól, erőszaktól szenvedő nő él közöttünk! Értük, miattuk szóltam. Nőnek születtem, és akikkel együtt nőnek születtünk, szeretünk nőnek lenni – normális ember emberek, férfiak és nők között. De a rohadt életbe, állítsuk már meg ArturoErőszakot ebben az országban is. A luxusovics gatyás és gatya szerepben ájtatoskodó hatalmaskodókat egye meg a rosseb meg a rozsda – mint a lelkiismeretüket, emberségüket.

Az is kellene, hogy a nőnek született, erőszakban fuldoklóknak legyen merszük elengedni az eddig eltűrt kötelet – nem kell kapaszkodni tovább a fájdalomban, hiszen menteni és segíteni őket csak így lehet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!