NEHAZUGGY

A hatalmát féltő kormány a közösségek nyakát szorongatja

Forgács Erzsébet | 2016. Április 25, Hétfő | 11:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Lajos megszólalt. Megint. Kósa Lajos természetesen, a kormány új napkeleti bölcse. Jelen állás szerint ő az, aki mindenhez rendkívüli módon ért, el is mondja, csak kérdezni nem szabad tőle. Mert akkor megbántódik a szentem.

Most éppen azt tárta a nyilvánosság elé, hogy a kormány finomítani óhajt az önkormányzatok ellenőrzését célzó rendszeren. Pontosabban a rendszer ellenőrzését célzó törvényjavaslatot kell finomítani. Ez a javaslat még elfogadásra sem került egyébként.

„A Pintér Sándor belügyminiszter által nemrég benyújtott törvénymódosítási javaslat kötelező jelleggel vezetné be az ASP-t, egy olyan informatikai rendszert, amellyel a kormány központi hivatalának rálátása lenne a települések teljes ügyvitelére, beleértve gazdálkodásuk minden adatát.
Kósa Lajos azt mondta, hogy a javaslaton finomítani kell, mert az önkormányzatok gazdálkodásának szabadságát nem lehet sérteni. Tájékoztató adatokat kérhetnek, de az a rendszer, amelyet elképzeltek „költséges is, és nem biztos, hogy működik” – fogalmazott a Fidesz frakcióvezetője.” (MTI)

Egészen logikusnak tűnik, ha ellenőrizni akarja a kormány az önkormányzatok költéseit. Csak az a bibi, hogy már most is ellenőrzi, hiszen önállóan nem hozhatnak döntéseket az önkormányzatok, így eladósodni sem tudnak. Másról szól ez a szép történet.

Kezdetben ugye volt az átkos, amikor még nem a Fidesz volt hatalmon. Ám az önkormányzatok már akkor is a párt kicsiny kacsójában voltak, a kormányt leszámítva majdnem mindenhol fideszesek ültek. Azóta is engesztelhetetlenül gyűlölik például Botka Lászlót, mert ő volt az egyik majdnem. Ezek a párthű önkormányzati vezetők – nyilván nem saját ötlettől vezérelve – nyakra-főre vették fel a hiteleket. Meg lehet kérdezni mondjuk Lázár János mindenminisztert, sokat mesélhetne erről.

Aztán győzött a Fidesz és diadalmenetben átvállalta az önkormányzatok adósságát. Melldöngetve, fanfárszóval, a köz pénzéből. Mélységesen kussolva arról, mennyi szerepe volt a pártnak az eladósodásra biztatás nemes feladatában. Arról a Gyurcsánybajnai tehet, mint minden másról.

Aztán jött az iskolák államosítása, mert az lesz nekünk a jó, ha egy kézben lesznek. Hatékony lesz, pénztakarékos, összehangolt és általában is remek dolog.

Azt megint elfelejtette tudatosítani a keményen átvert kisemberekkel a kormány, hogy ugyan elvették az önkormányzatoktól – jelzem, a KÖZÖSSÉGEKTŐL vették el valójában – az iskolákat, de elvették azt a pénzt is, ami az oktatási intézmények működéséhez szükséges. Nem egy, nem két esetben sokkal többet von el a központi költségvetés az oktatási intézmények fenntartására az önkormányzatoktól, mint amennyibe a fenntartás került éveken át.

Ezt a pénzt és a központi támogatást aztán beleöntötték a nagyon jó Klik-be, ami folyamatosan iszonyú veszteségeket termelt, nyoma sincs semminek, amitől jobb lenne az oktatás, viszont létrejött egy teljesen átláthatatlan, lomha, működésképtelen, de nagyon drága vízfej. Most ebből az egy vízfejből fog a kormány 57 másik ugyanilyet csinálni.

Nem a pénzről szól ez. Illetve arról is, amennyit ki lehet lopni különféle technikákkal. De főleg a totális ellenőrzésről szól. A megfélemlítésről, a közösségek önállóságának felmorzsolásáról, az egy kézben összefutó gyeplőről.

Valami hasonló történik most az önkormányzatok esetében is. Valószínűleg rá kellett jönnie a hatalomba beleőrült fővezérnek, hogy hiába ültetett minden közösség élére pártkatonát, ezek egy része önállósodni kezdett. Már csak azért is, mert a trónterem messze van, a közösség viszont körülötte, benne él. Része lett. Sokuknál eljött az a pillanat, amikor már nem a legfőbb kegyúr igényeinek akarnak megfelelni, hanem a közösséget akarják szolgálni. Ez pedig azzal jár, hogy szembefordulnak azzal, aki annak idején a hátukra adta az ejtőernyőt. Éppen úgy történik ez, ahogy a természet is visszafoglalja az életterét. Hiába betonozza le valaki az erdőt, hiába épít palotát, templomot a dzsungelbe. Amint magára marad a mesterséges építmény, a természet ereje felmorzsolja a falakat.

Valami ilyen jelenségre figyelhetett fel a kormány is. Hogy sokszor, túl sokszor dacol a paranccsal az eddig hűségesnek vélt elvtárs, mert a falu, város érdeke mást diktál.

Kitalálták hát ezt a remek elektronikus rendszert, ami lehetővé tenné a totális ellenőrzést, de a totális irányítást is. Nem csak látni lehetne az önkormányzatok minden apró mozdulatát, de be is lehetne avatkozni, pénzeket blokkolni, elvonni, átcsoportosítani. Jutalmazni és büntetni.

Amikor – hónapokkal ezelőtt – kiszivárgott a terv, minden kormánytag teli pofával tagadta. Szokás szerint. Aztán persze beterjesztették – most éppen Pintér Sándor, akinek mi köze van az önkormányzatokhoz egyébként? – de érezhetik, hogy érik az újabb botrány. Az önkormányzatok nem egy papírdobozba halmozható aktakupacot takarnak, hanem embereket, élő közösségeket. Ha ezek a közösségek fellázadnak, nagy baj lehet. A mostaninál is sokkal nagyobb, pedig a mostaniból is van gazdagon.

Ezért kitolták a függöny elé Kósa Lajost és ő elszavalta, amit a szájába rágtak. Hogy nem is úgy van, nem is azt akarjuk és nyugi már.

Szánalmas. Mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!