Magyarországon évek óta azt nyomja a NER propaganda, a pártállamkormány megrendelésére, mekkora migránsveszély fenyegeti az országot, és ennek oltárán sok milliárd adóforintot, több ezer rendőri és egyéb biztonsági erőt tartanak készenlétben a déli határon a csodás kerítés mellett. Az agymosás következtében azt is sikerült elérni, hogy a népek már azt is elhiszik, hogy nem csak a keresztény kultúrát, annak bölcsőjét, vagyis hazánkat (???) akarják leigázni a gaz más hitűek, hanem ha bejuthatnak az országba, nagymamákat fognak megerőszakolni, kisgyerekeket késsel-villával felzabálni, kutakat mérgezni, és terrorcselekmények sorozatával bosszút állni nemzetünkön. Vagy bármi egyéb horror következhet abból, ha egy nyomorult – mondjuk szíriai – menekült az országban várhatná ki, tovább engedik-e az EU bármelyik országában élő rokonához.
Vannak józan országok is az Unión belül, ahol a valós problémát nem a gyűlölet további gerjesztésére használják, hanem azon munkálkodnak, hogy megoldást találjanak a sokszor nagyon nehéz helyzetekre. Salvini pajtás eltüntetését a menekültek környékéről olyan nagyszerű eredménynek látom a cifrásan összetett olasz politikában, hogy le a kalappal. Még rúgkapál, fog is, a hatalommániások már csak ilyenek.
Hála Istennek, történnek sokkal fontosabb dolgok is. Nem tehetek róla, elfogult vagyok, sok éve ebben a „műfajban” utazom, mármint menekültekkel foglalkozom, és bizton merem állítani, rengeteget tanultam ez idő alatt. Szenvedésről, csalásról, tehetetlenségről, emberségről és barbarizmusról is. Ezért nézzék el nekem, ha örülök minden jó hírnek, és ezt másokkal is igyekszem megosztani.
Túléltem néhány krízishelyzetet az elmúlt időszakban, amikor a Földközi-tengeren aratott az embercsempészek diadala, sok embert Európába juttatva, ezreket a tengerbe fullasztva lelkiismeretlenségük okán. Ezeknek a „segítőkészeknek” csak a saját zsebük, a menekültek közé becsempészett leendő drogárusok és egyéb üzletek számítanak. A tengerről érkezett menekültek esete egészen más, mint mondjuk a magyar határ környékén ma még kóborló pár szerencsétlené. Az utóbbiak a szárazföldön bóklásznak hetekig, esetleg hónapokig. Ennivalót lopnak – vagy fizetnek érte, gyümölcsöt szednek, ha éppen van mit, ők is kockáztatják az életüket –, de nincsenek kiszolgáltatva egy hajóskapitány kénye-kedvének, sem egy széteső félben lévő lélekvesztőnek, sem egy hajómotornak, amely programozottan leáll, miután nemzetközi vizekre juttatta a hajó fedélzetén lévő sok embert.
Sok nehéz helyzetben tapasztaltam azt, milyen bonyolult összehangolni a mentést. Az elsődleges minden esetben a lehető leggyorsabb segítség. Több ezer éves törvénye a tengereknek, hogy embereket nem hagyunk a vízbe veszni. Ez ilyen egyszerű. Ha ez megvolt, jön a betegek, a kiszáradtak, a sebesültek, stb. ellátása – tűzoltás, mert a mentőhajókon sem mindig elég az ivóvíz, az orvos, a kötszer, a takaró, vagy bármi, amire szükség lehet. Az egyik elhíresült hajóra legutóbb például a sokadik nap után hívtak olyan szakembereket, akik a lelkileg agyongyötört embereknek próbáltak segíteni, miután többen a vízbe ugrottak, így szabadulva meg az életüktől.
És csak mindezek után jön a kérdés: hogyan tovább? Hol lehet partra tenni ezeket az embereket? Melyik ország vállalja, hogy hetekig, esetleg hónapokig tartó vizsgálatok alatt gondoskodik róluk? Mert a tengerből kimenekítetek nem ILLEGÁLIS módon jutnak be Európába. Akik bejutnak, azoknak nagyon sok követelménynek kell megfelelniük. Senki nem osztogat nekik ingyenes hitelkártyákat, lakásokat, munkahelyeket. Bizonyítaniuk kell sok mindent. Ha nem sikerül, kitoloncolás vár rájuk. Erről mennyit kommunikál az a magyar sajtó, amelyik a keresztény értékek védelmét harsogja szünet nélkül?
Több éve nehéz a helyzet. Minden menekült egy külön történet, lásd Kima esetét. (Lebuktam, tudom.) Mindenki egy homo sapiens, ha más is a bőre színe, a vallása, a hagyományai – de itt erről, azt gondolom, senkit nem kell meggyőznöm.
Most látok egy kis fényt az alagút végén. A napokban a franciák és a németek megelégelték a „bénázást” ez ügyben, és vállalták, hogy ők ketten, fele-fele arányban átveszik ezeket a menekülteket, ameddig elbírálják menedékért folyamodó kérelmeiket. Ez azt jelenti, hogy a Földközi-tengeri országokra nehezedő nagy nyomás csökkenni fog. Nem fárasztok senkit azzal, hogy elmeséljem, mekkora feladat például az egyszerre érkező mondjuk 300 ember elhelyezése, adatainak kezelése, a kérelmek megfelelő helyre juttatása, stb. Miközben a következő hajó már két óra múlva megérkezik.
A két országhoz való csatlakozás önkéntes, senkit nem köteleznek semmire. Csak azért jelzem, mert számítok arra, hogy jön majd megint (vagy már itt is van) a „terroristákat akarnak a nyakunkba sózni” című hazugság a magyar kormány részéről.
Fény. Az emberség szikrája egy olyan Európai Unióban, ahol számtalan mocskos politikus azzal érvényesül, hogy gyűlöletet szajkóz, miközben keresztény köntösbe bújik. Menekültek (Orbán Viktor), romák és menekültek (Matteo Salvini, a rózsafüzér-csókolgató), hajléktalanok (Orbán Viktor), „aki szegény, az annyit is ér” (Lázár János), hajléktalan, stb. embertársaival kapcsolatban.
Egy kis fénysugár. Többet szeretnék, leginkább a magyar szellemi sötétség birodalmában.
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.