NEHAZUGGY

Ez már a keresztényi szeretet? Vagy az még csak ezután következik?

Lázár Gergő | 2019. Augusztus 1, Csütörtök | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Város Mindenkié egy igen súlyos esetről számolt be honlapján, amely lehet, hogy nem mindennapos, mégis sajnos egyre gyakrabban találkozni hasonlóval. A történet szerint egy idős férfit a családsegítő központ egyik munkatársa rávette arra, hogy önkormányzati lakását elhagyva egy hajléktalan szállóra költözzön be. Történt ez annak ellenére is, hogy a Város Mindenkié aktivistái szerint az idős úr korábban hallani sem akart a szállóról. Vajon akkor mégis hogyan sikerült rávenniük férfit arra, hogy önszántából elhagyja azt az ingatlant, ami az otthonát jelentette az elmúlt években? De lássuk mi történt pontosan a VM szerint:

A tegnapi nap folyamán Budafok-Tétény önkormányzata hajléktalanná tett egy 79 éves egyedülálló férfit, aki korábban egy kicsi, önkormányzati tulajdonú lakás bérlője volt. A kerületi családsegítő központ egyik munkatársa – vélhetően az önkormányzat utasítására – rávette, hogy adja le a kulcsát az önkormányzat vagyongazdálkodási irodáján, majd „elhelyezte” őt egy Soroksár külső részén lévő hajléktalanszállón.

A VM szerint az intézkedés mindenképpen törvénytelen, de még ha nem is lenne az, mégis ki képes kilakoltatni egy olyan férfit, aki nem mellesleg segítségre szorul a legalapvetőbb feladatai ellátásában is, vagyis egy hajléktalan otthon vélhetően az út végét jelenti számára. Ezzel a családsegítők is pontosan tisztában voltak, mégis asszisztáltak a történethez. Hogy a polgármester kérte-e a kilakoltatást, vagy sem, az lényegében nem változtat a dolgon, hiszen végrehajtották. A családok éve után nem sokkal, egy egyedülálló idős férfit gond nélkül tettek úgy az utcára, hogy ehhez vélhetően még joguk sem volt. De mit érdekli ez azokat, akik kezében a döntés lehetősége van? Őket a milliárdos beruházásokból ellopható összegek és a családtagoknak kiosztható önkormányzati lakások érdeklik. Hogy ehhez valakit ki kell dobni az otthonából? Már ez sem számít.

Noha azt nem lehet tudni, hogy jelen esetben is hasonlóról van-e szó, azonban nem lenne nehéz azt feltételezni, hogy itt is ingatlanbiznisz van az ügy hátterében. Legálisan akár évekig is tarthatott volna, mire kilakoltatják a férfit, azonban talán hamarabb kell a városvezetésnek a lakás. Ezért hát szépen rábeszélték – esetleg megfenyegették, noha ez csak feltételezés -, hogy mindenkinek jobb lesz, ha békében elhagyja az ingatlant. Hogy a jogairól tájékoztatták-e a férfit mielőtt kilakoltatták, vagy biztosítottak-e számára időt arra, hogy meghozza a döntését, nem tudni, mindenesetre nem lenne meglepő, ha mindkét kérdésre nem lenne a válasz.

Az ok, amire foghatták a kilakoltatást a következő:

A hajléktalanná tett idős férfi 2018-2019 telén – egy kórházi kezeléssel összefüggésben – kéthavi elmaradásba került a lakbérrel. Az önkormányzat rosszhiszeműen járt el, és kevesebb mint 40 ezer forintnyi lakbér- tartozás miatt idén január 25-én felmondta a bérleti szerződését. Ezt követően az önkormányzat már azon dolgozott, hogy kiforgassa őt az otthonából, noha az öregségi nyugdíja egyértelmű fedezetet nyújt a lakbér és a közüzemi díjak megfizetéséhez (és mintegy 200 ezer Ft megtakarítása is van).

Ez a mai magyar valóság, elég egy betegség, családi tragédia vagy szakítás és máris az utcán találhatja magát az ember, ahol már csak az önzetlen civilek segítségében bízhat. Az állam ugyanis nem gondoskodik sem a szegényeiről, sem pedig a hajléktalanjairól. Ők már nem fontosak a gazdaság szempontjából, már nem befizetői ennek az országnak, csak a pénzt viszik. Ez is az egyik oka annak, hogy elengedték az ő kezüket, és éppen a középosztályt karolták fel, abban látnak gazdasági hasznot. A szerencsétlen helyzetbe sodródottak pedig csak imádkozhatnak azért, hogy valaki foglalkozzon az ügyükkel, hogy valaki segítő kezet nyújtson számukra. A Város Mindenkié csoport ezt megtette és már csak remélni merem, hogy a nyilvánosság ereje képes lehet arra, hogy az önkormányzat meggondolja tettét.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!