NEHAZUGGY

Tényleg hogy jön ahhoz egy újságíró, hogy az éppen soros disznóságról kérdezze a politikust?

Az „és még csak kedd hajnal van”, szerintem leginkább rezignációnak nevezhető életérzés által sújtva kívánok jó reggelt mindenkinek! Arra jutottam itt magamban az ébredést követő félálomban, hogy amit ez a közéletnek nevezett, orrfacsaróan bűzlő pöcegödör kivált belőlem, az már régen nem düh, nem indulat, hanem valami teljesen más. Valami hibrid szar, ami rímel a rezsimre. Azzal nyugtatom magam, hogy állítólag ameddig az embernek nem mozog a szája, addig nem baj, ha magában beszél. Mápedig kénytelen vagyok írás közben magammal társalogni, de úgy gondolom, még nincs nagy baj, nem csavarodtam be. Pedig ok az lenne rá bőven, szerintem nem is vagyok ezzel egyedül.

Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint bármilyen minimális mértékben tájékozódni arról, hogy mi minden történik körülöttünk. Mániám az ilyesmi, úgyhogy folytatom (nem úgy, mint amazok!), pontosan onnan, ahol tegnap reggel abbahagytam. Amikor is egy cikket ajánlottam az olvasók figyelmébe, amely az állami bérlakások kormányzati lenyúlásának szándékáról szólt, egy létező (!), tervbe vett törvénymódosítás alapján. Bevallom, arra a vegytiszta hisztériára és őrjöngésre, amit ez a cikk kiváltott a Gulyás Gergely fejétől bűzlő Miniszterelnökségből, nem számítottam. Pedig már gyűlölök meglepődni, sőt. Már bele is törődtem abba, hogy engem már nem is nagyon lehet semmivel meglepni. Desikerült? De még mennyire. Ilyen idegbeteg vagdalkozással még a Bayer összesben is ritkán lehet találkozni, amilyen eszelős, alkalomhoz nem illő vehemenciával a nevezett sóhivatal nekiesett a hvg.hu portálnak.

Szétszedhetném, de nincs értelme. Azért ez megint egy tökéletes darab, nem? Ahogy vergődnek azok, akikkel pereskedni kell azért, hogy közérdekű, közpénzeket érintő adatokat egyáltalán méltóztassanak kiadni. Akik titkolóznak, sunnyognak, mellédumálnak, kioktatnak, információkat tartanak vissza, és folyamatosan megalázzák a munkáját végző sajtót. Ja, nem. A magyar embereket. Majd amikor megkérdezik őket – a korábbi kismillió szívatás után a portál a cikk megjelenésével egy időben kereste meg a Miniszterelnökséget, a birtokukban lévő dokumentum alapján feltett, részletes kérdéssorral; miután a vagyont kezelő MNV Zrt.-t már múlt héten megkeresték, de azok még véletlenül sem reagáltak -, válasz helyett a fenti közleményt vágják a fejükhöz az MTI-n keresztül. És az újságírói etika legalapvetőbb szabályairól lamentálnak olyanok, akiknek az újságírók a legnagyobb ellenségeik, akik lakájokat, seggnyalókat foglalkoztatnak, akiknek az a feladatuk, hogy magasztalják a kormányt, gyalázzanak mindenki mást. (A gyalázzanak mindenki mást egy újabb lehányt mérföldköve ITT éktelenkedik, a kommentáradat sem gyenge.)

Ha nem öt napja derült volna ki, hogy a hisztérikus Miniszterelnökség elveszítette a Századvéggel 2015-ben (!) kötött 6,1 milliárdos szerződéssel kapcsolatos titkolózás miatt indított pert, éppen a hvg.hu munkatársával szemben, vagyis nem sunnyoghatnak tovább az elégetett közpénzek ügyében, akkor is vérlázító lenne, hogy ilyen kocsmai stílusban rondítanak bele a sajtóba, és a fröcsögő ajvékolásba az ellenzéket is belekeverik. Mert a kampányba minden belefér. Ja, ez csak álhír, rémhír, a kormány ilyen döntést nem hozott. Nem, valóban nem. Pont ezt írták, funkcionális analfabétáim: hogy a javaslat titkos, majd ezután lesz belőle kész tény. Jut eszembe (hogy mást nem mondjak), a képviselői fizetésemelés tervéről szóló hírt is hasonló idegroham által kísérve tagadták a fideszes atyaúristenek, aztán pár hónap múlva már a számlájukon csilingelt a pluszzseton. Ezzel az újabb harácsolással is ez lesz, csak gondolom, meg akarták várni vele október 13-át, ám a fekália ezúttal is idejekorán kifolyt a küszöb alatt. Ki a hibás? Nyilván a munkáját végző újságíró.

Akinek Németh Szilárd simán belehányja az arcába, hogy őt különösebben nem érdekli a kérdés, amit a munkáját végző újságíró feltesz neki, amikor arról érdeklődik, hogy mégis hogy a túróban van az, hogy egy zsidózás és cigányozás miatt korábban a Fideszből kizárt, függetlennek álcázott figura mögé most újra teljes mellszélességgel beállnak Edelényben. Németh Szilárd Fidesz-alelnök és honvédelmi államtitkár undorodva-fintorogva húzza a pofáját, és kikéri magának, hogy őt provokálják. Vagyis akkora nagy ember ez a gasztronómiai parafenomén, hogy szerinte provokáció az, hogy őt egyáltalán újságírók kérdezni merészelik. Mert hogy jön ahhoz egy újságíró, hogy a éppen soros gazemberségről kérdezzen egy megválasztott politikust?

Valami nagyon mellément ezeknek az embereknek az agyában, már ha egyáltalán valaha is minden a helyén volt. És ez mindaddig így is marad, ameddig az istenadta nép nem kezdi el provokálni ezeket a valóságtól teljesen elszakadt fejeket. Azzal, hogy szereptévesztésben élsz, haver! Amikor egy újságíró kérdez, nem szívességet teszel, hanem a kötelességednek teszel eleget, ha viszont ez derogál, akkor lehet menni tisztességes munkával pénzt keresni. Majd ott lehet húzni a pofádat és fintorogni, hogy ne provokáljanak.

Itt egyvalaki provokál tizedik éve: a fideszes hatalom. Szándékosan, előre megfontoltan. Az megvan, hogy a szekszárdi ellenzék a választások után kaphat engedélyt a plakátolásra? A hivatal, a fideszes hatalom packázik és szopatja az ellenzéket (Éljen Szekszárd Egyesület), amely veszélyt jelent a székeikre. Korábban a plakátkihelyezési kérelmüket kavarta el „véletlenül” a fideszes vezetésű önkormányzat, most pedig azt kérik tőlük, pontosan nevezzék meg a villanyoszlopokat, ahova hirdetést akarnak kihelyezni. Nem baj, mert a Mi Hazánk és az állampárt fizetett hirdetései nem zavarják a fideszes önkormányzatot. Nem baj, mert közben a főváros II. kerületében az önkormányzat közpénzből kampányol a Fidesz mellett. Nem baj, mert a XI. kerületben közpénzből osztják az olcsó krumplit. Nem baj, mert a VIII. kerületben pont az ellenzéki polgármester-jelölt beszéde előtt jut eszébe a fideszes önkormányzatnak kihúzni az áramot, mert addig egész nap leszarták, hogy van engedély, vagy nincs engedély az áramhasználatra, de akkor, pont akkor hasított beléjük, hogy nincs. Sebaj, mert az időseknek a fideszes önkormányzat közpénzből most fejenként 8000 forintot adományoz pont most választás előtt, ha már a fideszes Sára Botondnak nem volt elég a propaganda hangulatkeltő hazudozása, a karhatalom nagyvonalú segítsége és az áramkihúzásos trollkodás Pikó András ellen. De vigasztaljon mindenkit, hogy  Mészáros Lőrinc plakátcége „közérdekből” havonta kemény 1813 forintot fizet egy-egy csepeli plakáthelyért. Vagyis a fideszes önkormányzat 60 kétoldalas plakáthelyért mindössze havi 108 ezer forintot kér a cégtől, amely ott helyezhet ki hirdetéseket. Ja, és ahhoz, hogy szerződni tudjanak Lölövel, Csepelnek a saját rendeletét is meg kellett kerülnie. Desikerült? Hát persze.

Az a baj, hogy még megszámlálhatatlanul sok nap van a kampányból, és megjósolni sem lehet, hol lesz a legalja az állampárti provokációk sorának. Nem, a bajai önkormányzat lapja által elkövetett manipuláció az ellenzéki képviselők eltorzított arcaival, vagy a kapucnis trollok által motorcsónakból nyomatott diszkó nem a legalja volt. Mint ahogy Tarlós István közlendője sem ez utóbbi akcióval kapcsolatban:

Én nem irányítom a Fidelitas akcióit, nem is kértem semmi hasonlót, mint ami történt. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogy Karácsony emberei több alkalommal szintén megzavarták az én rendezvényeimet. Ez történt – még a Tordai-eset előtt –, amikor a Dohány utcában hangosbeszélőkkel jelentek meg egy eseményen, ahol jelen voltam, csak én nem kezdek el ettől azonnal sipákolni.

Jól mondja a főpolgármester úr. Ő nem kezd el azonnal sipákolni. Ő egyenesen megafont csinál a kezéből, és abba tolja vöröslő fejjel, önmagából kivetkőzve ugyanazt, ami Németh Szilárd megafon nélkül: hogy őt ne provokálják. Nem hiszem, hogy kell még valamit mondanom. Rezignáltan kellemes túlélést kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább