NEHAZUGGY

A tehetség nem a nemzeti érzelemtől függ

Lázár Gergő | 2019. Augusztus 9, Péntek | 18:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Nemzti Színháznál azért nincs gond azzal, hogy a 2 milliárd forint állami támogatás ellenére is 150 milliós veszteséget termelt 2018-ban, mert nemzeti. Ez egyáltalán nem vicc, ezt maga Rétvári Bence államtitkár fejtette ki Burány Sándor képviselő – egyébként Kásler Miklósnak címzett – kérdésére. Nem gond a veszteség, és az sem, hogy a kutya sem kíváncsi Vidnyánszky Attila nemzeti, konzervatív darabjaira, hiszen az üzenet ennél sokkal fontosabb. Arról már nem is beszélve, hogy sok gyermek ingyen nézhette meg ezeket a csodálatos darabokat, hiszen valahogy csak fel kellett tölteni a foghíjas nézőteret. A kormány szerint az ok persze nem ez volt, hanem az, hogy ennyire nagylelkű a mi nemzeti kormányunk és törődik a fiatalokkal.

A Nemzetinek „az általános színházművészeti tevékenységen túl nemzeti léptékben kell meghatároznia műsorpolitikáját”, a színháznak „olyan missziót kell felvállalnia, amely más teátrumtól nem várható el, ugyanakkor nemzeti identitásunk szempontjából nélkülözhetetlen”.

Egy színház mégis hogyan épít nemzeti identitást? Beül az ember egy Rocco és fivérei darabra – most épp ez fut a Nemzetiben – és onnan már úgy jön ki, hogy erős nemzeti érzelmei vannak? Máshogy ugyanis nem tudom elképzelni, hogy egy színház mégis hogyan képes hasonlókra. Én eddig laikusként azt hittem, hogy oda az emberek szórakozni, vagy tanulni járnak, nem pedig nemzetiesedni. Egy színház – véleményem szerint a világon bárhol – akkor lehet sikeres, ha olyan darabokat mutat be, amiket a közönség szeret, erre pedig hajlandó pénzt és időt szánni. A jegyeladásból tehát pontosan leszűrhető az, hogy jól megy-e a színháznak, vagy sem. Márpedig ha ez utóbbi alapján formálunk véleményt, Vidnyánszky elég nagy gondban van.

A kormány által szidott és már-már gyűlölt Alföldi vezetésével a Nemzeti Színház sikeres volt, 200 millió forint fölötti jegybevételeket tudott elérni. A legtöbb elődásra minden jegy elkelt, Alföldi utolsó rendezésekor pedig ezrek várakoztak az épület előtt, hogy bejuthassanak. Nem állítom persze, hogy Alföldi munkássága mindenki kedvére való volt, azonban azt igen, hogy a színház az ő vezetése alatt nagyon is sikeres volt. Hogy darabjaival próbált-e a nemzeti érzelmekre hatni, vagy sem, azt nem tudom, mindenesetre jól csinálta, amit csinált. Alföldi távozásával a Nemzeti jegybevételei lassan kevesebb, mint a felére csökkentek, ezzel siralmas helyzetbe hozva a színházat. A Vidnyánszky által elért eredmények éppen, hogy meghaladják a jóval kisebb színházak jegybevételeit, miközben milliárdokból gazdálkodhat.

Ameddig egy sor hazai színházban hosszú várólisták vannak, addig a Nemzetibe gond nélkül lehet jegyet vásárolni, akár még az előadás előtt pár órával is. Ez nem azt mutatja, hogy a magyar emberek nem nemzeti érzelműek, hanem azt, hogy nem igénytelenek. A kormány alábecsülte az embereket, amikor azt hitte, Alföldit követően bárki képes lehet hozni a hasonló számokat. Vidnyánszky rendezéseire fele annyian sem kíváncsiak, ezért sokszor kénytelenek ingyenjegyes diákokkal feltölteni a nézőteret.

Az nem megfelelő magyarázat, hogy az ország vezető színházának kötelessége biztosítani azon fiatalok számára a színházlátogatás lehetőségét, akik egyébként nem jutnának ehhez az élményhez. Ez nemes és támogatandó dolog, azonban nem indokolja az ingyenjegyesekkel együtt is üresen tátongó helyeket. Ha sokkal kevesebb megvásárolható jegy sem kel el, azt nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy nincs rá kereslet.

Persze ez sem probléma, hiszen soha nem fogják beismerni, hogy egyszerűen nincs igény arra, ami ma a Nemzeti környékén folyik, inkább megpróbálják valami egészen mással megmagyarázni. Soros, a migránsok, esetleg a hazaárulók hibája. A lényeg, hogy minden a legnagyobb rendben van akkor is, ha a számok teljesen mást mutatnak. Az állami támogatások persze ezt követően is ömleni fognak a Nemzetibe, miközben a kisebb, jóval sikeresebb színházakat a tao-támogatás megvonásával jóformán lassú halálra ítélték. Talán abban bíznak, hogy ha csak a Nemzeti marad, akkor majd elkezdenek özönleni az emberek a nemzeti előadásokra, és végre lehet majd mivel büszkélkedni. Nem akarom elkeseríteni a magyar kormányt, de ilyen nem lesz, mivel a színházba járó közönség igen nagy része nem hülye. Már csak azt nem tudom, ezt mikor fogják végre felismerni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!